Művészettörténet

65

A sokoldalú Lucas Cranach

Dürer és Grünevald után e nemzedék harmadik híres német művésze, a festő és grafikus, a reformáció korának népszerű mestere, Lucas Cranach. A legnagyobb reményekre feljogosító festőként kezdte pályafutását. Nem lehet tudni, valójában hogy is hívták, ugyanis a Cranach művésznév a felső frankföldi Kronach település nevéből származik, ahol a jövendő festő 1472-ben megszületett. Tanulóéveit titok fedi, de mivel apja is festő volt, feltételezik, hogy a fiatal Cranach a festészetet apja műtermében tanulta.

Nem maradt fenn semmilyen adat életének bécsi utazása előtti szakaszából. Annyi bizonyos azonban, hogy ez időben a környék művészeti központja Nürnberg, Dürer szülővárosa volt, s hogy minden igényes művész nagy figyelemmel kísérte az ottani kulturális élet eseményeit. Ekkor alapozódott meg a Dürer zsenialitásáról szóló vélemény, és munkássága nyilván összehasonlítási alapul szolgált a fiatal Cranach számára.

A fiatal művész 1500 körül érkezett Bécsbe, és kitűnő képességeinek köszönhetően már itteni tartózkodása idején elkezdett alakulni későbbi hírneve. Ekkor szenvedélyes és erőteljes, de egyszersmind romantikus is, aki csodálattal szemléli az Alpok északi előhegyeinek rengeteg erdőit, romantikus tájait. Nem véletlen, hogy ez időben született művein a szereplőket szervesen beleilleszti a tájba. Akár az Egyiptomba menekülő Szent Családot, amely épp egy erdő borította hegyvidéken, egy forrás mellett pihen. Meghitt kis tisztás a rengetegben, bozontos fák övezik, melyek friss zöldjében szemünk messzire kalandozhat. A Szűzanyát kis angyalok csapata veszi körül; az egyik málnát kínál a Gyermeknek, a másik kagylóhéjból hoz vizet, míg mások duda- és furulyamuzsikával frissítik az elfáradt menekülőket. A művész munkájából költői líraság árad.

Cranach korai műveinek nagy része volt az ún. dunai iskola kibontakozásában. Ebből az időből maradtak ránk a Bécsben és Münchenben őrzött Keresztre feszítés, illetve Siratás a kereszt alatt, amelyeken könnyen felismerhető a német késői gótika, illetve Dürer hatása. A gótika utolsó fázisának elemei: mindenekelőtt egy adag primitivizmus, rendetlenség és zaklatottság. Az intenzív expresszivitás viszont különösen az ábrázolt figurák eltorzult arcán, ruháik súlyosan, szinte szoborszerűen aláhulló ráncainak zsúfoltan összecsomósodott formáiban látható. Ezzel együtt Cranach meleg, szinte lángoló színeket használ, amelyek éles ellentétben voltak a német festészetben akkor uralkodó hűvös, fénytelen színekkel.

A Siratás a kereszt alatt a művész bécsi munkásságának legkiemelkedőbb alkotása. A kép kompozíciója nagyon eredeti, Cranach az első, aki az üdvtörténet e megrázó jelenetét ily különös módon ábrázolja. A hagyományos ábrázolásokon Krisztus a központi helyen található, itt viszont a művész a kép jobb oldalára helyezi. A keresztek a latrokkal baloldalt láthatók; egy vonalban elhelyezve egyfajta elválasztó korlátot alkotnak a fő jelenet és a háttér között. Az alakok szoros kapcsolatban vannak az őket körülvevő tájjal, szinte “párbeszéd” alakul az Úr szenvedései és a természet között. Krisztus drámájára kórusként válaszol a vihar szomorú moraja. A természet hasonló módú ábrázolását nemsokára átveszi minden 16. századi német művész, mint pl. Albrecht Altdorfer is.

A művész 1505-ben költözött Szászországba, Wittenbergbe, ahol haláláig a szász választófejedelem udvari festőjeként élt és dolgozott, s ez alatt igen nagy változáson ment át: alkotásai már sokkal kimértebb, hűvösebb mestert mutatnak. Hírnevét nagyrészt Lutherral kötött barátságának köszönhette. Nemcsak a nagy reformátor híve lett, de pápaellenes pamfletjeinek illusztrátora is. Emellett számtalan portrét készített a szász udvar előkelőségeiről, majd a vele közvetlen kapcsolatot tartó reformátorokról. Művein némi fanyar pikantéria is megjelenik; a művész igen sok aktot is festett, s erre az olasz reneszánsz hatott kedvcsinálóként.

Hosszú munkásságán át Cranach többször fordult a Krisztus életéből vett jelenetekhez. A Nagy Passió híressé vált metszéssorozatát követően, 1538 körül, Dürer halálának tízéves évfordulójára emlékezve Cranach egy hasonló sorozatba fogott, eldöntve, hogy ezúttal nem metszeteket, hanem festménysorozatot készít. A Krisztus a kereszttel e Passió-ciklus része. Minden képen megtapasztalható Dürer hatása, de Cranach soha nem törekedett arra, hogy szolgai módon utánozza Dürert, csak szívesen merített formai újításaiból, s ezeket hozzáigazította saját művészi eszköztárához.

Nagy kortársával, Albrecht Dürerrel szemben id. Lucas Cranach mégsem törekedett minden újítás elsajátítására, amit az olasz reneszánsz hozott a festészetbe. Ezzel együtt munkássága mégis egyik legjelentősebb eredménye nemcsak a német művészetnek, és nemcsak a 16. századnak. Olyannyira, hogy nehéz lenne számba venni mindazokat a festőket, akik vállalják az Œ örökségét – Grientől Picassóig, nem feledkezve meg Altdorferről és Modiglianiról. Az arcképfestő Cranach ugyanolyan ügyesen használta az ecsetet, mint Cranach, a tájfestő. Mestere volt a színhasználatnak, de utolérhetetlen rajzoló is. Csodálatos lelkületűek a bibliai munkái, de nem idegenkedett a világi témáktól sem. Cranach rendkívül tehetséges grafikus is volt. Vagyis semmit nem hanyagolt el, amire tehetsége inspirálta, s ebben utolérhetetlen volt.

Összeállította: Riskó Marianna