Szolgáljátok Istent és az embereket!

89
Diak2

Hármas diakónusszentelés egyházmegyénkben

Majnek Antal püspök január 17-én ünnepi szentmise keretében diakónussá szentelte egyházmegyénk három papnövendékét: Jurij Gált, Ruszlan Sztrizsakot és Jevhen Fizert. Az eseményre a munkácsi Tours-i Szent Márton székesegyházban került sor. A szentelésen részt vett a Lembergi Papnevelő Intézet rektora és a Gorodoki Papnevelő Intézet tanárai (ezekben a szemináriumokban tanult a három kispap) is. Jelen voltak egyházmegyénk papjai, szerzetesnői, s a különböző települések plébániáiról is szép számmal gyűltek össze hívek erre a nagy ünnepre.

 

A szertartás elején Snep Román, a székesegyház plébá- nosa üdvözölte az egybegyűlteket, majd a püspök atyát, a szentmise főcelebránsát külön is köszöntötte.

A diakonátus az egyházi rend szentségének (a papságnak) első fokozata. A szentmise elején a püspök atya a következőket mondta erről: „ A diakonátus Jézus Krisztusra emlé- keztet, Őrá irányítja tekintetünket. A diakonátus szolgálatot jelent. Jézus egy alkalommal ezt mondta: ’Az Emberfia nem azért jött, hogy neki szolgáljanak, hanem hogy ő szolgáljon’.

Ez a feladatuk a diakónusoknak is.” Az evangélium felolvasása után a kispapokért felelős Zsarkovszki Péter vikárius a püspök kérdésére az egyház nevében kijelentette: a három papnövendék méltó a diakónusszentelésre.

Diak1Szentbeszédében Antal püspök felhívta a szentelendők figyelmét arra, hogy milyen nagy és magasztos feladatot teljesítenek majd a szentelést követően „az ige, az oltár és a szeretet szolgálatában”.

„Olyanná kell válnotok, mint azok voltak, akiket az apostolok annak idején kiválasztottak a szeretetszolgálatra: ezek jó hírnévnek örvendő bölcs férfiak voltak, akiket eltöltött a Szentlélek” – figyelmeztette a szentelendőket a püspök atya.

A Mindenszentek litániája alatt a jelöltek arccal a földre borultak, a többiek pedig térden állva imádkoztak, Isten segítségét és a szentek közbenjárását kérve. Majd a felszentelő ima következett, mely után a püspök atya egyesével a fejükre tette a kezét, s közben némán imádkozott. E kettős cselekménnyel megtörtént a felszentelés: az immár felszentelt diakó- nusokat beöltöztették papi rendjük öltözékébe, a dalmatikába, és magukra vehették a stólát is. Az örömteli pillanatokat még teljesebbé tette, hogy a jelenlévő többi diakónus egyesével köszöntötte az újakat. Majd az Evangéliumos könyv átadása következett. Ezt követően az új diakónusok elfoglalták helyüket az oltárnál, és megkezdték szolgálatukat.

A szentmise végén Ruszlan Sztrizsak a felszenteltek nevében köszönetet mondott először Istennek, majd szüleiknek és a püspök atyának.

„Tanulmányaink nem értek véget, ellenkezőleg, ma azoknak új szakasza kezdődött el életünkben” – idézte Stanislaw atyát, aki a szentelés előtti lelkigyakorlatot tartotta számukra.

Köszönetet mondott a szemináriumok elöljáróinak, valamint minden elöljárónak és papnak, aki hivatásukban segítette őket, s a püspök atyának, hogy mindig fiaiként tekintett rájuk és úgy gondoskodott róluk. Megköszönte a kórusnak a szolgálatot, és a híveknek, hogy együtt ünnepeltek velük.

A püspök atya is köszönetet mondott a papnevelő intézetek elöljáróinak, hogy nevelték a kispapokat és gondjukat viselték. „Kedves diakónusok! Emlékezzetek a mai szertartás összes szép imájára. Ne feledjétek el, hogy mit ígértetek ma Istennek az egész Egyház színe előtt. Ne legyetek soha önzőek, hanem szolgáljátok hűségesen Istent és a rátok bízott embereket!” – mondta a diakónusoknak.

Az ünnepélyes püspöki áldás után a jelenlévők több nyelven elénekelték a pápai himnuszt. Az ünneplés a templom kertjében folytatódott, ahol a munkácsiak agapéval várták a vendégeket, s a három diakónus még sokáig fogadhatta a barátok és ismerősök örömteli köszöntését.

Imádkozzunk új diakónusainkért, hogy jó és hűséges papok legyenek belőlük, akik szeretik és szolgálják Istent, minket pedig Őfeléje és az üdvösség felé vezetnek!

Tetjana Resetar beszámolója alapján:
Pápai Zsuzsanna