Vallomásom a Szentírásról

60

Gyermekkorom nagy, öreg Bibliája jut eszembe, amit Nagyapa olvasott. Nekünk, hat-hét éves gyerekeknek nem volt szabad hozzá sem nyúlnunk. Csodálkoztam is, hogy a szétrongyolódott, sárga lapokon alig látni a betűket, és mégis mindig olvasta. Akkor úgy gondoltam, hogy ez egy nagy meséskönyv. Elsőáldozásra titokban készültünk, jóformán egyedül egy elnyűtt katekizmusból. Valószínűleg betanultuk, nem pedig megértettük. A szentmisén való folytonos részvétel segített hozzá a megtanult dolgok valamilyen szintű megértéséhez. Felnőtt koromban olvastam el először a Bibliát, mert úgy gondoltam, hozzátartozik az ember IQ-jához, hogy ismerje a tartalmát. Úgy fogtam hozzá az olvasáshoz, mint egy regényhez. Most már tudom, hogy ez helytelen. A magyarázatokat kihagytam, hogy hamarabb végezzek az olvasással. Persze később rájöttem, hogy nélkülözhetetlenek. Az Ószövetség könyvei teljesen érthetetlenek voltak nélkülük. Az Újszövetséggel már jobban boldogultam, mert azt ismertem, és közelebb állt a szívemhez. A munkácsi teológiai tanfolyamon (amit mindenkinek ajánlok) tanultam meg igazán, hogyan is kell az Ószövetség könyveivel megbirkóznom. Valamilyen szinten bele kell helyeznem magam abba a korba, életformába, ismernem kell a zsidó hagyományokat, s csak akkor tudom megérteni a mondanivalóját. (Pl. harmadszorra lett csak “szép” az Énekek éneke.) Jézus nem írt egy sort sem. Ő emberekkel foglalkozott, a szívekbe írt. Az emberek előbb éltek Jézussal, aztán írtak. Vásárolunk valamit, kapunk mellé használati utasítást: ha így van, ezt a gombot nyomjuk meg, ha úgy, akkor amazt. Számomra a Szentírás ez az útmutató. Benne minden kérdésünkre választ találhatunk. Okvetlen olvassuk el a magyarázatokat (alul a lapok alján, vagy a végén), amit nem értünk, kérdezzük meg a paptól. Legyünk bátrak. “Ne féljetek!” – mondta II. János Pál pápa, mert csak akkor tudjuk hirdetni az örömhírt, ha helyesen értelmezzük, s minden kereszténynek küldetése ez. A katolikus rádióban minden csütörtök este 20-21 óra között magyarázzák a Szentírást, érdemes meghallgatni. Mindannyiunk számára mond valamit Isten a Szentlélek által a Szentíráson keresztül, de ha nem használjuk, akkor sosem tudjuk meg, mit. Részletenként, lassan, elmélkedve olvassuk, akkor biztosan “hallani” fogunk. Szent Pál mondta: “… és gyermekkorod óta ismered a szent írásokat, amelyek a Krisztus Jézusban való hit révén üdvösségre szolgáló bölcsességet adhatnak neked.” (2Tim 3,15). Olvassuk a Könyvek Könyvét. Éljünk tanítása szerint.

Palkó Éva
Szürte