A nő szerepe: Isten terve és a társadalmi elvárások

Sokáig tartotta magát a nézet, hogy a férfi a teremtés koronája, a nő tulajdonképpen alárendelt lény. Azután a XX. században indult mozgalmak átestek a ló túlsó oldalára: az emancipált nő nemcsak egyenrangúnak érzi magát a férfival, hanem a férfi feladatait is át akarja venni. Mi valójában a nő helye, Isten által elképzelt útja a világban, ha gyermeket kapott ajándékba Istentől?

Ma már mindenki előtt nyilvánvaló, hogy a régi felfogás, miszerint a női nem kisebbrendű, nem az egyház tanítása. Isten a maga képmására teremtette az embert, férfinak és nőnek. Egyformán szereti őket, egyformán meghalt értük. Isten előtt „nincs férfi, sem nő; mert ti mindnyájan egyek vagytok Krisztus Jézusban” (Gal 3,28).

Az azonban, hogy a férfi és a nő egyforma értékű, még nem jelenti azt, hogy a szerepeik, feladataik is egyformák. A mai világ egyik nagy kísértése – és ebből származik sok nagy társadalmi probléma -, hogy a nők is arra vágynak vagy kényszerülnek, hogy a férfiakhoz hasonló életmódot folytassanak. Mindez sok lehetőséget megnyit előttük, de – gyakran észrevétlenül – aránytalan nagy terhet is rak a vállukra.

A modern társadalom a nemi szerepeket próbálja elmosni, rossznak, divatjamúltnak kiáltja ki. Számos európai országban vannak olyan törvények például, hogy a szülés után járó fizetett szabadság egy részét az apa köteles kivenni, máskülönben erre az időre nem kapják meg a támogatást. Persze jó az, ha az apa is megtudja, mivel jár egy gyerek gondozása, és – talán – az anyának is jó lehet kimozdulni, újra bejárni a munkahelyére, de valahogy mégsem természetes ez a dolog. Nem úgy vagyunk kitalálva. Hiszem, hogy Isten a nőbe – genetikailag, hormonálisan – beleoltotta az anyaságot, és olyan feladatokat adott neki, aminek az ellátásában jól érzi magát, és ami nem ró túlságosan nagy terhet rá.

Való igaz, hogy a legtöbb dologra, amit egy férfi el tud végezni, egy nő ugyanúgy, esetleg még jobban is képes. A kérdés csak az, hogy jó-e ez neki. Mert miközben meg kell felelnie az elvárásoknak a munkahelyén, azért még az anyaszerepet, a feleség szerepét is „teljesítenie” kell. A sok elvárás feszültté teheti, hiszen nem tud mindenhol mindenkinek tökéletesen megfelelni. A munkahelyről hazaérve még ott a háztartás, a gyerekekkel is foglalkozni kell, főzzön vacsorát, és persze azért este legyen kedves, szép és nőies és álljon a férje rendelkezésére. Sok nő érzi ezt túl nagy tehernek, aminek az elterjedt következménye, hogy ebbe az életformába nem fér bele egy, esetleg két gyereknél több. Ennek a szomorú társadalmi következményei még csak most kezdenek látszani, mint ahogy annak a hatásai is, hogy a fiúgyerekek egészen felnőtt korukig alig-alig szembesülnek követhető férfi mintával az elnőiesedett foglalkozások miatt – akit látnak, az az óvó néni, a tanító néni, a tanárnő stb.

Ha megvizsgáljuk, mit mond a Szentírás a nő feladatáról, akkor rögtön a Teremtés könyvében ezt találjuk: „Nem jó az embernek egyedül, alkotok neki segítőtársat.” Nem szolgát, ingyencselédet, hanem segítőtársat. Aki a háttérben maradva megteremti a feltételeit annak, hogy a férje jól el tudja látni munkáját és szerepét, mint a család fenntartója és feje. Akinek ez „derogál”, az gondoljon Jézus anyjára, Máriára, minden nő példaképére. Az, hogy semmilyen nyilvános szerepet nem vállalt, „csak” a háttérben dolgozott és imádkozott, még nem jelenti azt, hogy bármelyik nagy prófétánál kisebb lenne! Tökéletesen teljesítette Isten akaratát és megteremtette a hátteret ahhoz, hogy Fia be tudja tölteni hivatását, majd, amikor eljött az ideje, elengedte őt.

Nem amellett érvelek, hogy a nő maradjon a fakanálnál és felejtse el, hogy tanult. Jó, ha van valamilyen külső tevékenység is, amit végezni tud – akár társadalmi munkaként, a közösség, az egyház szolgálatában, vagy valamilyen részmunkaidős állás. Erre „kikapcsolódásként” is szüksége van. Azt is tudom, hogy sokaknak anyagi kényszer a 8 (vagy több) órás munka, és nem tehetnek mást. A kérdés inkább az, mire fektetjük a hangsúlyt, különösen, ha van választási lehetőség. Már Kárpátalján is gyakori, hogy szülés után a fiatal anyuka amilyen hamar csak lehet, visszamegy dolgozni, még akkor is, ha nincs erre égetően nagy szükség. Sajnos, sokan fontosabbnak tartják szakmai karrierjüket, mint azt, hogy anyaként váljanak sikeressé. Sok családban az egyébként még nem is nyugdíjas korú nagymama az, aki otthon marad a gyerekkel, hogy az anya dolgozhasson. Pedig Isten elsősorban a szülőkre bízta a gyereknevelés feladatát. Elsődlegesen az édesanya az, aki testileg-lelkileg kell, hogy táplálja gyermekét, így alakul ki az egészséges kötődés – és nem utolsó sorban így érzi majd magát nőként, anyaként kiteljesedve az anya. Ő az, aki a családi tűzhely melegét megteremti, aki bátorít és vígasztal, aki egyszerűen jelen van. Ez – saját tapasztalatom is – fárasztóbb, nehezebb lehet, mint a munkahelyen végzett, akármilyen felelősségteljes munka. De a férjünk, a gyermekeink és a magunk szempontjából is jobb döntést hozunk, ha betöltjük feladatunkat, és elsődlegesen feleségként és anyaként teljesítjük ki női identitásunkat. Hogy mi akkor a férfi feladata, és hogyan viszonyul a két szerep egymáshoz, erről a következő számban szólunk.

Popovicsné Palojtay Márta