Megfogjuk egymás és Isten kezét

75
Egy volt alkoholista tanúságtétele

2010. január 14-én Ráton találkoztam a Magyar Katolikus Alkoholistamentő Szolgálat munkatársaival és Fazekas György atyával. Ők a Munkácsi Karitász meghívásának tettek eleget.

És elkezdődött valami, valami nagyszerű dolog, itt Kárpátalján. Évente négy alkalommal tartanak lelkigyakorlatot alkoholistáknak. Barátom, István hívott meg a lelkigyakorlatra.

Bevallom, az első lelkigyakorlat nem volt rám nagy hatással, bár odaadással részt vettem minden programon. De miután hazaértem, a Szentlélek segítségével megvilágosodott előttem, hogy nekem szükségem van a gyógyulásra. Alig vártam a következő alkalmat, hogy találkozhassam sorstársaimmal és bevaljam, én is alkoholista vagyok, mert nekem is voltak problémáim az alkohollal és sajnos már nem a szociális ivók közé tartozom.

A munkatársak is hangoztatják, hogy csak akkor tudsz a gyógyulás útjára lépni, ha be tudod vallani magadnak, hogy igenis, én alkoholista vagyok és Isten irgalmas szeretetére van szükségem, nélküle nincs kiút ebből a gyalázatos förtelemből. Elhatároztam, hogy többé nem iszom alkoholt. Isten segítségével és megszabadító erejével sikerült ellenállnom a csábításoknak. 2010. április 23-tól megszabadultam a rabságból. Örömmel találkoztam ismét sorstársaimmal és újságoltam el az örömhírt. Rájöttem, hogy minden lelkigyakorlat alkalmával megerősödik bennem az, hogy Jézus a szabadító, vele minden lehetséges. Úgy gondoltam, ez alkalommal is kérek segítséget barátomtól, Jézustól. Szenvedélyes dohányos voltam, naponta két doboz cigarettát füstöltem el. Féltem, nagyon féltem az elvonás következményeitől, bevallom, nem is bíztam magamban. De mi is történt? Mint a mesében, emberek! Reggel fölébredtem, és nem mentem elszívni a nap talán legfontosabb cigijét.

Tudtam: Jézus kézzelfoghatóan ott volt velem. Félrevonultam és hálakönnyeim benedvesítették a szőnyeget. Júliustól nem dohányzom. Hogy mibe került? Egy kis alázatba és tengernyi hitbe.

Hogy mit kaptam? Feleségem végtelen szeretetét, barátaim elismerését, sorstársaim bizalmát, új embereket, sorsokat ismertem meg, láttam Kárpátalja gyönyörű tájait, városait, templomait. És mindezt ingyen. Mert ezeket a hétvégéket a Kárpátaljai Római Katolikus Szt. Márton Egyházmegyei Karitász jóvoltából rendezik. És még valami: számomra nagy megtiszteltetés, hogy a Szőlősön megrendezett lelkigyakorlaton, melyet 2011. január 27-30. között rendeztek, már mint munkatárs vettem részt. Nagy megtiszteltetésnek vettem a feladatot. Tudtam, hogy hét ember lelkét kell helyes útra terelnem, de bíztam barátomban, Jézusban, és Őáltala magamban is. Jól éreztük magunkat, voltak, akik megerősödtek elhatározásukban, mások csak most mondták ki a bűvös szót… megint mások elhatározták magukat.

Kedves barátaim! Ha van köztetek olyan, aki szeretne megszabadulni Isten segítségével valamilyen szenvedélyétől, bátran jelentkezzen az Új Hajtás által hirdetett időpontra. Szeretettel várunk, remélem, találkozunk!

L. S., Csap