Mindszenty József 1956-ban

45

Mindszenty József hercegprímást felsőpetényi fogságában érte az 1956. október 23-ai forradalom híre. A reggeli szentmiséje előtt hozzá lélekszakadva berohanó plébánostól értesült arról, hogy “Pesten kitört a forradalom!”

Utána azonban napokon át hírek nélkül maradt. A plébánost nem engedték hozzá, a személyzettől nem kapott választ a kérdéseire. Csak kommunista őreinek ijedt arcáról és a falusi legények hangos Rákosi-ellenes kurjongatásaiból tudott következtetni arra. hogy odakint nagy dolgok vannak történőben. Hosszú, nyolcéves fogságából a közeli Rétságon állomásozó honvédegység tiszti különítménye szabadította ki. A hazatérése 1956. október 31-én diadalmenet volt. Az autót, amelyen ült, harckocsik és rohamlövegek kísérték. A falvakban és a városokban, amelyeken átvonult, ha-rangzúgás és virágeső fogadta. Újpesten akkora munkástömeg várta és köszöntötte, hogy a kocsisor csak lépésben tudott előbbre jutni.

Útközben értesült arról, hogy a Nagy Imre vezetése alatt álló forradalmi kormány, amelynek akkor még a néhány nap múltán árulóvá lett Kádár János is tagja volt, hivatalosan is rehabilitálta.

A budai szerény, félig romokban lévő prímási rezidencia előtt ezrek és ezrek várták és üdvözölték.

Az íróasztalát százával elborító táviratok közül elsőnek XII. Piusz pápa latinnyelvű telegrammját bontotta föl és olvasta el. “Amint nyolc évvel ezelőtt – üzente a nagy pápa – mélyen lesújtotta atyai szívünket érseki székedből való jogtalan eltávolításod, amely ellen több alkalommal is erélyesen tiltakoztunk, úgy most a bensőséges vigasztalás érzésével tölt el kiszabadulásod híre, amelynek ebben a pillanatban az egész, hazáddal együttérző katolikus világ örvend.”

Kiszabadulása után azonnal munkához látott. Papjai, hívei, az addig betiltott katolikus szervezetek vezetői sorban álltak, hogy beszélgessenek vele. Rögtön gondoskodott arról, hogy a Nyugatról jövő segélyszállítmányokat kezdjék szétosztani a rászorulóknak. Közben rövicl nyilatkozatot adott a Szabad Kossuth Rádiónak, amelyben kijelentette: “senkivel szemben sincsen gyűlölet a szívemben”. Elismeréssel szólt a “csodálatos hősiességről”, amely a hazát szabaddá tette, és figyelmeztette a lakosságot, hogy a rendkívüli súlyos helyzetben a legsürgősebben meg kell találni a kibontakozást. Végül jelezte, hogy a szükséges tájékozódás után két napon belül “személyes szózatot” intéz a nemzethez.

A rádiószózatot november 3-án este nyolc órakor mondta el az országház épületében. A beszéd elhangzása után pedig Nagy Imre miniszterelnök és minisztertársai nevében köszönetet mondott neki azért a “nagy segítségért”, amelyet szózatával a nemzeti kormánynak nyújtott. Különösen megköszönte a munka felvételére szóló felhívást, a semlegesség helyeslését, a magánbosszú elítélését, a pártatlan bíróság illetékességének a kiemelését és a pártoskodás helytelenítését.

Másnap bevonultak a szovjet tankok és lőni kezdték Budapestet, hogy eltiporják a magyar forradalmat. Amikor a bíboros látta, hogy nem tehet már semmit, az amerikai nagykövetségen kért menedéket. “Az elkerülhetetlen lefogás és a Szovjetba való hur-colás helyett – okolta meg később a menekülését – így reméltem még tartalékolni magamat hazám és Egyházam további szolgálatára.”

Tizenöt évig maradt az amerikai nagykövetségen, majd elhagyta Magyarországot. Soha többet nem láthatta hazáját, ám hazáját és egyházát idegen földön is valóban haláláig szolgálta.

Közy Horváth József
Mindszenty bíboros c. könyve alapján