Szent Erzsébet kenyere Ungváron

58

Az ungvári Szent György Plébániatemplomban rendhagyó Szent Erzsébet-napi szentmisére került sor. Annak ellenére, hogy hétköznap volt, templomunk teljesen megtelt a hívekkel. Már gyülekezés közben is apró meglepetésben volt részük, hiszen a főoltár előtt egy nagy asztal tele volt kenyerekkel. Az emberek többsége kíváncsian nézett körül: vajon mi fog történni? A szentmisét plébánosunk, Molnár János atya celebrálta.

Szentbeszédében megemlékezett II. András magyar király és Gertrúd királyné leányáról, Erzsébetről. János atya felhívta a figyelmünket arra, hogy Erzsébet mindig talált időt azok számára, akiknek segítségre volt szükségük.

Abban az időben nagyon sok volt a szegény, olykor százával álltak a kastély kapuja előtt és adományokért könyörögtek. Erzsébet mindennap lement hozzájuk ruhával és élelemmel megrakodva. Ha betegeket hoztak, azokat is ellátta, orvosságot adott nekik. Olykor a kastélyt is elhagyta, hogy az öregeken, az ágyban fekvő betegeken segítsen. Férje, Lajos nem ellenezte, büszke volt bőkezű és szerető szívű feleségére.

A szentmise végén plébánosunk egy régi, szép hagyományt elevenített fel – az Erzsébet-napi kenyerek megáldása következett. Minden jelenlévő “Erzsébetkenyérrel” a kezében térhetett haza.

A karitász-csoport tagjaira azonban egy másik meglepetés is várt. Mindannyiunkat meghívtak a plébánia hittantermébe, ahol János atya köszönetét fejezte ki a kamilliánus családok és a Karitász munkatársak áldozatos munkájáért. Felelevenítettük azokat az élményeket, amikor húsz évvel ezelőtt még csak alakulgatott a Karitász. Akkori plébánosunk, Bohán Béla atya nagyon sokat tett annak érdekében, hogy egy megbízható, erős csapat álljon a szeretetszolgálat élén, olyanok, akiknek segítőkészségük, összefogásuk biztos támaszt jelent a plébániai közösség életében.

Köszönjük plébánosunknak és a szervezőnek, Csizmadia Szilviának ezt a szép napot!

Czurkó Zsuzsa
Ungvár