A család és a katekézis éve elé Interjú Majnek Antal püspökkel

– Püspök atya 2011-re meghirdette egyházmegyénkben a család és a katekézis évét. Miért éppen erre a kettőre fordítjuk figyelmünket az elkövetkező évben?

– Az egyház és a társadalom megújulásának alapja mindig a család megújulása, hiszen mindkettőnek ez az alapsejtje. Azért kapcsoltuk össze a családot a katekizmussal, mert nem elég a gyermeknek hittant tanulnia, a szülőknek még inkább kellene.

Hiszen régen a szülők voltak a gyerekeik első hitoktatói. Ez ma már sajnos csak kevés helyen valósul meg, ezért a család katekézise rendkívül fontos, sürgető feladattá vált.

– Milyen konkrét lépésekkel tervezik megvalósítani a családok megújítását, a családi katekézist?

– A szülő csak úgy lehet katekétája, hitoktatója gyermekének, ha ő is hívő, mert tanításával hitéről, meggyőződéséről vall a gyereknek. Ha ez nincs meg benne, akkor felesleges olyanra tanítania, amit ő se hisz. Ezért igazi feladatunk a felnőttek hitoktatása, akik megerősödve hitükben és életre váltva azt, szóval és példával is gyermekeik hitoktatóivá válhatnak. Ez a fajta hitoktatás sokkal mélyebben megérinti a gyereket, sokkal nagyobb hatással van rá, mint amire a pap próbálja tanítani. Különösen akkor ér el nehezen eredményt a pap vagy a hitoktató, ha a gyerek otthon egészen más életfelfogással találkozik.
A felnőttek hitoktatásán kívül fontosnak tartjuk és tervezzük a házaspárokkal való foglalkozást, családok találkozóinak szervezését. Tervezünk egy családos zarándoklatot is. Mindenekelőtt azonban szeretnénk családközösségeket kialakítani, akik bizonyos időközönként összejönnek imádkozni, Szentírást olvasni, s megosztják egymással tapasztalataikat. Nagyon fontosnak tartom a családok összefogását: az ilyen közösségek kölcsönösen segítségére lehetnek egymásnak, s a plébános szolgálatát is segíthetik.
Egyházmegyénkben jelen van a Házas Hétvége és a Mécs mozgalom, melyek néhány helyen segítségére vannak a házaspároknak a hit megélésében és kapcsolatuk elmélyítésében.
A családi katekézishez tartozik az is, hogy – az egyházi törvénykönyv szerint – a szülők joga és kötelessége katolikus középiskolába és főiskolára küldeni gyermekeiket, amennyiben ez lehetséges. Munkácson működik katolikus líceumunk, és híveink számához képest alacsony a tanulók létszáma.
Kihívást jelent, hogy hittanra sokszor nem gyakorló keresztény szülők is beíratják gyermekeiket. Hogy velük is kapcsolatot találjunk, gyakrabban kellene szülői értekezletet tartanunk. Olyan lelki napokat kellene szerveznünk, ahol a családokat, a házaspárokat, vagyis a felnőtteket szólítjuk meg.

– Papjainknak milyen konkrét feladataik lesznek ebben a két kiemelt témában?

– A papok egyik fontos feladata lesz a családok minél intenzívebb látogatása, hiszen ma már Kárpátalján is az a helyzet, hogy a hívek jó része nem jár rendszeresen templomba. Ezért a pásztornak kell utánuk mennie, és felkutatnia az „elveszett bárányokat”.
Papjainknak szeretnénk családpasztorációs témájú továbbképzést és lelkigyakorlatokat tartani. A továbbképzéseken a jegyesoktatás vezetésével, a házasságra való felkészítéssel, közösségek alakításával is foglalkozunk majd. A papok aktív részvétele nélkül nem, vagy csak nagyon nehezen megy a felsorolt szép tervek megvalósítása. Ha a pap nem hirdeti ki a programokat, nem szólítja meg a lehetséges résztvevőket, akkor már alapjaiban meghiúsul egy program, hiszen akiknek szól, tudomást se szereznek róla. Az viszont a hívek felelőssége, hogy ha megszólítják őket, vagy hallják a hirdetést, részt vegyenek azokon a programokon – amennyiben lehetőségük van rá –, amiket nekik szervezünk. Sőt, másokat is buzdítsunk, aki esetleg nem hallotta, vagy nem jut eszébe jelentkezni – nem csak a pap hívhat meg valakit, mi magunk is apostolkodhatunk.
A híveket pedig biztatom: hívják meg papjaikat, ne csak vízkereszt idején házat szentelni, hanem az egész év során, akár beteglátogatás kapcsán, akár mint gyermekük hitoktatóját, vagy bármilyen más okból is. Segítsék őket működésükben, tőlük pedig kérjék azt a segítséget, szolgálatot, amire hivatásuk szól.