Óév – Új év

„Most már ne arra gondoljatok, ami régen történt, és ne a múlt dolgokra figyeljetek. Nézzétek: én valami újat viszek végbe, már éppen készülőben van; nem látjátok?” (Iz 43,18-19)

Még néhány nap, és átlépünk a 2011-es évbe. Ilyenkor sokan várjuk az új évet, mint az új lehetőségek kezdetét, amikor mindent újra lehet kezdeni. Az újrakezdés izgalma lengi be január első napjait. Isten ilyennek teremtett bennünket, mindig vonz bennünket az, ami új. Így tud fejlődni a világ; csak ki kell tudnunk választani belőle, mi az, amin tényleg változtatni kell, és mi az, amiben hűségesen ragaszkodni kell a régihez – nem azért, mert régi, hanem mert az a valódi.

Isten szintén szereti az újat, hiszen „az Isten fiatal”, amint Sík Sándor is írja versében. Ő maga biztat minket Izajás próféta könyvében: „Most már ne arra gondoljatok, ami régen történt, és ne a múlt dolgokra figyeljetek. Nézzétek: én valami újat viszek végbe, már éppen készülőben van; nem látjátok?”

Biztatás ez mindannyiunknak, hogy merjük levetni a régi embert és kezdjük újra hétköznapi küzdelmeinket, amiknek sokszor talán értelmét se látjuk. Aki elcsüggedt közülünk, s az új évre is csak úgy tud gondolni, hogy abban is csak szenvedései folytatódnak a javulás reménye nélkül – merítsen erőt, biztatást ebből a több ezer éves, de ma is érvényes biztatásból, és Jézus szavaiból: „Én veletek vagyok MINDEN NAP a világ végéig!”

Az óév végi hálaadó szentmisén a Te Deummal szoktunk kifejezni hálánkat az Istennek mindazért, amit ebben az évben kaptunk tőle. Méltó és igazságos, illő és üdvös, hogy mindig és mindenütt hálát adjunk neked – mondjuk a szentmisében is. Valóban: az Isten iránti hálával és a belé vetett bizalommal lépjük át az új év küszöbét.

Most ezen az oldalon Sík Sándor Te Deumját osztjuk meg az Olvasókkal. Szilveszter a vidámság, a bolondozás napja is, ezért álljon itt néhány vicc is, hogy mi is hozzájáruljunk a vidám hangulathoz.

Minden kedves Olvasónknak boldog új évet, sok kegyelmet kívánunk!

a főszerkesztő