Nyár van, nyár…

60

…énekeltük gyerekkorunkban az iskolaév végén az ismert szép éneket (a Künn a fákon újra szól kezdetűt). A gyerekek, fiatalok nyári táborokba, a tehetősebb családok különböző nyaralóhelyekre utaznak, a dolgozók többsége kiveszi ilyenkor a nyári szabadságát és próbál valahol kikapcsolódni. De miből is?

Érthető, ha a monoton, fárasztó fizikai, szellemi munka terheitől kis időre megszabadul és szórakozik, pihen, kikapcsolódik az ember. Nagyon is dicséretes, ha az egész család együtt megy és ezzel is erősítik közösségüket. Éppen ezért az már nem érthető, ha valaki ezektől a szeretetkapcsolatoktól akar eltávolodni: „kikapcsolni” a házastársat és az egész családot, és így szórakozni. Az már igazán fájdalmas, ha egy hívőnek az is hozzátartozik a kikapcsolódáshoz, hogy ilyenkor nem imádkozik, nem megy vasárnap a templomba. Mit jelent neki akkor az Isten?! Ki Ő az ő számára? Egy félelmetes úr vagy egy kellemetlen munkavezető, vagy talán egy szigorú felsőbb hatalom? Ilyen Isten valóban nem hiányzik nyaraláskor! Milyen fájó a szülőnek, hát még a Mennyei Atyának, ha a gyerek csak a bajaiban, szükségeiben keresi fel, de szórakozásaihoz sohasem igényli a jelenlétét, sőt igyekszik kikapcsolni a lelkiismeretében az Ő csöndes, szelíd sugallatát is. Ó, bárcsak minél hamarabb felismerné a hívő ember, hogy a Mennyei Atya épphogy boldogságra teremtett minket, s Ő nemcsak dolgozni, hanem pihenni is akar minket tanítani, segíteni. Amíg az ember a tiszta szeretet szellemében nyaral – hálás mindenkinek ezért a lehetőségért: Istennek s minden embernek, aki ezt lehetővé tette most számára. A gőgös magának tulajdonítja az eredményeket – másokra ellenségesen gondol, akik csak megzavarhatják békéjét, nyugalmát. A jó családapa szívesen dolgozik hat napig a családjáért, és örömmel pihen velük Isten békéjében, szeretetében a hetedik napon. A templomba nem parancsot megy teljesíteni, hanem hálát adni s a teremtő, gondviselő Atyát dicsérni. Erről tesz tanúságot mindenkinek figyelmes, türelmes jósággal hétköznapjaiban is.

Ebből ki lehet kapcsolódni?! Sajnos igen, s próbálkozni görbe utakon élvezetet keresni, de akkor jön a szomorú csalódás: ez nem az igazi. Bizony ez itt a kérdés: „lenni vagy nem lenni” – azaz Isten, vagy a Semmi!

Döntsünk ezért bölcsen: maradjunk hűségesek pihenésünkben, szórakozásainkban is szép emberi kapcsolatainkhoz és legfőképpen a minket mindig nagyon szerető és örök boldogságunkat akaró Istenhez!

Majnek Antal püspök