Veres András püspök tartotta a beregszászi búcsút

71
SzinesVA

Szent Kereszt felmagasztalásának ünnepén, szeptember 14-én tartotta búcsúját a beregszászi egyházközség. A szentmise meghívott szónoka Veres András szombathelyi megyéspüspök volt, aki Majnek Antal püspökkel és Molnár János beregszászi plébánossal együtt mutatta be az ünnepi szentmisét.

 

Az ünnepre zsúfolásig megtöltötték a templomot a beregszászi és környéki, valamint az Ungvárról ide zarándokló hívek. A szentmise elején Molnár János plébános, bereg-ugocsai esperes köszöntötte a vendég főpásztort, Majnek Antal püspököt, Szalipszki Endre beregszászi főkonzult és a jelenlévő híveket, akik nagyrészt a Beregszászi, az Ungvári és a Nagyszőlősi járásból érkeztek. Veres András püspök is örömét fejezte ki, hogy itt lehet; mint mondta, több alkalommal is megfordult már egyházmegyénkben, de Beregszászon eddig még nem járt.

Lehet-e tiszteletünk tárgya a kereszt – egy olyan eszköz, melyen halálos ítéletet hajtottak végre? – tette fel a kérdést a prédikációban Veres András püspök. Majd így folytatta: „Mi, hívő emberek, tudjuk, hogy Jézus Krisztus keresztjét minden más kereszttől megkülönbözteti az, hogy azon az Isten Fia áldozta életét minden kor emberéért, minden ember üdvösségéért.

Jézus Krisztus maga mondta: ha majd felmagasztalnak a fára, mindenkit magamhoz vonzok. Jézus Krisztus keresztje tehát lehet a mi ünneplésünknek, a mi magasztalásunknak a tárgya.” Azonban ez az ünnep nem csak emlékezés: a kereszt minden hívő számára a megváltás jele és eszköze.

A szentmise végén Oltáriszentség-körmenetet tartottak a templom körül, majd szentségi áldással zárult a szentmise. Előbb a hívek képviselői köszöntötték a vendég főpásztornak egy jelképes ajándékkal, majd Majnek Antal püspök fejezte ki neki köszönetét és háláját, hogy elfogadta a meghívását és eljött hozzánk, s azt is, hogy megkönyörült rajtunk, és küldött hozzánk egyházmegyéjéből egy papot, annak ellenére, hogy ők sem állnak jól ezen a téren. „A Szombathelyi Egyházmegye, bár földrajzilag távol van, mégis nagyon közel van hozzánk, az ottani hívek sokat és már régóta gondolnak ránk nagy szeretettel” – mondta, s emlékeztette a jelenlévőket a két árvíz kapcsán az onnan kapott sok segítségre. Arról is beszélt, hogy a Szombathelyi Egyházmegyével, ahol Szent Márton püspök szülőhelye található, együtt készülünk a 2016-os évre, amikor közös patrónusunk születésének 1700. évfordulóját fogják ünnepelni világszerte. Végül Molnár János plébános köszönetet mondott elsősorban az Úristennek a gyönyörű időért, és mindenkinek, aki hozzájárult a búcsú szebbé tételéhez, köztük a templom kórusának is. Veres András püspök pedig szívélyesen meghívta egyházmegyénk valamennyi hívét, hogy zarándokoljanak el Szombathelyre, Szent Márton születésének helyére, ahol örömmel és szívesen látnak minket. Ha pedig a Szentatya valóban el tud látogatni abban az évben Szombathelyre, oda is vár bennünket.

A szentmise végén elénekeltük a pápai és a magyar himnuszt, majd a jelenlévők a Szent Kereszt ereklyéje előtt hódolhattak. A búcsú vidám együttlétként folytatódott. A beregszásziak szendviccsel kínálták a zarándokokat, a gyerekek birtokba vették a plébánia játszóterét, a templom mellett pedig a gálocsi Csipkés zenekar játszott magyar népdalokat, melyre az ungvári Csüllő néptánc-együttes tagjai – néptáncos ruhába öltözött kisfiúk és kislányok – adtak elő táncokat.

S meg kell jegyeznünk, hogy a prédikáció nem maradt hatástalan: a kegytárgyat árusító asztalról az összes kereszt elfogyott. Örvendetes a tény, a szentbeszéd igazi sikere azonban az lenne, ha az elhangzottak nehezebben megvalósítható, önnevelést igénylő részét is megfogadnánk és valóra váltanánk életünkben.

Pápai Zsuzsanna