Nyár és szabadság

52

Vakáció! – kiabáltuk önfeledten gyerekkorunkban a tanév végén, és boldogan élveztük a nyári hónapok szabadságát. Vége volt a tanulásnak, a kötöttségnek, szabadon játszhattunk: miénk volt a világ.

A felnőttnek ez már nem ilyen egyszerű. A legtöbb ember keményen küzd saját vagy családja megélhetéséért, s örül, ha egyáltalán van munkája. Pedig bizony mindenki megérdemelne egy kis szabadságot. Aki el tud utazni a tengerre, üdülőbe vagy rokonokhoz, örüljön neki nagyon. S ha mi nem tehetjük meg, a szeretet törvénye azt diktálja: ne irigykedjünk azokra, akinek erre lehetősége van.

Na de mi lesz velünk? Szép és valóban Istennek tetsző dolog, ha annak örülünk, hogy más szabadságra tudott menni, de attól mi még nem pihentük ki egész éves fáradalmainkat. Lehet, hogy pénzünk nincs rá, lehet, hogy életkörülményeink (pl. súlyos beteg ápolása) köt meg minket. Esetleg munkánk láncol oda reggeltől estig lakhelyünkhöz. Felsóhajtunk, hogy nem bírjuk tovább – és mégis bírnunk kell. Hogyan pihenhetünk így egy kicsit? Hogyan lehetnénk mi is egy kicsit szabadok?

Az életkörülményei mindenkinek mások, ezért csak néhány ötletet írok le. Kárpátalján annyi gyönyörű hely, erdő, hegy, falucska található – sokszor elég elmenni lakhelyünk határáig, s máris kint találjuk magunkat a szinte érintetlen természetben. Ott pedig már nem kell sok a kikapcsolódáshoz: lehet kirándulni, szalonnát sütni, közben játszani – több család vagy egy egyházközség is rendezhet hétvégi pikniket. Ahol folyó vagy tavacska van a közelben, az valódi paradicsom felnőttek és gyermekek számára: hétköznap este vagy hétvégén közösen fürdőzhetünk, a gyerekeket meg lehet tanítani kavicsot ugráltatni, találgathatjuk, milyen madár ugrál a vízparton, s melyiknek a hangja hallatszik a fák közül. Akik hegymászásra indulnak, azok a csúcs elérésének diadalérzete mellett csodálatos látványban is részesülnek, mikor kitárul alattuk a táj. A természet és a jó levegő is segít, hogy az ember kikapcsolódjon, megnyugodjon. S nem utolsósorban az ilyen együttlétek összekovácsolják a családot, közelebbi kapcsolat alakulhat ki a gyerekek és szülők között – s milyen jól jön ez, mikor a gyermek bátrabban oda tud fordulni valamilyen problémájával a szülőhöz.

Otthon is csak a fantázia szab határt a lehetőségeknek: a kerti gumimedencében lehet fürdeni, de egy nagyobb lavór is megteszi, amiből fröcskölni lehet egymást… Sátrat is állíthatunk (ha nincs igazi, pokrócból vagy elnyűtt anyagból), ami a gyerekeknek nagy gyönyörűségére szolgál. De kikapcsolódás egy séta, egy jó könyv, egy jó film… Ha több idő nem jut rá, tíz perc is több mint a semmi. Meglátogathatunk egy rég nem látott rokont, barátot; különösen a magányosoknak, ágyhoz kötötteknek szerzünk nagy örömöt azzal, hogy rányitjuk az ajtót. Ilyenkor csodálkozva tapasztaljuk, mennyire felvillanyoz minket a másik öröme.

S nem utolsósorban kikapcsolódás, ha valami lelki programban tudunk részt venni, és időt fordítunk arra, hogy magunkba nézzünk, Istenre figyeljünk, és igyekezzünk elmélyíteni vele való kapcsolatunkat. Nem csak testünknek, szellemünknek, hanem lelkünknek is szüksége van arra, hogy időnként megpihenjen, és életünk céljára: az Istenre és az örök életre figyeljen.

Aki pedig ágyhoz kötött beteg, magányos, esetleg már olvasni sem lát: imáiba foglalhat minden embert: a világban bukdácsolókat, elesőket és felkelőket, a nyaralókat és a forró városban küzdőket… mindegyiküket Isten elé viheti, könyöröghet értük, és közben észrevétlenül békét kap – kikapcsolódik ő is.

Ezek persze nem pótolják a nyaralást, de segítenek egy kicsit fellélegeznünk. Főleg, ha derűs lélekkel elfogadjuk a nekünk jutó lehetőségeket, és kiélvezzük azoknak minden percét. Ez az igazi szabadság. Aki egy drága nyaralóhelyen is csak elégedetlenkedik, az nem fog tudni pihenni. Az nem szabadságon van, hanem kívánságainak rabja. Persze szabad és kell is vágyakoznunk, vágyaink megvalósításáért küzdenünk. Csak arról nem szabad elfeledkeznünk, mi is, Ki is a célunk. A játék/ruha/műszaki cikk, amit nem tudok megvenni, a tenger, ahova nem tudok elutazni, hiányérzetet okozva eszünkbe juttathatja, hogy Isten az egyetlen, aki vágyainkat teljesen betölti, és minden vágyunkon keresztül igazából Őrá vágyunk.

Istenünk tudja, hogy időnként szükségünk van pihenésre, és azt is, hogy ez csak Vele lehetséges. Nem véletlenül mondta Jézus: „Jöjjetek hozzám mindnyájan, akik elfáradtatok, és az élet terheit hordozzátok: én felüdítelek titeket!”

Menjünk tehát hozzá, pihenjünk vele együtt, akár a tengernél, akár szállodában, akár a kertben vagy a kis lakásban – ő mindegyikünknél otthon érzi magát, és felüdít bennünket.
Pápai Zsuzsanna