Szent Péter és Pál szellemében

58

A két legnagyobb apostol nem sokat volt együtt, miért ünnepeljük akkor őket egy napon? Nem is hasonlítanak egymásra. Nagyon különböző a származásuk. Egészen más a karakterük, a vérmérsékletük. Mégis, nagyon hasonlóak egy lényeges szempontból: Jézus mindkettőjüket lenyűgözi: az Ő szeretetéért mindent otthagynak, és Urukként követik. Krisztus gyönyörű messiási országot mutat nekik. Ennek építéséért örömmel állnak az Ő szolgálatába. Lassan megértik, hogy ez az Ország élő kövekből épül fel. Engedniük kell tehát, hogy Jézus a saját képére és hasonlatosságára alakítsa, tökéletesítse őket. Miután Jézus megerősíti őket a Szentlélek kegyelmeivel, küldetést ad nekik: menjenek az egész világra és hirdessék a Mennyek Országa örömhírét. Boldogan tapasztalják, hogy az Úr valóban velük van, s így ugyanazt az örömhírt tudják osztani szegényeknek, a betegeknek, a szomorkodóknak, mint amit Ő a szemük láttára elkezdett Izraelben. Valóban, a Föltámadt Jézus működött bennük, de a többi apostolban, sőt az összes hívő tanítványon keresztül is.
Az elmúlt kétezer év alatt folyamatosan jelen van Urunk az ő szent életű apostol-utódaiban. Különösen a pápáknak volt mindig szent kötelessége a hit terjesztéséről, tisztaságának megőrzéséről gondoskodni. Ezt – hála Istennek – a mostani pápa, II. János-Pál hősiesen teljesíti.
Június 21-én a Szentatya először látogatott az egyesített Németországba: Pádebornba és Berlinbe. Lelkipásztori útjának célja : az egyház egységének erősítése, a nácizmus két vértanú papjának boldoggá avatása. Beszédei számunkra is tanulságosak. A zuhogó esőben álló 80000 hívőt buzdította: ne legyenek kicsinyhitűek a viharos tenger láttán, legyenek egyek a reményben, az ősi keresztény hitben, ne szorongjanak a jövő miatt. Mennyire kell nekünk is, Ukrajnában élő római katolikusoknak ez a pápai áldó szó !
Példamutató ökumenikus istentiszteletet tartott a Lutheránus Egyház vezetőivel, ahol kiemelte az új katolikus teológia Biblia-központúságát. Mindenkit bátorított az ökumené ápolására, hiszen, ha lassan is – a Szentlélek vezetésében bízva – Jézus egység utáni vágya csak az ő hívein keresztül valósulhat meg.
A világiak apostolkodásáról megjegyezte, hogy az evangélium hirdetése minden keresztény feladata, hiszen sokan várják ma is a Megváltás örömhírét tőlünk.
Végül Berlinben, a Brandenburgi kapunál vett búcsút a német néptől. A fasizmus diktatúrája már bebizonyította, hogy ahol Isten Országát nem tisztelik, ott a tettek is hamisak. Már az elején elkezdődött a harc a keresztény ideológia ellen és kifejezetten a katolikusokkal szemben. A barna terrort felváltó vörös terror másképp, de folytatta a vallás üldözését. A kommunizmus kegyetlen arca itt is megmutatkozott, hisz nemcsak az országot, de a fővárost is elválasztották a nagy fallal – így véve semmibe az emberek béke és szabadság utáni vágyát. Pápa urunk kiemelte, hogy a szabadság nagy érték, de csak a másokkal való szolidaritásban, áldozatokkal valósulhat meg.
Ez az, amit most nekünk is meg kell szívlelni. Értékeljük ezt a néhány éve kapott viszonylagos szabadságot is! Ne fussunk önzőén a saját meggazdagodásunkért! Vegyük észre a lemaradtakat. Segítsük a rászorulókat! A templomba érkezők ne csupán gyülekezet, sokkal inkább közösség, szeretetközösség legyenek. Ennek építésére törekedjünk a lelkipásztorral együtt, hiszen a Mester azt mondta, hogy a világ csak akkor ismeri fel Őt, ha hívei tökéletesen egyek lesznek a szeretetben. (Vö.:Jn. 17,23) Ezért nem megy az evangelizáció egyedül a papnak vagy a hitoktatónak, „ezen az úton együtt kell járni, és az út végén Jézus fog várni”.

Reményünk tehát Krisztus.
Így várjuk a Szentatyát Magyarországra szeptemberben: jövőnk csak Krisztusra épülhet!