„Ugyanaz az örömünk és a reménységünk: a Szent Kereszt”

33

Snell György, az Esztergom-Budapesti Főegyházmegye segédpüspöke, a budapesti Szent István bazilika plébánosa szeptember 12-én érkezett Beregszászba.

– Milyen alkalomból érkezett hozzánk?

– Molnár János atya, aki itt helyben plébános és esperes, már az elmúlt esztendőben is meghívott, hogy a Szent Kereszt felmagasztalása búcsút vezessem. Számomra azért is nagy öröm ez a meghívás, mert harminchárom éven át Budapesten a rákoskeresztúri Szent Kereszt templomban szolgáltam. Ezek a búcsúk annyira a szívemhez nőttek! Számomra a Szent Keresztnek az ünnepe bensőséges, mély ünnep, még akkor is, ha nem vagyok éppen a Szent Kereszt templom közelében.
Itt pedig határtalan öröm volt látni a sok-sok embert, akik csodálatosan imádkoztak együtt, és szemmel láthatóan szeretik gyönyörű templomukat.

 

– Járt már korábban Kárpátalján?

– Idén áprilisban voltam először Kárpátalján, Ungváron a Szent György búcsút is én végeztem.

– Milyen élményei fűződnek a két búcsúhoz?

– Mindkettő ugyanaz: a remény, amely az emberi szívekben él és a mélységes hit. Valahogy sokkal élőbbnek érzem az itteni hívek hitét és reményét, mint a magyarországiakét. Talán okuk van rá. Még nagyobb szükségük van arra, hogy a reményt is felszítsák a szí- vükben, hiszen nem csak nehéz gazdasági körülmények között élnek itt az emberek, hanem még háború is van az országban. Azt hiszem, a Szent Kereszt ereje és vigasztalása nagyon fontos számukra. Lehet, hogy Magyarorszá- gon is hamarosan hasonló lesz a helyzet, hiszen ott is rengeteg nehézség tornyosul. Azt hiszem, amikor baj van, akkor fordulnak az emberek nagyon komolyan Istenhez. Amikor megtapasztalják, hogy veszélyben vannak, rájönnek arra, hogy az ember nem mindenható, csak Isten az.

– Ön Magyarország egyik legfrissebb püspöke: tavaly év végén szentelték fel. Hogyan fogadta ezt a kinevezést?

– Csodálkoztam rajta mindenekelőtt, mert én világéletemben csakis papként működtem. Nem voltam tanár egyetlen papneveldében sem, nem voltam püspöki titkár. Egyszerű papként húztam az igát egész életemben, de boldogan és örömmel. Amin leginkább csodálkoztam: idős korom ellenére neveztek ki. Egy öreg ember számára már dupla időbe telik egy feladat elvégzése, jobban fél tőle stb. De ha az Isteni Gondviselés így látta jónak, minden bizonnyal van valami, ami miatt kiválasztott az Úr. Igyekszem tőlem telhetően minden feladatomat elvégezni. Szeretném egész szívvel tenni.

– Milyen feladatot tölt be püspökként az egyházmegyében?

– A papoknak vagyok a lelkiatyja. Ezenkívül az ő személyi dolgaikkal foglalkozom. A másik terület a mindennapi munkám: a Szent István bazilikának vagyok a plébánosa, a Szent Jobb őre, ami óriási feladat. A bazilikának negyven dolgozója van, így szinte egy hivatalt kell vezetnem. Ahhoz, hogy ott minden szépen menjen, összefogott, szervezett munkára van szükség, ami elsősorban nem az én feladatom lenne, de végül is rajtam áll minden.

– Marad szabad ideje a sok munka mellett?

– A szabadidőm abból áll, hogy elmegyek máshova, ahova hívnak. Nagy örömmel és szeretettel megyek, mert ilyenkor még jobban belelátok az egyház egyetemességébe, hogy Isten népe mindenhol ugyanaz. Ugyanazok az örömeink, ugyanazokkal a bajokkal küszködünk. De ugyanaz az örömünk és a reménységünk is: a Szent Kereszt.

– Milyen üzenettel érkezett Beregszászba?

– Amit a Szent Kereszt üzen. Itt a templom mellett lévő feszületre is rá van írva: „Ó, Szent Kereszt, egyetlen remé- nyünk!” Ebben a nagyon reménytelennek látszó világban ne adjuk fel a reményt, hiszen a Kereszt Krisztus ereje és bölcsessége, még akkor is, hogyha úgy olvassuk Szent Pál apostolnál, hogy „a zsidóknak botrány, a pogányoknak ostobaság”. Tegyük hozzá, hogy ha a mai világot nem is érdekli, ez akkor is Krisztus ereje és bölcsessége. Ha belekapaszkodunk, van jövőnk!

– Napjainkban mi a legnagyobb kihívás az Egyház számára?

– Majdnem az egész világra igaz, hogy hanyatlóban van a hit. Valahogy mintha az egész világ egy kicsit jobb módú lenne. Rosszkor és rossz helyen mondom, mert talán ilyen nehéz helyzetben itt sosem voltak a kárpátaljaiak, azonban a világ jó részére az jellemző, hogy soha nem látott jómódban élnek. Ilyenkor könnyen megfeledkeznek Istenről. Az egész világnak csak azt tudom mondani, hirdetni, amit Jézus Krisztus hirdetett: Isten nélkül minden pusztulásba megy, éppen ezért őrizzük meg a hitünket, vigyázzunk rá, mint legdrá- gább kincsünkre. Próbáljuk meg megerősíteni a családjainkat, mert egy erős hitű erős család az egész társadalom és a világ ereje.

Az interjút készítette: Bundáné Fehér Rita