NYARALóK „TÍZPARANCSOLATA”

76

Mikor kézhez veszed e lapot, már a tanév vége van. „Szétrebbennek” a közösségek, nyaralni megyünk. Utazunk, de a nagy mozgások közepette is az Egyház tagjai maradunk. Vízparton és erdőben, táborban és lelkigyakorlaton, szállodában és vonaton: küldetésünk van! Hivatásunk, hogy Krisztus élő tagjai legyünk, a Szentlélek temploma. Ajándékként fogadjátok ezeket az ötleteket, hogy nyáron is valóban Krisztus tanúi legyünk.
I. Szeresd Uradat, Istenedet, akinek a hegyek-völgyek, a tiszta víz és az égbolt csodálatos ajándékát köszönheted! Egy-két hétre betesszük magunk mögött otthonunk ajtaját, indulunk pihenni. Amikor mélyet szippantunk a magasságok tiszta levegőjéből, eszünkbe jut a Tábor hegye, ahol Péter így szólt Jézushoz: „Uram, jó nekünk itt lenni!”
II. Isten nevét hiába ne vedd, akkor se, ha hitetlen vagy, mert azt szidod, akit nem ismersz! Ha hívő vagy, káromkodásod rút hálátlanság! A hívő ember az Úr nevében járja az országot. A hit szemével tekint messzi tájak templomaira, elhagyott útszéli keresztjeire. A természet különösen tapasztalható gazdagsága Isten hatalmára, nevének tiszteletére figyelmeztet.
III. Isten nem ment fel a vasárnapi szentmisén való részvételről, még akkor sem, ha áldozatba kerül! A hetedik nap a nyugalomé – s mi nyugtalanabbak vagyunk, mint máskor. Hétvégi házat építünk, „maszekolunk”. E napon közelebb kellene kerülnünk Istenhez, de mi egyre távolodunk. Eszem-iszom napja lett a vasárnap, lelkünk pedig éhes marad.
IV. A családi kötelék a nyaralással nem szűnik meg! Akár együtt kel útra a család, akárcsak egyik tagja megy pihenni, érvényes a Példabeszédek Könyvének tanácsa: „Szeretet és hűség ne hagyjon el soha!” A közös üdülés mélyítse el a szeretetet, és növelje a türelmet egymás iránt!
V. Vigyázz az életre, egészségre: a máséra, a magadéra, az országúton és mindenütt! A kirándulás kikapcsolódást jelent, de nem a felelősség kikapcsolását. Ezernyi veszély leselkedik ránk országúton és vízen, játszótéren és sport közben. Legyünk meggondoltak, türelmesek, és a felelősségtudat soha ne hagyjon el bennünket!
VI. Az üdülőhely nem az érzékiség vadászterülete, ahol könnyű a zsákmány! Tudatában vagyunk-e annak, hogy valamennyien Krisztus tagjai vagyunk? Hegyek ormán, templomok csöndjében és félhomályban, de a tűző napon, a strandon is, nappal és éjszaka is legyünk tiszták, hűségesek. A legszebb templom: a Szentlelket hordozó ember.
VII. Ne lopd el a napot se, más idejét se, és ne potyázz! A szabadság idejéből kell hogy jusson imádkozásra, elmélkedésre, az év közben elmaradt könyvek olvasására, a lelki továbbképzésre. A szeretet parancsát az üdülés idején sem lehet felfüggeszteni. Miért ne ajándékozhatnánk az időnkből másoknak? Ne használjunk ki másokat, se munkával, se vendéglátással, amit nem tudunk vagy nem akarunk viszonozni!
VIII. Ne mondj valótlant, akkor se, ha ártatlan hazugságról van szó! Ne mondd ami nem vagy, ne ámíts másokat! Az ártatlannak tűnő hazugságok miatt sokszor az egész ember elveszti hitelét. A hivalkodás akkor a legnevetségesebb, amikor valaki önmagát emeli mások fölé.
IX. Ne akarj olcsó eszközökkel okvetlenül hódítani! A keresztény embernek tudnia kell, hogy az igazi érték az ember szívében van. Széppé, értékessé nem az tesz, ha rivaldafényben tündökölsz. „Hogy szép lehess, állj meg öt percre a lelked előtt, tizenöt percre az Isten előtt.” (Michel Quoist: így élni jó)
X. Ne vigyél magaddal olyan „emléket”, amit majd más keres! Vigyázz környezetedre! Ne rongálj, ne szemetelj! Nem kell jelét hagynod, hogy itt jártál! Isten nem azért teremtette a világot, és nem azért ajándékozta az embernek, hogy megbontsuk a természet egyensúlyát, és pusztítsuk az élővilágot. Tartsd fontosnak, hogy saját környezetedben rend, tisztaság legyen, és adj erre példát másoknak is!

A Tarisznyából kivette N.I.