Nyaralás helyett…

791

Néhány magyarországi fiatalból álló kis csapat látogatott el idén nyáron Kárpátaljára. Nem turistaként, nem azért, hogy táborozzanak, hegyet másszanak, erdőt járjanak vagy várost nézzenek. Azért jöttek, hogy cigánygyerekekkel foglalkozzanak, és amennyire lehet, megismertessék velük az Evangéliumot. Egyikkőjükkel – Berta Andreával – rövid interjút is készítettem a koncházi cigánytelepen.

– A ferences misszió részeként érkeztünk Kárpátaljára – meséli Andrea. – Tavaly már voltunk itt, idén három helyre jöttünk – a gálocsi, a homoki és a koncházai cigánytelepekre. A misszió szervezője a szentendrei ferences gimnázium matematikatanára, Luchterhand Irén, aki most a gálocsi cigánytelepen van. Többnyire mi is a gimnázium diákjai vagyunk vagy voltunk. Azért jöttünk, hogy segítsünk az ittenieknek. Nem teszünk semmi különöset, a gyerekekkel foglalkozunk, játékot tanítunk nekik, kézművességet, énekeket.

– Hogyan látod az itteni cigánygyerekek helyzetét, miben tudtok nekik segíteni?

– Egészen más a viselkedésmódjuk, mint amihez szokva vagyok. Teljesen másképp kell hozzájuk állni, és egymással is egészen másképpen bánnak, mint az otthoni gyerekek. A környezet, amiben élnek, amilyen piszkosak, az számomra egészen elképesztő. Próbálunk közösségi játékokat megtanítani nekik, mert azt látjuk, hogy nem nagyon játszanak rendes játékokat, csak rohangálnak az utcán. Mivel jelenleg a Biblia éve van, ezért szentírási jeleneteket ábrázoló kifestőket hoztunk nekik, amiből, ha már kiszínezték azokat, mesélünk nekik a képekhez tartozó bibliai eseményekről. Tavaly írni és olvasni is tanítottuk őket.

– Mi az, ami egy fiatalt arra ösztönöz, hogy ne a Balaton partján vagy külföldön nyaraljon, hanem eljöjjön ide a nyomorba a cigánygyerekekhez?

– Irén tanárnő kérte, hogy jöjjünk, és jöttünk. Ráértem, szívesen segítek, ahol tudok, ez most egy lehetőség erre.

– Tudsz-e meríteni valami hasznosat, értékeset az itt szerzett élményekből, tapasztalatokból?

– Valamelyest biztos hasznos az ittlétem saját magam számára is. Segít mások elfogadásában. Akik itt vagyunk, jobban látjuk azt is, hogy valaki például azért agresszív, mert számára ez a megszokott viselkedés, ezt látta a környezetében. Otthon, Budapesten, az itt tapasztaltak után másképp nézünk majd egy aluljáróban egy hajléktalanra vagy cigányra.

Az interjút készítette:
Bunda Szabolcs

Előző cikkMagyar Sydney Egerben
Következő cikkEgyetlen álmom van: szeretnék egy Anyát és egy Apát