Az emberiség örök igénye a FÉNY utáni vágy. Mindennapi életünket, utcáinkat, tereinket, templomainkat FÉNY világítja meg. Manapság egyre kevesebbet kapunk belőle. Államunk takarékoskodik, mi pedig sokszor csak tapogatózunk este a sötétségben, és örülünk, ha találunk egy gyertyát. Milyen jó, hogy lelkileg már nem élünk sötétségben. Jézus elhozta Isten szeretetének FÉNY-ét. Ezt senki sem korlátozhatja, nem kell takarékoskodnunk vele. Egész évünket, sőt életünket beragyogja.
AZ ADVENT FÉNYEI:
Az adventi előkészület várakozást jelent, hogy hétről hétre fokozatosan több FÉNY-t, több reményt, ezzel együtt több szeretetet ad. Az adventi koszorú életünk jelképe is, melyet megvilágít a négy gyertya.
Jelentése: az első vasárnap: Jézus megtestesülése, a második vasárnap: kegyelmi életünk, a harmadik vasárnap: a halál pillanata, a negyedik vasárnap: a világ vége.
Számunkra az advent FÉNY-szegény időszakra esik. Ahogy testünk vágyakozik a napsugár után, úgy lelkünk is az Isteni FÉNY-re.
A KARÁCSONY FÉNYEI:
Krisztus legyőzte a sötétséget. Amire adventben vártunk, megvalósult karácsony éjjelén. A második Isteni személy megszületését a FÉNY, a betlehemi csillag jelezte. Az első karácsonykor csak keveseknek adatott meg, hogy a FÉNY nyomán eljussanak a betlehemi jászolhoz. A karácsony titka az a FÉNY, amely azóta is folytonosan világítja, beragyogja a világot. Belőle árad a szeretet, hívőkre, hitetlenekre egyaránt.
A VÍZKERESZT FÉNYE:
Krisztus példát mutatott azzal, hogy maga is megkeresztelkedett. Példája nyomán mindnyájunkat megkereszteltek. Az új keresztény gyertyát kap, hogy világítsa meg hétköznapjait, őrizze és adja tovább a FÉNY-t. Az egyházi év ezen időszakára esik a gyertyaszentelő és Szent Balázs ünnepe is. Mindkét ünnep során jelentősége van a gyertya FÉNYének. A megszentelt gyertya világítja otthonunkat, ezen keresztül életünket az év folyamán. Balázs-áldáskor pedig torkunkat körbefogja Isten szeretetének FÉNY-e.
A HÚSVÉT FÉNYE:
A FÉNYek FÉNYe. Hitünk alapja a FELTÁMADÁS.
„Ha Krisztus nem támadt fel, semmit sem ér a Hitetek” (Kor.15,17).
A PÜNKÖSD FÉNYEI: A Szentlélek eljövetele. Látható jelei a lángnyelvek. Először az egyszerű, de tiszaszívű emberek váltak erős hitű keresztényekké a FÉNY által. Azóta a pünkösdi FÉNY világít minden keresztény számára. Az úton sokszor elbukunk, de a Szentlélek az-az erő, amely mindig segít az újrakezdésben.
HALOTTAK NAPI FÉNYEK:
A temetők látogatása bánattal tölt el bennünket. Szomorúak vagyunk, mert elveszített szeretteinkre emlékezünk, akiktől el kellett válnunk. Halottak napján, amikor kigyúlnak a temetői gyertyák – a reménység FÉNYei – megerősítik reményünket a feltámadásban.
Így újra eljutottunk az egyházi év végére. Krisztus FÉNYessége ragyogja át életünk sötét pontjait!
N.I.