Veres András püspök tartotta a beregszászi búcsút

725
SzinesVA

Szent Kereszt felmagasztalásának ünnepén, szeptember 14-én tartotta búcsúját a beregszászi egyházközség. A szentmise meghívott szónoka Veres András szombathelyi megyéspüspök volt, aki Majnek Antal püspökkel és Molnár János beregszászi plébánossal együtt mutatta be az ünnepi szentmisét.

 

Az ünnepre zsúfolásig megtöltötték a templomot a beregszászi és környéki, valamint az Ungvárról ide zarándokló hívek. A szentmise elején Molnár János plébános, bereg-ugocsai esperes köszöntötte a vendég főpásztort, Majnek Antal püspököt, Szalipszki Endre beregszászi főkonzult és a jelenlévő híveket, akik nagyrészt a Beregszászi, az Ungvári és a Nagyszőlősi járásból érkeztek. Veres András püspök is örömét fejezte ki, hogy itt lehet; mint mondta, több alkalommal is megfordult már egyházmegyénkben, de Beregszászon eddig még nem járt.

Lehet-e tiszteletünk tárgya a kereszt – egy olyan eszköz, melyen halálos ítéletet hajtottak végre? – tette fel a kérdést a prédikációban Veres András püspök. Majd így folytatta: „Mi, hívő emberek, tudjuk, hogy Jézus Krisztus keresztjét minden más kereszttől megkülönbözteti az, hogy azon az Isten Fia áldozta életét minden kor emberéért, minden ember üdvösségéért.

Jézus Krisztus maga mondta: ha majd felmagasztalnak a fára, mindenkit magamhoz vonzok. Jézus Krisztus keresztje tehát lehet a mi ünneplésünknek, a mi magasztalásunknak a tárgya.” Azonban ez az ünnep nem csak emlékezés: a kereszt minden hívő számára a megváltás jele és eszköze.

A szentmise végén Oltáriszentség-körmenetet tartottak a templom körül, majd szentségi áldással zárult a szentmise. Előbb a hívek képviselői köszöntötték a vendég főpásztornak egy jelképes ajándékkal, majd Majnek Antal püspök fejezte ki neki köszönetét és háláját, hogy elfogadta a meghívását és eljött hozzánk, s azt is, hogy megkönyörült rajtunk, és küldött hozzánk egyházmegyéjéből egy papot, annak ellenére, hogy ők sem állnak jól ezen a téren. „A Szombathelyi Egyházmegye, bár földrajzilag távol van, mégis nagyon közel van hozzánk, az ottani hívek sokat és már régóta gondolnak ránk nagy szeretettel” – mondta, s emlékeztette a jelenlévőket a két árvíz kapcsán az onnan kapott sok segítségre. Arról is beszélt, hogy a Szombathelyi Egyházmegyével, ahol Szent Márton püspök szülőhelye található, együtt készülünk a 2016-os évre, amikor közös patrónusunk születésének 1700. évfordulóját fogják ünnepelni világszerte. Végül Molnár János plébános köszönetet mondott elsősorban az Úristennek a gyönyörű időért, és mindenkinek, aki hozzájárult a búcsú szebbé tételéhez, köztük a templom kórusának is. Veres András püspök pedig szívélyesen meghívta egyházmegyénk valamennyi hívét, hogy zarándokoljanak el Szombathelyre, Szent Márton születésének helyére, ahol örömmel és szívesen látnak minket. Ha pedig a Szentatya valóban el tud látogatni abban az évben Szombathelyre, oda is vár bennünket.

A szentmise végén elénekeltük a pápai és a magyar himnuszt, majd a jelenlévők a Szent Kereszt ereklyéje előtt hódolhattak. A búcsú vidám együttlétként folytatódott. A beregszásziak szendviccsel kínálták a zarándokokat, a gyerekek birtokba vették a plébánia játszóterét, a templom mellett pedig a gálocsi Csipkés zenekar játszott magyar népdalokat, melyre az ungvári Csüllő néptánc-együttes tagjai – néptáncos ruhába öltözött kisfiúk és kislányok – adtak elő táncokat.

S meg kell jegyeznünk, hogy a prédikáció nem maradt hatástalan: a kegytárgyat árusító asztalról az összes kereszt elfogyott. Örvendetes a tény, a szentbeszéd igazi sikere azonban az lenne, ha az elhangzottak nehezebben megvalósítható, önnevelést igénylő részét is megfogadnánk és valóra váltanánk életünkben.

Pápai Zsuzsanna

Előző cikkAz Ifjúsági Világtalálkozó keresztje és ikonja
Következő cikkSzent Pio atya ereklyéje Beregszászban