Szent Máté evangélista

45

A Máté-evangélium elárulja, hogy szerzője nemcsak elbűvölő elbeszélő, hanem hatalmas rabbinikus tudással is fel van vértezve, ismeri a prófétai könyvek minden apró részletét. A próféták súlyos víziói hajlékonnyá és könnyeddé válnak tolla alatt annak bizonyítékában, hogy a Názáreti Jézus a próféták által megígért Messiás. Máté úgy ír ezekről, mint egy szakképzett írástudó, aki a Szentírás legjobb mestereit hallgatta ifjúsága idején a jeruzsálemi templomban.

De akkor miként került innét a határváros Kafarnaumba vámosnak, s vált a zsidó felfogás szerint nyilvános bűnössé? Ismeretlen és soha meg nem ismerhető történet. Alázatból Szent Máté megmutatja magát evangéliumában vámosként és bemutatja Krisztus hatalmát a bűnös lelkek fölött. Meghívásának jelenete a Tibériás-tó partján játszódott le, a világnak akkor egyik legforgalmasabb országútján, amely Egyiptomból vezetett Damaszkuszba, szorosan a tó nyugati partja mellett, vámot szedve a karavánoktól. Jó és nagy üzlet volt, de együtt járt a pogányokkal és a zsidók által kiközösített nyilvános bűnösökkel való érintkezéssel.

Hogy került ide, mi érte az ifjúkorában szentírástudónak készülő Lévit, Alfeus fiát? Nem tudjuk. De ő tudott arról a názáreti rabbiról, aki naponta ott járt-kelt a tó partján a halászok közül kikerült baráti körével. Ha bárhol megállt, mindig tömeg verődött össze körülötte. Egyik napon Jézus, miután meggyógyított egy bénát, útját folytatva megszólította a szabadban, a vámasztalnál ülő Mátét: “Kövess engem!” Ő felállt és követte (Mt 9,9). Asztalánál talán ott is maradtak az egyiptomi, görög, római és más pénzek érméinek oszlopai. Pedig Máté tudta, hogy amikor fölkelt a vámasztal mellől, nem egy dúsgazdag ember társaságába került, hanem az Emberfia követője lett, akinek nemhogy elvámolnivalója, de még hajléka sincsen, ahol álomra hajthatná a fejét. Az Emberfiának azonban van hatalma a földön bűnöket meg-bocsátani! Ez a Jézus az irgalmasság evangéliumát hirdeti és cselekszi, és Máté azzal, hogy meghívást kapott tőle, ennek lett a részese! A Máté nevet, amelynek jelentése “Isten ajándéka” vagy “a hűséges”, talán akkor vette fel, amikor Jézus tanítványául szegődött.

Meghívását követően Máté lakomát rendezett házában Jézusnak. Úgy tűnik azonban, helyzete nem változott, sőt! A farizeusok ujjal mutogattak most már nem csupán rá, a vámosra, hanem Jézusra is, aki odáig alacso-nyította magát, hogy közösséget vállalt a bűnösökkel, a kitaszítottakkal. Hallotta ezt Jézus és válaszolt. “Nem az egészségeseknek kell az orvos, hanem a betegeknek..” (Mt 9, 1-12). Ettől kezdve Máté Jézussal volt haláláig. Jézus hívása – és az, hogy azonnal engedelmeskedett neki – kivezette életének előttünk ismeretlen, sötét szakadékaiból.

A hagyomány szerint az apostolok Mátét bízták meg Galileából való szétszéledésük előtt, hogy amit tud, azt írja le. Evangéliumát egyetlen fölösleges betű nélkül írta, hallatlan tömörséggel. Bevezetésül az evangéliumok olvasásához mi sem kínálkozik jobban, mint Szent Máté. Nemcsak azért, mert talán keletkezési sorrendben is megelőzi a másik három evangéliumot és az Újszövetség összes többi iratait, hanem azért is, mert az Egyház számára mintegy fő-evangélium. Hiszen Szent Máténak köszönhetjük az Úr Krisztus szavainak és beszédeinek alapvető forrását. Az evangélium utolsó mondatai összefoglalják az Üdvözítő szándékát, aki a bűnösökért jött, hogy Isten irgalmát hirdesse és megmutassa az embereknek. Apostolait azért küldi szerte a világba, hogy minden népnek elmondják az irgalom evangéliumát: “Én kaptam minden hatalmat az égen és a földön. Menjetek tehát, tegyétek tanítványommá mind a népeket. Kereszteljétek meg őket az Atya és a Fiú és a Szentlélek nevében, és tanítsátok meg őket mindannak megtartására, amit parancsoltam nektek. És én veletek vagyok mindennap a világ végezetéig.” (Mt 28,18-19).

Krisztus kereszthalála után Szent Máté apostoli működése már legendás adatokra épül. Mint mondják, előbb Júdeában térített, majd Keletre ment. Egyfajta hagyomány szerint Etiópiában megtérítette Egippus király lányát, de a király utóda, aki szemet vetett a királylányra, az apostolt – miközben az oltár előtt imádkozott – hóhérával leszúratta. Más hagyomány szerint máglyahalált szenvedett, ezért szerepel a Jeromos-féle martirológiumban, mely szeptember 21-én említi Szent Máté ünnepét. Rómában a 11. századtól ezen a napon emlékeztek meg róla.

A képzőművészet írópult előtt ábrázolja, mellette a sugalmazó angyal, aki néha Máté tollát vezeti. Attribútumai még a könyv és a mártírhalál eszköze, a kard. Szent Máté a könyvelők, az adószedők, a banktisztviselők, a pénzügyőrök és a biztonsági emberek védőszentje.

Riskó Mariann