Megmenekültem a drog és az alkohol fogságából

74

Egy új ember tanúságtétele

34 éves vagyok. 30 éves koromig nagyon csúnya életet éltem: ittam, drogoztam, paráználkodtam és még sok más bűnt is elkövettem. Minél tovább süllyedtem, annál nehezebbé vált az életem. Emlékszem, megtérésem előtt már teljesen össze voltam törve attól, hogy semmi sem sikerült, bármibe kezdtem. Mikor volt pénzem, akkor nem lehetett drogot kapni az egész városban, amikor meg lehetett volna venni drogot, akkor éppen pénzem nem volt. Nagyon szenvedtem az elvonási tünetek miatt, és próbáltam alkohollal csillapítani bánatomat.

Az utcánkból egy fiú egyszer valamit kezdett beszélni nekem Jézusról meg a Bibliáról. Egy evangélikus baptista volt, aki néhány hónapja még az enyémhez hasonló életet élt, de a szülei halála annyira megrázta, hogy elhatározta, változtat az életén. Megtért, és később prédikátor lett belőle, ott, abban az egyházban hirdeti az Evangéliumot, amelynek a testvérei és a szülei is tagjai voltak – a hívek csodájára, mert már régóta ismerik, hiszen nemegyszer imádkoztak érte a szülei kérésére, amikor még rossz életet élt. Ez a fiú mondta nekem az életemben először érthetően, hogy Isten engem szeret és segíteni akar nekem. Többször elmentem hozzá, beszélgettünk, és mindig ajánlotta, hogy imádkozzunk, de én nem akartam. Erre ő letérdelt és imádkozni kezdett, én meg ültem a fotelban, mert szégyelltem letérdelni. Amikor hallottam, hogy értem is imádkozik, akkor én is mondtam magamban, hogy igen, Istenem, ha vagy, akkor hallgasd meg azt, amit kér, hiszen értem imádkozott. Aztán otthon kezdtem olvasni a Szentírást. Nem sokat értettem belőle, de valahogy nagyon reméltem azt, hogy ez a könyv meg tud menteni, gyógyítani, vagy valami erőt ad nekem új életet kezdeni, még akkor is, ha nem értem – hiszen ez egy szent és csodakönyv. A Biblia volt, amibe kapaszkodtam, és amit reméltem tőle, az be is következett, Isten megsegített.

Egy este imádkozni kezdtem sírva és kiabálva, lefeküdtem a padlóra és úgy kértem Istent: ha van, akkor most már változtasson az életemen, mert már nem bírok így tovább élni. Mikor reggel felébredtem, rögtön kimentem a folyosóra, hogy rágyújtok egy cigarettára, de útközben megtorpantam, mert valami belül azt mondta nekem: Állj, hová mész? Hiszen tegnap itt könyörögtél, és most az első dolgod, hogy rágyújts? Ekkor megértettem, hogy erős segítőm van, és hinni kezdtem, hogy sikerülni fog.

Azon a napon megszabadultam minden bűnös és káros szokásomtól, pedig 20 év dohányzás és 9 év kemény drog az nem kevés, nem beszélve az alkoholról. De az egészben a legcsodálatosabb, hogy ezek után már elhittem: tényleg van Isten. A szabadulásnál még nagyobb ajándék maga Isten.

A Lélek elvezetett az Egyházba, meggyóntam, és 30 évesen először életemben magamhoz vettem az Úr testét és vérét. Igen, Jézus most is él és működik úgy, mint 2000 éve, és ugyanolyan a természete, mint akkor. Akkor a földön járva gyógyított és szabadította meg az embereket nyomorúságukból, most is ezt teszi. Hálát adok Istenemnek, hogy megszabadított és új életet adott nekem, erről tanúságot is teszek, amikor csak alkalom adódik rá. Maranatha – Jöjj el, Uram!

Laci

Atyám! Kezedbe ajánlom lelkemet!
Milyen jó, hogy rábízhatjuk
kezünket arra a Kézre,
amely megtörte és életre
keltette a Kenyeret,
amely megáldotta és megsimogatta
a gyermekeket,
s amelyet szegek vertek át.
Ráhagyatkozni arra a Kézre,
amely olyan, mint a miénk,
de amelynek tetszőleges
döntését csupa jóság vezérli
s folyton csak szorosabban
köt le minket önmaga számára.
Átadni magunkat annak apuba és
hatalmas erejű Kéznek,
amely lehat a lélek velejéig,
amely formál és teremt.
s amelyen át oly végtelen
szeretel árad.

/Teilhard de Chardin/