Szent István király ünnepe Rahón

67

Egészen egyedülálló és különleges ünneplésre gyűltek össze a rahói és Rahó környéki hívek a Nepomuki Szent János Plébániatemplomban 2009. augusztus 20-án, Szent István ünnepén. A képviselőtestület és a hívek egyhangú elhatározása alapján ettől a naptól fogva évente különleges módon ünneplik meg Szent István ünnepét, mint fogadalmi kisbúcsút, mert “utódaink emlékébe szeretnénk vésni egyházközségünk magyar gyökereit, minden jóakaratú rahói magyar embert, akik erejüket és tehetségüket azért áldozták, hogy egyházközségünk itt, Európa Szívében ma is éljen és virágozzon” – jegyzi az ünnepi határozat.

A szentmise főcelebránsa és ünnepi szónoka dr. Osztie Zoltán budapest-belvárosi plébános úr volt, akivel együtt mutatták be a szentmisét Mikulyák László rahói, valamint Rácz István técsői plébánosok. Osztie Zoltán plébános a kősziklára épített ház evangéliumi szakaszára építve emelte ki, hogy a magyarság megmaradásának záloga itt, a szórványban, csakis a család szeretete és tisztelete lehet, valamint a ragaszkodás a templomhoz és az iskolához, amely a magyar jövő megmaradásának a záloga, ahogy ezt Szent István király is felismerte. A másik alappillére a Szent István-i örökségnek a Mária-tisztelet, amelynek bizonysága, hogy már 1000 tájékán híressé vált székesegyházat épített Székesfehérváron. Ide nemzeti zarándoklatot szervezett, ami mutatja népünk Mária-tiszteletének ősiségét.

Szent István mély hite életszentségének a forrása — emiatt vált Isten előtt felelős uralkodóvá. Nem azért lett szent, mert jó király volt, hanem mert szent volt, ezért volt jó király, a szentség pedig a Szent Istennel való kapcsolat jelzése. “Az életszentségre törekvés tehát Szent István üzenete a mának” – mondta a szónok. Szentbeszéde után Zoltán atya megáldotta a magyar szalaggal átkötött új kenyereket, hálát adva Istennek az idei termésért.

A felajánlási körmenetben ifjak és idősek együtt hozták az áldozati adományokat az oltár elé. A szentáldozást és ünnepi áldást követően tartották meg a helyi magyarok az ünnepi megemlékezést, melynek elején Tulejbécs Emília, a kőrösmezői magyar iskola diákja szavalt, majd Kovács Miklós, a KMKSZ elnöke tartott ünnepi beszédet. A Szent István király tiszteletére készült oltárképet dr. Osztie Zoltán atya áldotta meg. A templomi ünnepség után Mikulyák László plébános atya a járási hivatal nagytermébe hívta az ünneplőket, ahol a derceni Gyöngyösbokréta Népi Együttes táncolt magyar néptáncokat, amelyet magyar énekek és nemzeti érzésű versek tettek színessé.

Ennek az ünnepnek a különlegessége volt, hogy Bacskai József beregszászi főkonzul beszéde után a Rahói Római Katolikus Plébánia és a Budapest-Belvárosi Főplébánia két vezetője egy együttműködési szerződést írt alá, mely szerint a jövőben a két egyházközség lelkipásztorai és hívei a Szent István-i örökség szellemében kívánják gazdagítani és testvérileg segíteni egymást.

A szép ünnep záróakkordjaként Mikulyák László plébános és Dr. Orosz Ildikó, a KMPSZ elnöke egy “rahói”, Dr. Osztie Zoltán plébános és Bacskai József főkonzul pedig egy “budapesti” emlékfát ültetett el a plébánia kertjében, annak a fenyőnek a közelében, amelyet 1896-ban ültettek a rahóiak emlékezetül utódaik számára.

Az augusztus 20-a megünneplése örökre emlékezetes ünnep marad a rahói és környéki hívek számára, akik ezekben az ünnepi pillanatokban különleges módon is megérezték magyar önazonosságuk szépségét, és azt a közös Szent István-i örökséget, amely minden kor minden magyarját elválaszthatatlanul eggyé kovácsolja. Istennek legyen hála ezért a felemelő ünnepért!

Mikulyák László,
rahói plébániai kormányzó