Úrnapja – Krisztus szent testének és vérének ünnepe

60

A Szentháromság vasárnapját követő csütörtököt az Egyház annak a titoknak ünneplésére szenteli, hogy a kenyér és bor külső színe alatt Jézus Krisztusnak, az Isten-embernek teste és vére, istensége és embersége, valójában, igazán és lényegileg jelen van. Krisztus maga adta tudtul egy látomásban lüttichi szent Juliannának kívánságát, hogy szeretetének ezen titkát egyházi ünneppel is dicsőítsék. IV. Orbán pápa 1264-ben rendelte el ezt az ünnepet, s az ő megbízásából Aquinói Szent Tamás írta meg a liturgikus szövegeket és a nap csodálatos szekvenciáját, a Lauda Sion-t. Az Oltári-szentség alapítása nagycsütörtökön történt. Minthogy azonban akkor Krisztus húsvéti misztériumának sokszoros ajándéka között oszlik meg figyelmünk, s az ünnep fényét már az Úr szenvedése árnyékolja, a húsvéti idő lejártával, szintén csütörtöki napon, az Egyház külön ünneppel ad hálát ezért az ajándékért, s kéri az eucharisztikus Jézus Krisztus áldásait minden hívő életére.

Az Úrnapi körmenet eredetileg az egész lakóhelyet körbejárta, s a település négy sarkánál, a négy világtáj felé fordulva hangzott el egy-egy evangéliumi szakasz, ezt követte az áldás. Ma a templom közelében halad a körmenet, melyet négy stáció, megállás szakít félbe. Ezeken az Oltáriszentségről szóló evangéliumi szakaszok, ehhez kapcsolódó könyörgések hangzanak el, majd a szentségi áldás a település minden irányába kisugározza Krisztus jóságát. A körmenetre elsősorban az oltáriszentségi himnuszok vannak előírva, de más alkalmas szentségi énekek is vehetők. A templomba visszaérkezve Te Deumot éneklünk.
Az Egyház ezt az ünnepet a legnagyobb pompával üli meg. Az ünnep bevezetése után nemsokára az oltáriszentségi körmenet is általánossá vált az Egyházban. E körmenet elsősorban imádó értelmű, s ezért bensőséges buzgalomnak kell áthatnia. Másodsorban kérő jellegű, azért folyamodik Krisztushoz, hogy jelenlétével szentelje meg világi életünket. Harmadsorban hitvalló jellegű, mert láttára a világnak évről évre szembe kell néznie azzal a ténnyel, hogy az Oltáriszentségből Krisztus titokzatosan és valóságosan magához vonzza minden korban övéit.

Isten háza és oltára az ünnepen és a rákövetkező napokban a leggazdagabb virágdíszben és illatos erdei zöldben pompázik.

Kérjük azt a kegyelmet, hogy hitünket e nagy és szent titokkal szemben Isten még jobban megelevenítse, s ezáltal hódolatunkat elmélyítse és szeretetünket lobogóbb lángra gyújtsa.

Valljuk meg mindenkor és mindenütt, félelem és habozás nélkül meggyőződésünket, külsőleg is. Tiszteletteljes imádással térdeljünk le az Oltári-szentség előtt, vegyünk részt buzgón a szentmisén és a szentáldozásban, csatlakozzunk az utcáinkon végigvonuló szent Királyunk ünnepi menetéhez, térjünk be minél gyakrabban csendes szentségimádásra a templomba.

Olvassuk el János evangéliumának 6. fejezetét: Krisztus kafarnaumi beszédét, melyben az Oltáriszentséget megígérte és jelentőségét megmagyarázta.

Lengyel Donát OFM