T. Ivancic: Kövess engem!

67

Találkozás Jézussal a keresztúton

Szeretnénk elvezetni az olvasót a hétköznapi keresztekhez, melyek az Evangéliumban ábrázolt víziók a keresztről. Az ilyen víziókat lehetetlen megfelelően szavakba foglalni.
Épp ezért e könyvecskének a szavai paradoxan hangzanak, inkább dadogás , mint beszéd. Mégis, meggyőződésünk, hogy az olvasó helyesen érti majd.
A keresztek elfogadása egyáltalán nem jelent menekülést a mindennapok terhei elől, ellenkezőleg! A szenvedőnek, akitől a munkához való legutolsó lehetőség is elvétetett, a keresztek elfogadása által igen sok belső energia adatik, hogy új emberré váljon és egy új világot alkosson. Azok az emberek, akik legszívesebben elfutnának életük problémái elől, a küzdelem és a felelősségteljes tevékenység elől, így életkedvet és kitartást kapnak és minden emberileg lehetségesre vállalkoznak.
Ez a keresztút emlékeztet Péter Jézussal való találkozására egy Rómához közeli úton.
Egy legenda szól arról, hogyan próbál meg Péter a Rómában rá váró vértanúság elől elmenekülni. S akkor Jézussal találkozik, aki keresztjét hordozva Róma felé megy.
– Quo vadis, Domine? (- Hova mégy, Uram?) – kérdi őt Péter.
– Megyek, hogy másodszor is meghaljak érted és a világért – válaszolja neki Jézus.
Péter megérti, visszafordul és engedi, hogy keresztre feszítsék Rómában.
Mindegyikünk sűrűn találja magát a hétköznapok keresztje előli menekülésben.
Jézus biztat minket, hogy térjünk vissza a városba, a faluba, a házba, a családba, a munkahelyre, az életünkbe, hogy hűségben véghezvigyük, amit ránk bíztak, s ezzel az ideigvaló elhaljon bennünk, a halhatatlan pedig megmaradjon.

Zagreb, 1988.
A Szerző

Keresztút

Bevezetés

Legyen tudatos benned, hogy Jézus előtted áll, és kérd Őt, hogy vezessen be téged az igazi, helyes lemondás titkába!
– Jézus, szeretnék Veled találkozni! Vezess engem a Te utadon!
Mária, taníts engem Jézus igéjében szilárdan kitartani, ha életem Kálváriájára megyek! Segíts nekem, hogy én is, mint Te, szívesen beleegyezzem és mondjam: „Történjék velem!” Segíts nekem mindazt megtenni, amit Jézus mond, hogy tegyek!
Atyám, itt vagyok! Szeretnék Fiad titkába belemerülni, hogy Te ma engem, mint gyermekedet, felismerj, aki Hozzád visszatért.

Amen.

I. Stáció Jézust halálra ítélik

Az első kereszt: Felvállalni (elfogadni) az előítéleteket.
Hallgass Jézusra, hogyan mondja Ő néked: Az emberek ítélkeztek fölöttem, és végül elítéltek! A nép, amely prédikációimat hallgatta, egy volt az állami és vallási hatalmasságokkal, akik elítéltek engem. Barátaim és apostolaim elmenekültek. Még röviddel azelőtt is tele voltak dicsőítésemmel, csodálkoztak a csodákon, igyekeztek engem megérinteni, és biztosítottak hűségükről. Most azonban mindnyájan ellenem fordultak, és keresztre feszítésemet kívánják Pilátustól. A külföldi Pilátus szeretne szabadon engedni. Polgártársai mégis kényszerítik őt, hogy kimondja felettem az ítéletet.
Az emberek körülötted – sőt a te legeslegjobb barátaid – ítélkeznek és elítélnek majd. Ez nem jelenti azt, hogy te mindig vétkes vagy. De mindig ítélkeznek fölötted. Most világossá válik számodra, hogy végül is az emberekre nem lehet ráhagyatkozni. Biztosabb és szilárdabb tartás egyedül Istenben van. Ez a kereszt megszabadít az emberektől, akikre támaszkodsz, és meghív, hogy hozzám fordulj. Ha téged az emberek elítélnek, átválthatsz az én oldalamra. Mert engem is megítéltek és elítéltek. Ne ellenkezz, ha ítélkeznek fölötted! Az ítélet nem tud téged kioltani, nem hagy egyedül, ez hozzám hoz és a dicsőségbe vezet. Ez az adóslevél a te hozzám vezető ajtód, hogy találkozhassál velem. Most már senki sem ítélhet el téged többé.

II. Stáció
Jézus magára veszi a keresztet

A második kereszt: Elfogadni a mindennapokat.
Védekezhettem volna, vagy akár kívánhattam volna, hogy megvédjenek.
Mondhattam volna, hogy ártatlan vagyok, miért kellene szenvednem? Mégis, morgás nélkül felvettem a keresztet.
Életed minden pillanata egy-egy kereszt. Felveheted vagy eldobhatod. Menekülhetsz tőle vagy találkozhatsz vele.
Én magamra vettem. És ezzel tudod, hol vagyok található. Az erő nem a menekülésben, futásban van. Minden pillanatban döntés előtt állsz, hogy vajon akarsz-e Engem követni. Ez a második kereszt. Csak kevesek ismerik ezt föl. Sokan rendkívüli kereszteket keresnek. Mégis, a kereszt egyszerűen ott van a mindennapok felvállalásában. A hétköznap a te életed és a te kereszted. Ha felveszed magadra, sok kegyelemben részesülsz, és hited gyorsan kibontakozik.

III. Stáció
Jézus először esik el a kereszt alatt

A harmadik kereszt: Bátorság az eleséshez.
Nehéz elesni. Mindenki azt kívánja, hogy megmaradjon a lábán, átvészeljen és győzedelmeskedjen. Én Isten vagyok, de mégis elesem a kereszt alatt, tehetetlenül. Mindenki látta csodáimat és csodálkozott rajtam. Most azonban látnak engem elesni, megverve, megvetetten.
Legyen bátorságod elesni, és esésedet nem szépíteni, hanem bevallani. A földön nem tudsz más lenni. Te itt vagy, hogy meghaljál. Mert meg van írva: „Aki elveszíti életét, megtalálja azt”. Miért van benned félelem az eséstől? Miért nem mersz az emberek szemébe nézni, ha átszenvedtél egy kudarcot, ha ők okosabbak, mint te? Miért félsz, ha terhelnek téged a bűnök? Szeretnél jól átevickélni ezen. Mégis, nézd: ha elesel, hozzám jössz. Ne félj, az esés nem jelenti a véget. Miért fogod fel ezt oly tragikusan, miért szégyelled magad? Elesel, hogy hozzám kerülhess közelebb, hogy téged én emelhesselek föl. Ha megérted, hogy én is elestem, akkor esésedben megpillanthatod Arcomat, és együtt fogjuk legyőzni a bűnt és a kudarcot. Fontos, hogy az esésben ne maradj egyedül, hanem hozzám közeledj.

IV. Stáció
Jézus édesanyjával találkozik

A negyedik kereszt: A szeretett embereket, szeretteinket megszomorítani. Lehetetlen, hogy valakit, akit szeretsz, meg ne szomorítsál. Ki is térhettem volna az Anyámmal való találkozás elől. Tudod te, mit jelent az, hogy találkozol egy kedves személlyel, akit te kiábrándítottál? Elutasítottak engem, és mindenki megvetett, mint eretneket, mint tévtanítót. Anyám világosan tudta ezt. Látta külső és belső fájdalmamat, és szemembe nézett. Ez lehetetlen, teljesen lehetetlen szemébe nézni azoknak az embereknek, akik téged szeretnek, ha mindenki kigúnyol téged.
Lehetetlen, hogy ne okozz csalódást azoknak, akik szeretnek téged. De te nem óvhatod meg őket ettől. Ne utasítsd vissza ezt a keresztet! Engem fogsz megtalálni, ha megéled, hogy barátaidat megszomorítottad. Látod, hogy milyen fájdalmat okoznak nekik a te nehézségeid. S ez gondot okoz neked. Anyám a hanyatlásomban értette meg, ki is vagyok én. A legeslegutolsó kívánság is meghalt benne sikereimet illetően, azonban hite teljes nagyságában kibontakozott. Az igazi barátot akkor ismered meg, ha ő akkor is hozzád húz, ha senki sem talál rajtad többé dicsérnivalót. Ő csak és csupán veled gondol, téged akar. Fogadd el a visszatetszést keltőt önmagadban. Fogadd el, hogy másoknak csalódást okozol, és velem és Anyámmal fogsz találkozni.

V. Stáció
Cirenei Simon segít Jézusnak vinni a keresztet

Az ötödik kereszt: Engedni, hogy segítsenek neked.
Senki sem törődött már velem. Oly sokakat gyógyítottam meg, azonban ők is elhagytak engem, ahogy azok is, akikhez egészen közel álltam. Sebesen és vérezve, megrendülve az Anyámmal való találkozástól szükség volt szerető kezekre, amelyek védenek engem. Jönni csak egyvalaki jött, akit kényszerítettek.
Vágyakoztam a részvétből és szeretetből fakadó segítség után; Simont kényszeríteni kellett, hogy segítsen nekem.
Senkit sem tudni magad mellett, aki szeretetből együtt szenved veled: kereszt. Ha elfogadod ezt, ha felveszed ezt, akkor szenvedésedben többé nem vagy egyedül, mert én veled vagyok.
És még valamit. Legyen bátorságod hagyni, hogy mások segítsenek neked! Én is megtettem ezt, holott én mégiscsak Mindenható vagyok. Engedd megtörténni, hogy mások felülmúljanak téged, hogy törődjenek veled, lássák, hogy neked szükséged van rájuk. Ez a kereszt, és nem tudod ezt kikerülni. Értsd meg, hogy ez egy hozzám vezető ajtó! Tehát ne csodálkozz, hogy benned minden ellenszegül ennek a keresztnek. „Mert a test a lélek ellen tusakodik, a lélek pedig a test ellen” (Gal.5,17) Fogd tehát a keresztedet és kövess engem! így nálam vagy.

VI. Stáció
Veronika kendőjével letörli Jézus arcát

A hatodik kereszt: Ellenszolgáltatás nélkül elfogadni a jót.
Ők mindent elvettek tőlem, és mindenki elhagyott engem.
Egyedül voltam, nincstelenül, a halál felé vezető úton. S akkor Veronika hozzám lépett, és egy kendőt nyújtott nekem. Tudod te, mi árad szét ilyenkor az emberben? Meghatódott voltam és hálával teli, de semmim sem volt, amivel viszonozhattam volna.
Szenvedésemen és fájdalmamon kívül semmim sem volt. így odaadtam neki vérző Arcom lenyomatát.
Kereszt az, hogy hagyod, hogy jót tegyenek neked az emberek, anélkül, hogy lehetőséged lenne ezt nekik viszonozni. Légy bátor, és tedd azt, amit nálam láttál! Fogadd el, hogy valamelyest adós maradsz! Az embernek nem kell mindent megfizetnie. Mint ellenszolgáltatást, add önmagadat! Tanuld meg magadat megajándékozni hagyni anélkül, hogy kalmár-szellemben viszonzásra gondolnál. Ez egy ajtó hozzám: elviselni a megszégyenülést, ha nem tudsz semmit sem adni. Így velem történik egy találkozás, és felismered az Atyát, mert neki sem tudod viszonozni, amit O neked ajándékoz.
Ő olyan, mint egy forrás, mely vizét ingyen árasztja. Ha te ilyen vagy, akkor Atyámnak egy gyermeke vagy. Fogadd el ezt a keresztet is, hogy Istennek nem tudod viszonozni az Ő teljes szeretetét. Légy, mint egy gyermek, aki apjának és anyjának élvezi a szeretetét.

VII. Stáció
Jézus másodszor esik el a kereszt alatt

A hetedik kereszt: Visszaesővé válni.
Egyszer már elestem. Mindenki erősnek akart látni. Azonban másodszor is elestem. Tudtam, hogy ez Anyámat megrémíti majd, s ellenségeimből a gúnyolódást hívja elő. Barátaim kiábrándultan visszahúzódnak majd tőlem. Gyengeségeim mindenkit megbotránkoztattak, s azt kérdezték magukban: „Ez valóban Isten?” Magamra vettem ezt a keresztet. Atyám mutatni akarta, hogy Ő bennem erősebb, mint ez a botrány.
Első alkalommal, ha esel, még mindig ki tudod magad beszélni, de ha mégis, másodszor is gyenge leszel, akkor mindenki be tudja neked bizonyítani semmit érő voltodat.
Ellenkezni fogsz ez ellen a kereszt ellen, jóvá akarsz tenni ismét mindent, és igazolni akarod magadat. Azonban ez elidegenít téged tőlem. Ezzel ugyanis nem mellettem, hanem önmagad mellett tanúskodsz, ezzel csak a saját erődet akarod bebizonyítani. Legyen tudatos az számodra, hogy te mindig és újra el fogsz esni, azonban én felemellek téged. S akkor azt fogják mondani: „Nézd csak, valaki segített neki felkelni!”
A te hetedik kereszted abban áll, hogy gyengeségeidet bevallód. Ne félj az eleséstől, hanem fordulj énhozzám! Ha te felveszed ezt a keresztet, rajta találsz engem, mert csak a puszta emberi szenved itt kudarcot, a lélek azonban győzedelmeskedik.

VIII. Stáció
Jézus vigasztalja a síró asszonyokat

A nyolcadik kereszt: A saját szenvedésben másokat vigasztalni.
Az asszonyok hallgattak rám, hittek nekem, megszerettek engem. Én megáldottam gyermekeiket. A szívükkel néztek engem, és nem tudták megérteni, hogy bárki is elítéljen. Sírtak, mert érezték, hogy elítélésemmel az Élet felett is kimondták az ítéletet. Szomorúságukban vigasztaltam őket.
Ez a kereszt, a saját szenvedést legyőzni, és mögötte megpillantani a szabadságot. Végül is egyetlen fájdalom sem tragikus. Tragikus a szívkeménység és a vakság. Fel nem ismerni azt, hogy minden halál mögött a feltámadás vár; a betegség mögött a felépülés; a búcsú mögött a viszontlátás; engedni, hogy rád törjön az önsajnálat, ez a tragikus.
Ott vívod ki a győzelmet, ha – látva mások szenvedését – vigaszt nyújtasz akkor is, ha te magad is vigasztalásra szorulsz. Akkor számodra Istentől jön a vigasztalás. Légy bátor, mondj le az emberi vigasztalásról, és könyörögd ki bátran az Isten erejét! így győzöd le a világot. így keresztúton mégy, amely azonban bevezet az életbe téged. Ha te magad is csupa seb vagy és fájdalmaid vannak, de másokat vigasztalsz, akkor megtalálsz engem, és én leszek a te támaszod.

IX. Stáció
Jézus harmadszor esik el a kereszt súlya alatt

A kilencedik kereszt: Elszenvedni a totális kudarcot.
Harmadszor is elestem. Az emberek azt gondolták, ez már az én végleges összecsuklásom. És pont most, mikor elfogadták, hogy nem bírom már tovább, összeszedtem magam, megragadtam a keresztet, és fölcipeltem a Golgotára. Az ember akkor is tovább bír menni, ha már senki sem tartja lehetségesnek ezt.
Elérkezik a pillanat, amikor majd azt mondják: „Tőled már nincs mit elvárni, kifelé!” Magad is azt gondolod: „Nem bírom tovább”. Eljön a teljes elhagyatottságodnak pillanata. Ez a te kapitulációdnak időpontja, a felismerésé, hogy itt a vég.
Engednéd, hogy itt a remény alábbhagyjon? Ne félj! Van még egy ajtó, és mögötte újból találkozol velem. Ha te már nem tudsz többé magaddal számolni, magadra számítani, akkor én ott vagyok. Lelked legmélyéről kiáltasz hozzám, és én felelni fogok.
Kereszt ez, véglegesen elveszettnek és elhagyatottnak lenni, ha többé senki sem számít rád, ha lemondanak rólad. Ha azonban ezt a keresztet mégis felveszed, akkor jelenlétemmel és erőmmel megleplek.
Nevemben a világ végezetéig fogsz menni. Felveszed ezt a keresztet? Ne aggódj, mert Én veled vagyok. Én legyőztem a világot.

X. Stáció Jézust megfosztják ruháitól

A tízedik kereszt: Hagyni, megengedni, hogy levetkőztessenek.
Én hagytam, hogy lehúzzák ruháimat, hogy még a legintimebbet is elvegyék tőlem. Engedtem megtörténni, hogy az emberek túltegyék magukat szeméremérzetemen, és megsértsék intim szférámat.
Te legalább valamit, akármit, de szeretnél csak magadnak megtartani, egy darabkát a világból, ami csak a tiéd, ahová senkinek nincs belépése. Szeretnél valamit birtokolni, amit senki sem láthat meg, különben becsületedbe gázolnának. Védeni akarod ezt, és mások szeme elől elrejteni. Gondolod, jogot formálhatsz erre. Minden áron meg akarod ezt tartani, mint legintimebbet, mely a tiéd, és harcolsz is ezért.
De mégis, elérkezik a pillanat, mikor semmit sem tudsz többé magadnak megmenteni. Vannak helyzetek, melyekben mindent ki kell engednünk kezünkből, semmi sem csak a tiéd már. Mindenedet, az utolsót is elveszik. Ezen a kereszten is át kell jutnod. Adj, ajándékozz mindent Istennek! Mint egyetlen, érintetlen intimitás, mi maradunk neked, az én Atyám és én.
Nem csak az a kereszt, ha a testet vetkőztetik le. Mély, fájdalmasabb, ha a lelkedet meztelenítik le. A bűnök már rég levették lelkedről a leplet, és szégyelled magadat. Vedd föl ezt a keresztet, s akkor többé már senki sem tud meggyalázni téged. Engedd meg az Atyának, hogy új ruhát adjon neked!
Nyújtsd oda neki intimitásodat, s ezt Ő tökéletes ártatlansággá változtatja át. Magad hiába fáradozol, hogy bűntelen maradj. Ma valld ezt be magadnak, hogy ehhez túl gyönge vagy.
Ez a tízedik kereszt: a lábbal tiport szemérem keresztje, az ártatlanság utáni vágy keresztje, a félelem keresztje, hogy valaki megtudhatja bűneidet.
Vedd föl ezt a keresztet, és Velem fogsz találkozni. Félelmeid eltűnnek. Fogadd el, gyenge vagy; nem vagy más, mint aki valójában vagy: egy bűntől meggyalázott ember.
Ha ezt beismered, senki sem tud többé ártani neked.
XI. Stáció
Jézust rászegezik a keresztre

A tizenegyedik kereszt: A kereszthez odaszögezve lenni.
Ameddig viszed a keresztet, még mindig van lehetőséged a ledobására. De ha egyszer rászögeztek téged, nem tudsz többé elszabadulni.
Most már tudod, hogy a kereszt meghatározód, rendeltetésed egész halálodig. Ezt nehéz belátni. Szívesen eldobnád keresztjeidet, de rászögeztek. Keresztjeid a mindenkori hely, ahol meghalsz majd. Embertársaid fognak majd keresztekre szögezni téged. Megrémülsz-e vagy pedig teljesen rám hagyatkozol? Vannak keresztek, melyek elől nem tudsz elmenekülni. Hiábavaló a fáradozásod, hogy elkerüld ezeket. Add föl ezt az értelmetlen harcot, és jöjj hozzám! A velem együtt való meghalás győzelmet jelent. Ne félj, ne féltsd magad! Ne áltasd magad, mintha más lehetőség is lenne még. A keresztek mindvégig megmaradnak, és minél hamarabb beilleszkedsz a meghalás folyamatába, annál hamarabb támadsz föl.
Tartsd emlékezetedben ezt a tizenegyedik keresztet. Mert te egyszer s mindenkorra nemcsak a kereszttel vagy összekapcsolva, hanem velem is. Én örülök ennek.

XII. Stáció Jézus meghal a kereszten

A tizenkettedik kereszt: A kereszten halni meg.
Halott. Elmegyek a világból, de nem a semmibe, hanem hogy új módon éljek. A halál által beteljesítettem Atyám akaratát. Ezért mondtam haldoklásomban: „Atyám, a Te kezedbe adom az én lelkemet”. Így teljesítettem az Atya tervét.
Azt véled, a halál a vég, és emiatt félelemben élsz, s ellenszegülsz már a halál gondolatának is. Mégis, ameddig a halált nem fogadod el, terhet érzel válladon. Ha elfogadod a halált, kivívod a győzelmet, és hozzám jössz. Egész addig messze vagyok tőled, ameddig elutasítod a halált, és engem kérsz, hogy óvjalak meg tőle. Értsd meg, az út hozzám csak a halálon át vezet! Mert a halál mindent megsemmisít, ami bűnös és halandó tebenned. Én azonban magát a halált semmisítem meg. A halál megszabadít téged a különféle keresztektől, én viszont magától a haláltól. Kockáztass ma egy pillantást a halál szemébe! Szemléld ezt a keresztet úgy, mint ajándékot az Atyától, mint valóságot, mint beteljesülést! Az Atya megengedte a halált is. Ha tehát te ellenszegülsz a meghalásnak, akkor az Atyának és nekem szegülsz ellen.
A tizenkettedik kereszt a tetőpont, az ünnep, maga a tökéletesség.
A tulajdonképpeni életnek ez a kezdete.

XIII. Stáció
Jézust leveszik a keresztről

A tizenharmadik kereszt: Munkánk gyümölcsét nem élvezheti.
Csak mikor már halott voltam, jöttek a barátaim. Te búzaszem vagy az elkövetkezendő idők számára. Viszont rögtön látni szeretnéd munkád gyümölcseit. Tanítványaim gyakran reménytelenségben és szégyenben halnak meg, s nem ők, hanem mások aratják le, amit ők vetettek el. Mások örömöt és életet nyernek. Számodra most van itt annak az ideje, hogy búzamagként szolgálj egy új világért. Ez a te kereszted.
Én adom ehhez neked a szükséges bizalmat, mivel életed során alig-alig volt sikered. Csak halálod után vesznek le téged a keresztről, csak majd akkor lesz részed a tiszteletben.
Egy örökkévalóságon át semmilyen kereszt sem nyom többé téged, mert volt bátorságod a földi életben rajta függeni. Dolgozni, és nem élvezhetni a munka gyümölcsét – ez a tizenharmadik kereszt. Bátorságra van szükség úgy vetni el a magokat, hogy nem mi arathatunk majd. Mégis, lemondásod gyümölcse én magam vagyok. Azonban én elvezetlek téged a feltámadáshoz.

XIV. Stáció Jézust sírba helyezik

A tizennegyedik kereszt: Emberileg nézve remény nélkül élni.
A barátaim azt gondolták, amikor testemet a sírba tették, hogy ezzel a legnagyobb tiszteletet adták meg nekem. Gondoskodtak a testről, és elfelejtették, amit mondtam nekik: „Én a harmadik napon feltámadok!”
A sir nyugtalanít téged. Ha elkészült a sírhant, nem vagy már többé. Ha nem marad utánad a legkisebb nyom sem, mit teszel akkor? Ha tudod, hogy senki sem jön el a temetésedre, ha életedet nyomorban fejezed be, s ismeretlenül, akkor én vagyok az, aki téged biztosan ismer.
Ez is egy kereszt, a legutolsó kívánságot is eltemetni, a kívánságot, hogy itt valaki legyek. Mert ez a kívánság megakadályoz téged abban, hogy a valóságos jelentőségét felfogd: mások számára világossággá válni. Hogyan lehetsz világosság, amíg félsz magaddal együtt sötét önzésedet eltemetni; amíg – bár hozzám akarsz jönni – nem égeted fel magad mögött a hidakat? Ugyanis csak akkor tudom átváltoztatni életedet. Temesd el kívánságaidat, és vedd magadra a tizennegyedik keresztet. Efölött lebeg a Feltámadás. Ezért örülök a sírhantnak, mely alatt gőgöd van eltemetve. Még te nem akarsz a sírba menni, mégis megborzadsz a gondolatától, az elképzelésétől is annak, hogy itthagyod az életedet. Ezért vagy halott. Ha önmagadnak meghaltál, az én életemben támadhatnál föl. Csak aki meghalt, az tud feltámadni.
Ne félj! Amit te halálnak nevezel, az híd tőled hozzám.
A bűn halála örömet és egyesülést jelent neked és nekem, minden kívánság és vágy beteljesedését. Én már végigmentem ezen az úton és várok rád. Nem érted, hogy halálom által nem mentem el a Földről, hanem igazából most adatott meg nekem? Előzőleg csak vendég voltam a világban. Most ÚR vagyok!
Te is olyanná válsz, mint én. Hagyd a halálnak, ami amúgy is az övé. Többé ne nézd a sírt úgy, mint szomorú véget, hanem mint születést és tulajdonképpeni kezdetet. Halj meg büszkeségednek, és felragyog számodra a Húsvét hajnala.