Tizenöt éves a Munkácsi Egyházmegye. Interjú Majnek Antal püspökkel

40

Tizenöt esztendő múlt el azóta, hogy II. János Pál pápa 2002. március 27-én a Kárpátaljai Apostoli Kormányzóság területén megalapította a Munkácsi Latin Szertartású Egyházmegyét. Ebből az alkalomból az ukrajnai Katolikus Médiaközpont interjút készített Majnek Antallal, az egyházmegye első megyéspüspökével, melyet mi is leközlünk az ünnepi évforduló alkalmából.

– Püspök atya, hogy néz ki ma a Munkácsi Egyházmegye, hány római katolikus hívő él a területén, hány pap, ill. szerzetes működik benne?
– Egyházmegyénkben 54 ezer hívő él. 47 regisztrált plébániánk és 54 fíliánk, valamint négy férfi és tíz női kolostorunk van. Ami a papokat illeti, egyházmegyénkben ebben a pillanatban 35 pap (a szerzetesekkel együtt) és két állandó diakónus szolgál. Közülük tizenöten kárpátaljaiak, hatan Ukrajna más megyéiből származnak, hárman Magyarországról, hatan Lengyelországból, hárman Szlovákiából és ketten Németországból.

– Nemrég hallottam valakitől, aki jól ismeri Ukrajna különböző régióinak sajátos mentalitását, hogy a Munkácsi Egyházmegye területén az embereknek igen nagy a hitük. Ön szerint mi vagy ki az oka annak, hogy ilyen erős hite van az embereknek ebben a térségben?
– Erre a kérdésre a válasz Kárpátalja múltjában rejlik. Az emberek itt mindig is vallásosak voltak. Valóban ritkaság ez; kevés olyan vidék van, ahol békében éltek egymás mellett a különböző vallású és nemzetiségű emberek. Szegények voltak, de békében tudtak élni egymással a ruszinok, a magyarok, zsidók, svábok, a görögkatolikusok, reformátusok, római katolikusok. Jellemző volt a nagy család, a sok gyerek. A szegénység ellenére a vallást erős hitben élték meg. Istenben keresték és benne is találták meg békéjüket, örömüket.

Amikor bejött a nacionalista, soviniszta ideológia, felborította az addigi békét. A háború alatt, után nagy szenvedés jött Kárpátaljára. A zsidók többségét elhurcolták, aztán a németeket (férfiakat, nőket egyaránt) munkatáborba hurcolták, sok anyát gyerekestől vittek el, később a magyar férfiakat is a szovjet lágerekbe vitték. Csak kevesen jöttek vissza, azok is betegen, elgyötörve.

A ruszinokat, akik általában görögkatolikusok voltak, a pravoszláv vallásba kényszerítették. Azokat a papokat, akik nem voltak hajlandóak áttérni, lágerekbe, munkatáborokba vitték. A mi papjainknak is csaknem a felét elhurcolták (48 papunk volt akkor).

A Szovjetunió szétesése után megjött a vallásszabadság. Ennek következményeképp újraéledt a görögkatolikus egyház, és a többi vallás is több teret kapott, a miénk is. Bár az utóbbi időben több protestáns egyház is megjelent, még mindig megmaradt a békés egymás mellett élés.

Nemcsak a vallási, hanem a nemzetiségi összetétel is nagyon megváltozott. Többségben vannak a pravoszlávok (moszkvai patriarchátus), azután jönnek a görögkatolikusok, a római katolikusok, a reformátusok és a többi protestáns egyház.

Nemzetiségek tekintetében a kárpátaljai ruszinok többsége már ukrán nemzetiségűnek vallja magát. A szovjetekkel bejött sok orosz, akik itt is maradtak. A zsidók és németek létszáma nagyon lecsökkent. Utóbbiak többsége az elmúlt 20 évben kivándorolt Németországba. Jelentősen megnőtt viszont a romák száma.

Az utóbbi években sok magyar is áttelepült Magyarországra, különösen a fiatalok. Minden nemzetiség minden rétegéből sokan mennek most dolgozni külföldre.
Az itteni emberek megtanulták, hogy tiszteljék egymást, vallásukban és nemzetiségükben egyaránt. Jönnek azonban kisebb csoportok máshonnan, akik próbálják megfélemlíteni az itt élő kisebbségeket, különösen a magyarokat, de úgy látom, a helybéli ukránok a béke és a szeretet Istenéhez hűségesek, s ennek megfelelően akarnak élni továbbra is. Különben alig van olyan család, amelynek az ősei között ne volna legalább három náció.

Úgy látom, hogy ez a sokféleség kölcsönösen jó hatással volt egymásra a múltban is és ma is. Sok jót tanulnak egymástól az emberek, különösebb irigykedés nélkül.

– Hogyan fogják megünnepelni a fatimai jelenés 100. évfordulóját?
– Május 13. és október 13. között igyekszünk mindenütt ünnepélyesen megtartani a Fatimai Évet. Ebben a félévben minden hó 13-án engesztelő imaórákat, illetve 12-24 órás szentségimádásokat tartunk. Egy megáldott fatimai Szűzanya-szobor fog végigjárni az egyházmegyénkben. Lesznek lelkigyakorlatok, zarándoklatok Mária-kegyhelyekre, illetve szervezünk hittanversenyt és rajzpályázatot is ebben a témában.

– Hogyan állnak új hivatásokkal?
– A hivatások száma sajnos mostanában lecsökkent. Volt idő, amikor 14 kispapunk is volt; most csak négy van, de ezért is hálásak vagyunk Istennek. Mikor idejöttem (1989-ben), nyolc öreg pap élt még, ők már meghaltak, de a Jóisten adott hivatásokat. Most 22 egyházmegyés és 13 szerzetespap szolgál az egyházmegyében.

– Van-e olyan mostanában, ami szomorúsággal tölti el?
– Az utóbbi néhány évben a németek után a magyarok is elkezdtek kivándorolni, valamint néhány papunk is… és sajnos a papságot is elhagyták már hárman. Imádkozunk, hogy Isten tartson meg minket hűségben: a hitben, reményben és szeretetben.
Kívánok a kedves olvasóknak áldott húsvéti ünnepeket, és imádkozunk mindennap, hogy jöjjön el az áldott béke az ország keleti részében is!

Az interjút készítette: Irina Osztrovszka