Szent Bertalan apostol

48

Az Úr tizenkét apostolának egyike, de nagyon keveset tudunk róla. Már a neve körül is nehézségek vannak. Három evangéliumban is Bertalan szerepel Fülöp mellett, ugyanakkor Szent János evangéliumában ugyancsak Fülöppel együtt jelenik meg, de Natanael néven Jn 1,45-50). Valószínűnek látszik, hogy a Bertalan a családi, a Natanael pedig a személyneve. Az ilyen kettős elnevezések akkoriban gyakoriak voltak (lásd Simon, Jónás fia). A “Natanaél” jelentése: “Isten ajándéka.”

Szent Jeromos közli, hogy a tizenkét apostol közül egyedül ő volt előkelő származású, annak révén, hogy rokonság fűzhette Tolmaihoz, Gesúr királyához.

Amikor Jézus meglátta a Jordán partján Fülöp kíséretében közeledő Natanaelt, titokzatos nyájassággal fogadta: “íme, Izrael (Jákob) igaz fia, akiben nincs semmi álnokság” – és emlékezette őt valamire, amiről a mélyen vallásos galileai halász azt hitte, hogy csak ő tud róla: “Láttalak a fügefa alatt!” Hogy mi volt az, amit róla tudott – talán egy imádság közben tett fogadalom, vagy Natanael-nek valami látomása -, azt nem tudjuk. Jézus megmutatta neki isteni mindentudását, és mindörökre magához kötötte őt.

Bertalan sem volt mentes a helyi szóbeszéd hatásától, ízig vérig benne élt kora és társadalma anyagi és szellemi világában. Nem volt föld fölött lebegő, nem volt beképzelt farizeus, nem volt semmi más, mint “igaz ember”. Keveseket mond az evangélium igaz embernek.

Az evangélium ezen kívül csak egyetlenegyszer említi Natanaelt, Jézus feltámadásánál.

A hagyomány szerint örmény földön, Mezopotámiában és Dél-Arábiában működött. Eredményeit, nyomait belepte a sivatag homokja. Munkásságáról egyedül egy apró adat maradt fenn, de nyilván egész hiteles: Dél-Arábiába magával vitte Máté héber vagy arám nyelvű evangéliumát. Erinek a Máté- szövegnek egyik le-mások példánya juthatott valahogy – századokkal később – Mohamed egyik nagybátyjának kezébe, s az lefordította Mohamednek élő szóval ezt az evangéliumot. Mohamed így ismerte meg Krisztus tanítását és így történt, hogy a Korán szövegében megtaláljuk ennek az evangéliumnak átköltött szövegrészeit.

Az apokrif iratok tudósítása szerint Bertalan Örményországban lett Krisztus vértanúja, mégpedig úgy, hogy elevenen megnyúzták, úgy feszítették keresztre, majd lefejezték. Mártíromsága helyét Albanopolisként említik (ez ma Derbend, a Kaszpi-tenger nyugati partján). A Sixtusi kápolnában Michelangelo úgy ábrázolja az Utolsó ítélet c. képen, hogy egyik kezében kést, a másikban a tulajdon bőrét tartja. Azt is mondják, hogy Michelangelo erre a bőrre az önarcképét festette rá.

A színes történetekkel teli sok Bertalan-legenda egyike, hogy az apostol Örményországban talált egy templomot, amelyben egy gyógyító bálvány volt. Ez a bálvány beszélt és minden hozzá folyamodó betegnek gyógyulást ígért. Mikor Bertalan belépett a templomba, nagyon sok beteg tartózkodott ott, és áldozatot akartak bemutatni a bálvány előtt. Ám a bálvány egyszer csak felkiáltott: “Ti szegények, hagyjátok az áldozatot, és ne ajánljátok fel nekem, nehogy az én szenvedésemből is részt kapjatok, mivel Bertalan lánca megkötöz engem!”, s e szavak után ezer darabra tört. Az apostol pedig imádságával meggyógyította az összes jelenlévő beteget. Később útja során Polínius királyt is megtérítette, aki egész háza népével megkeresztelke-dett, sőt később püspök is lett.

Meghallotta ezt Asztragesz király, Polinius testvére, és haragosan elfogatta Bertalant. A király esküvel fogadta, hogy kényszeríteni fogja Bertalant, áldozzon Baldach bálványá-nak. Bertalan azonban így tagadta meg a parancsot: “Én megkötöztem a te istenedet; ha te megteszed ugyanezt az én Istenemmel, akkor teljesítem parancsodat. Ha nem, akkor összetöröm Baldach képét.” Nem sokkal ezután jött egy hírnök, és jelentette, hogy Baldach képe összetörve fekszik a templomában. Erre a király megszaggatta a ruháját, Bertalant megvesszőztette, majd megparancsolta, hogy nyúzzák meg.

Bertalan apostol ereklyéi a 6. században kerültek Lipari szigetére. 938-ban III. Ottó császár Beneventóba, illetve Rómába vitette az ereklyéket, ahol a Tiberis-szigeten templomot épített az apostol tiszteletére. E szigeten a pogány Rómában a gyógyítás istenségének, Asclepiusnak volt a szentélye. A keresztény Rómában pedig Bertalan lett a gyógyítások égi pártfogója.

Az apostol koponyáját 1238 óta a frankfurti dómban őrzik. Egyik karját állítólag Szt. Anzelm vitte Canterburybe, vagy más úton került oda, a lényeg, hogy az ereklye jelentős mértékben hozzájárult az apostol angliai kultuszához.

Bertalan a cserzővargák védőszentje, illetve mindazoké, akik bőrrel foglakoznak, netán gipsszel dolgoznak. A művészetben gyakran ábrázolják a mészárosok nyúzókésével. A középkori naptárakban a 9- század óta június 24-én vagy augusztus 25-én említik az ünnepét. 1568-ban vették fel a római naptárba, augusztus 24-re.

Összeállította:
Riskó Mariann