Ministránsavatás Ungváron

Hosszú szünet után újra ministránsokat avattak az ungvári Szent György plébániatemplomban. A jeles nap 2014. november 30-ára, advent 1. vasárnapjára esett. Öt kis ministráns állt az oltár elé, nevezetesen Berecz András, Kassai Sándor, Kiss Róbert, Kiss Tamás és Szabó Ottó, és tett ígéretet, hogy „komolyan, áhítatosan és példás fegyelemmel igyekeznek a szentmisén Istennek szolgálni”,

hogy „igyekeznek elsajátítani mindazt, ami a ministránsszolgálattal együtt jár, és mindent megtesznek azért, hogy a templomi szolgá- latot szebbé tegyék”, és hogy vállalják „mindazokat a kölességeket, melyek a ministránsokra várnak: a komoly lelki- életet, pontosságot és segítőkész szeretetet”. Mindezek nagyon súlyos és komoly kijelentések. „Isten tegye teljessé a jót, amit megkezdett bennetek” – mondta Pogány István atya az ígéretté- tel végén.

Az ünnepi szentmisét megelőzően több héten keresztül készültek a fiúk.

Szombatonként vezetőjük, Pónitz József készítette fel őket színes, érdekes foglalkozások keretében. A fiúk folyamatosan gyakorolták az oltár körüli tevékenysé- get, az egyszerre történő mozdulatsorokat, bevonulást és kivonulást, csengetést, tálcázást és sok minden mást, amit eddig sosem vettek észre a templomban. „Amíg nem kezdtek megismerkedni a részletekkel, addig minden olyan távolinak tűnt nekik. Most, hogy már az avatás előtt kétszer is állhattak az oltárnál ministránsruhában, teljesen máshogy néznek a szentmisére, mint addig” – mondta egy alkalommal oktatójuk.

Az avatással természetesen nem fejeződtek be a ministránsfoglalkozások.

Szombat reggel 9-kor öt fiú útja továbbra is a templom sekrestyéjébe vezet, s néhányhetente „játszóházat” is tartanak, aminek a Szent Gellért Kollé- gium ad otthont. Ilyenkor csocsóznak, pingpongoznak, twistereznek vagy jengáznak a ministránsok.

Reméljük, hogy újabb fiúk jelentkeznek a jövőben, hogy ministrálni szeretnének, s hogy egy nagyszerű ministránsközösséghez akarnak tartozni.

Pónitz Noémi