Zarándoklat Rómába a pápák szentté avatására

70

2014. április 24-30. között 40 fős kárpátaljai zarándokcsoport indult útnak az örök városba, hogy részt vegyen XXIII. János és II. János Pál pápák szentté avatásán. A csoport lelki vezetője Wetzstein József atya volt, aki idős kora ellenére fiatalos lelkesedéssel vágott neki a nem könnyű útnak. Hisz majdnem két nap buszozásról volt szó. Az előrelátható nehézségek ellenére azonban a vegyes csapat – Kőrösmezőtől Csapig voltak itt különböző korú hívek – vidáman indult el.

 

Magyarországon és Szlovénián keresztül utaztunk éjszaka, mígnem másnap délelőtt megérkeztünk Velencéhez. Itt helyi járatra szálltunk, és beutaztunk a vizek városába. Első utunk a Szent Márk bazilikába vezetett, ahol József atya felemelő szentmisét mutatott be kis csoportunknak. A szentmise után még volt idő egy rövid városnézésre is. Estére értünk vissza a buszunkhoz, majd indultunk tovább utunk következő állomása, Assisi felé. Assisiben viszonylag rövid időt töltöttünk, megnéztünk az óvárost, majd a Szent Klára és Szent Ferenc bazilikákat. Aztán indultunk tovább Rómába, a szálláshelyünkre, ami a Szent István zarándokházban volt. Itt elfoglaltuk szobáinkat, majd némi felfrissülés után indultunk is a San Giovanni Rotondo bazilikába, ahol Erdő Péter bíboros várta a magyar zarándokokat. Legnagyobb meglepetésünkre a szentmise előtt a bazilika bejáratánál Orbán Viktorral, Magyarország miniszterelnökével találkoztunk. A szentmise nagyon meghitt hangulatú volt számomra. Rómában voltunk, és mégis magyarokkal körülvéve, magyar nyelvű szentmisén, ami kicsit olyan érzést lopott belém, mintha otthon lennénk… El is fogott egy olyan érzés, hogy hazaérkeztem… És ez az érzés végigkísérte egész római tartózkodásomat.

A szentmise urán visszamentünk a szálláshelyünkre – persze előtte még vezettünk egy pillantást a közeli Colosseumra –, hiszen már mindenki nagyon fáradt volt a kétnapos buszozás és gyaloglás után. Nem volt gond az elalvással… Másnap nagyon korán indultunk el a Szent Péter tér felé.

Ekkora hívőtömeget még életemben nem láttam! Számunkra már csak az Angyalvárhoz közeli kordonok mellett jutott hely, de a kivetítőkön így is figyelemmel tudtuk kísérni a liturgiát. Óriási élmény volt számomra, amikor a Szentatya a pápamobilon elhaladt mellettünk…

Az ezt követő napokon Róma egyéb nevezetességeit néztük meg: a Szent Péter bazilikát (itt volt egy magyar nyelvű szentmisénk a bazilika magyar kápolnájában), a Lateráni bazilikát, a Szent Lépcső bazilikát, a Falakon kívüli Szent Pál bazilikát, a Szent Péter bilincsei templomot, a Pantheont és a Trévi kutat. A tengerpartra is sikerült kijutnunk.

Sajnos hamar eltelt ez a pár nap, és egyszer csak azt vettem észre, hogy már indulnunk is kell hazafelé… Hazaúton néhány órára Bécsben is megálltunk, ahol a Szent István dómot, a Császári palotát, az Operaházat, a Parlamentet és egyéb nevezetességeket néztünk meg.

Nagy élménnyel a szívemben tértem haza, és éreztem, hogy amit ez alatt az út alatt lelkiekben kaptam, az sokáig elkísér még… Hála legyen az Úrnak a sok kapott kegyelemért!

egy zarándok