Szent Pál apostol

51

Korai éveit nem ismerjük. Egyetlen dátumot sem lehet pontosan meghatározni. A kilikiai Tarzus városában (Kis-Ázsia, ma Törökország), akkori világvárosban, a Nagy Sándor alapította kereskedelmi és kulturális központban született, az ott diaszpórában élő zsidócsaládban. (Mintegy ötmillió zsidó élt akkoriban Palesztinán kívül.) Jellemző a diaszpóra-zsidóságra és Pál családjára is a zsidó hagyományokhoz való ragaszkodás. A család Benjamin törzsének tagja volt, így Pált tulajdonképpen Saulnak hívták, mint a Benjamin törzséből való első királyt, de mert apjától városi és római polgárjogot is örökölt, már születésekor megkapta a római Pál (Paulus) nevet is.

A fiatal Pál kézműves apja műhelyében kitanulta a sátorkészítés mesterséget, majd Jeruzsálembe kerülve Gamáliel rabbi hallgatójaként a farizeusok szigorú irányzatához tartozó rabbinisztikus képzésben részesült. Itt került össze a későbbi Barnabás apostollal is. Pál folyékonyan beszélt görögül, és tisztában volt a hellenisztikus gondolatvilággal és filozófiával, gondolkodásának súlypontja azonban kétségtelenül a zsidó hagyományban volt. Később az apostolok és tanítványok közül kiemelkedett műveltségével.

Pál maga mondta, hogy földi életében nem látta Jézust. István vértanú halálakor lépett be a történelembe: annak hóhérai ruháit őrizve. Majd fegyveres kísérőkkel ment át a keresztények házain. Akik csak tehették, szétrebbentek és Damaszkuszba menekülve ott hoztak létre új, életerős gyülekezetet. Saul-Pál a jeruzsálemi főpap felhatalmazását kérte, hogy Damaszkuszban kutassa fel a Jézus tanítványaihoz csatlakozott zsidó közösség tagjait. A damaszkuszi úton történteket saját szavai nyomán ismerjük az Apostolok Cselekedeteiből (22,6-11).

Teológusok vitatják, hogy a “damaszkuszi úton” Jézus maga jött-e el érte, a kicsiny, vézna emberért, vagy látomás volt-e ama vakító fény mögött, aki hozzá szólt héberül: “Saul, Saul, miért üldözöl engem?” – A Tett Emberének ez volt Jézushoz intézett első szava: “Uram, mit akarsz, hogy (Érted) cselekedjek?” Teljesen az övé lett a pillanat töredéke alatt. Így “térnek meg” a szentek közül a legnagyobbak, s így kellene megtérnünk mindannyiunknak. Szomorú kérdés, meg tudnánk-e tenni, még ha maga Krisztus jönne el értünk is? Saul viszont nem vonakodott, Jézus Krisztus követőjévé vált. Ezt nevezzük “pálfordulásnak”. Mivel fennmaradt, hogy a nagy élmény Damaszkusz déli kapuja előtt történt, környékét ma is úgy hívják: “Pál kapuja”.

Megtérése (34 körül) megadta élete értelmét. Jeruzsálemben jelentkezett az apostoloknál. Péter és Jakab apostolok Ananiás püspök jelentéséből, akit Jézus küldött a megvakult Pálhoz, már tudtak fordulásáról. Kikérdezték alaposan és megengedték, hogy Barnabással együtt térítsen a zsinagógákban. De hajdani üldöző szerepe nagyon is ismert volt, a végén a jeruzsálemi keresztények nem kértek abból, hogy miatta érje őket ismét üldözés. Az apostoli döntés értelmében távoznia kellett a városból.

Mielőtt távozott volna, felment a Templomba imádkozni. Ott érte az elragadtatás, a damaszkuszinál is nagyobb élmény. Mindaz, amit később hirdetett, nem volna érthető a látomása nélkül. Az őt megszólító Krisztusnak Pál megvallotta, hogy eddig a keresztényeket fogságba vetette, és a zsinagógákban megostoroztatta, a Megváltó azonban a pogányok közé küldte… Pál nemcsak teológus és egyházszervező, hanem minden korok legnagyobb misztikusa is, aki ettől kezdve együtt élt Istennel, és élete fordulóin ugyanilyen kegyelmekben részsült.

Megtérésének Pál névcserével adott nyomatékot. Ettől kezdve a zsidó Saul helyett római nevét, a Paulust használta. A névcsere jelképes értelmű. Az eredeti Saul a zsidók szálfatermetű első királya volt, míg a latin paulus “kicsinyt” jelent, és az amúgy is aprócska Pál, aki “saulként” a legnagyobb volt az üldözők között, az apostolok sorában a legkisebbnek mondta magát.

Bizonyos időt töltött igehirdetőként és talán remeteként valahol a szíriai sivatagban, térített Szíriában és szülőföldjén, Kilikiában, apostoli tevékenységet fejtett ki Cipruson és Kis-Ázsiában. Szent Pál a tizenharmadik apostol, a korai kereszténység jelentős alakja, nagy szerepet játszott a kereszténység elterjesztésében az európai kontinensen. Helyzete Jézus minden tanítványánál alkalmasabbá tette, hogy a legkülönbözőbb fölfogású és képzettségű emberek nyelvére lefordítsa az evangéliumot. Zsidó volt a zsidóknak, görög a görögöknek. Mindenkinek mindene lett – így fogalmazta meg egyszer később az igehirdetés máig érvényes programját (1Kor 9,20-23).

Riskó Mariann

(következő számunkban folytatjuk)