Sok szív, egy ritmus!

68

  Közép-Európai cserkészdzsemborin voltunk

Ez volt a jelmondata a 2010. augusztus 2-11. közötti nagy cserkésztábornak, a Magyarországon megrendezett 10. közép-európai cserkésztalálkozónak, a ConCordia2010-nek. Több mint ezer cserkész gyűlt össze összesen 17 országból.
Főként a visegrádi négyek országaiból érkeztek résztvevők, de egyéb környező országokból és Európa más részéből, például Svédországból, Hollandiából is, valamint a távoli Tajvanból. Héttagú munkácsi csoport képviselte a kárpátaljai magyar cserkészeket. A találkozó Budapesten, az adyligeti Sztrilich Pál Cserkészparkban zajlott. Táborhelyünk egy kisvárosra emlékeztetett, nagyon szép és otthonos volt. Altáborokra voltunk felosztva. Mindegyiknek volt megnevezése, amik az elmúlt években megrendezett közép-európai jamboree-k nevei voltak. Mi az EuroCorban laktunk.
A színpadon tartották a nyitóünnepséget, ami nagyon jól sikerült. Príma volt a hangulat, nagyon sok emberrel már itt megismerkedtünk. Itt minden este koncertet adtak, ahol kiszórakozhattuk magunkat. De aki épp nagyot akart ropni, az a Pubban tölthette estéjét. Sok más érdekesség is volt. Aki lazítani szeretett volna, az a teaházban talált erre lehetőséget. Ezen kívül lehetett kézműveskedni, valamint részt lehetett venni a Regős programon, amelynek keretében lehetett néptáncolni, illetve minden nemzet bemutathatta játékait. Volt még netcafé, cserkészbolt, palacsintázó, mozisátor, sportpálya és sportsátor. Így sosem volt okunk unatkozni.
A program rendkívül színes volt. Például szociális munkát végeztünk: parkokat, játszótereket takarítottunk, óvodát festettünk, a Magyar Máltai Szeretetszolgálatnál ruhát válogattunk a szegények számára. Emellett városnézés is volt: Szentendrére látogattunk, de túrázáson és barlangmászáson is részt vettünk. A táborban volt egy ún. Hősök tere, amelyet kimondottan régi harci eszközök kipróbálására alakítottak ki. Itt íjászkodtunk, kardoztunk, ostort csattogtattunk, dárdát hajítottunk, és emellett még airsoft-oztunk (olyan, mint a paintball, csak nincs a gömböcskékben festék), egyszóval harcoltunk. Minden nap valami újjal és érdekessel ismerkedhettünk meg. A csúcstechnológia világát is „tanulmányoztuk”. Teleszkóp segítségével nappal a Napot, este a csillagokat és bolygókat nézhettük, csodálhattuk.
A legemlékezetesebb élmény számunkra, és persze minden résztvevő számára a Dunán való evezés volt. A felvidéki vízicserkészek voltak oktatóink. Kenuval kerültük meg az ún. Tündérszigetet, amit csak úszva vagy vízi járművel lehet megközelíteni.
Nagyon szép hely, és miközben mellette haladtunk, sok madár hangját figyelhettük meg. Majd egy parton pihentünk meg mindannyian, és a vízben közismert cserkészjátékokat játszottunk.
Vasárnap mindenki vallásának megfelelően szentmisén vagy istentiszteleten vehetett részt. Ezen a napon látogatták meg a tábort Gyulai Endre és Beer Miklós püspökök, akik maguk is cserkészek. Délután következett a Gastroprogram, ahol a táborban résztvevő nemzetek bemutatták ételkülönlegességeiket. Mivel ez volt az utolsó napunk itt a táborban, tartottak egy nagy ceremóniát, úgymond elbúcsúztunk a táborhelytől. Ezen az ünnepségen több nemzet bemutatta művészi tehetségét: énekeltek, táncoltak, egyéb jellegzetes bemutatókat tartottak. Nagyon színes kavalkád volt.
A hétfői naptól kezdetét vette a „Hoho” program, amikor is kiköltöztünk a táborhelyről és budapesti cserkészcsaládoknál szállásoltak el minket. Délután a budai Várban találkoztunk; ott zajlott le a cserkészek egyik legkedveltebb játéka, a számháború. Mivel a Vár egész területén játszhattunk, közben sok szép dolgot megtekinthettünk, mint pl. a Mátyás-templomot és a Halászbástyát.
Másnap, úgymond, városnézés volt, csak kicsit kalandosabban. 7-8 fős csoportokban (nemzetiségileg összekeverve) jártuk Budapest nevezetesebb helyeit, mint pl. az Operaházat, a Szent István Bazilikát, a Hősök terét, stb. Pontosabban térképpel a kezünkben mentünk állomásról állomásra, és végül mind a Margitszigeten találkoztunk újra, ahol métáztunk és egyéb játékokat játszottunk.
Utolsó délelőtt a Parlamentbe tettünk látogatást, ahol az idegenvezetőnek hála megismertük az Országház történelmi, építészeti oldalát. A parlament Kupolás termében őrzik a magyar nemzet legfőbb kincsét, a Szent koronát, amit egykor szeretett városunk, Munkács várában is őriztek.
Este a Vörösmarty-téren gyülekeztünk, ahol Rúzsa Magdival találkozhattunk (a táborban pedig Kovács Ákossal) és kérésére egy közös képet is készítettünk vele mi, a határon túli magyarok, majd felsorakozva, csatakiáltásokkal, énekszóval haladtunk végig Budapest központján a Szent István Bazilika előteréhez, aholis megtartották a ConCordia2010 záróceremóniáját.
Megint nagyon jó hangulat volt, még utoljára együtt szórakozhattunk. Ez egy örök élmény marad, mind a szívünkben hordozzuk majd egymást és a ConCordiát mert… Sok szív, egy ritmus! Sok szív, egy ritmus!

A munkácsi résztvevők