Hippói Szent Ágoston

„Magadnak teremtettél bennünket Istenünk,
és nyugtalan a mi szívünk,
amíg meg nem nyugszik Tebenned!”

Aurelius Augustinus 354. november 13-án született Észak-Afrikában, egy numídiai kisvárosban, Tagastéban (a mai Algéria keleti részén). Anyja Szent Mónika, apja Patrícius, pogány állami hivatalnok volt, aki haláláig katechumen maradt, s csak közvetlenül a halála előtt keresztelkedett meg. A sötétbőrű fiúcska anyjától a lényét átitató könnyed lángelmét, apjától pedig szenvedélyes, súlyos és érzéki természetét örökölte.

Lángész és lángoló érzékek korán ébredtek benne. Első éveit Tagastéban töltötte, majd Madaurában egy grammatikus iskoláját látogatta, később, 371- ben Karthágóban vetette bele magát a szenvedélyes tanulásba-tanításba, hogy majdan rétor lehessen belőle. Cicerót olvasva felébredt benne a bölcsesség szeretete, majd kezébe került a Szentírás, de azt egyszerű stílusa miatt félretette.

Mint később írta: „Tudós gőgömnek nem tetszett benne a szerénység, viszont értelmem nem tudott behatolni mélységeibe.”

Karthágóban vonzotta a színház, a társas élet, és belevetette magát a manicheizmusba is, mely szekta élesen elkülönítette a testet és a lelket. A test vétkei nem számítanak – vallották a manicheisták -, mert úgyis kiszabadul belőle a lélek, Isten alkotása. Bűnbánó önvallomásaiban Ágoston később azt írja: „Elmentem Karthágóba, hogy ostorozzanak a szenvedély tüzes vasvesszői…” E tüzes vasvesszők elől egy másik, állandóbb és tartósabb szenvedélyben talált menedéket, ugyanis nemsokára beleszeretett egy meg nem keresztelt, de keresztény kathekumen rabszolgalányba, akit meg kellett vennie, hogy ágyasává tehesse. Feleségül nem vehette, mert római törvény tiltotta, hogy szabad emberek felszabadított rabszolganőket vehessenek feleségül. Ágoston anyja, Szent Mónika tudott fia kapcsolatáról, s kétségbe ejtette, hogy fia bűnben él. Ágoston mégis húsz évig élt együtt élete társával, akitől egy fia, Deodatus született.

Ágoston anyja vallásosságát „dajkamesének” tartotta. A tanulásban és tanításban elért sikerei felfuvalkodottá tették. Tanítványai csodálták a képzett, mesteri szónokot. A hitetlenségben azonban Ágoston mégsem talált nyugalmat: a szíve mélyén élő nyugtalanság folyton hajszolta, anélkül, hogy észrevette volna benne Isten kezének működését. Értelme már elérte a megtérést, akarata még nem, amikor 383-ban Rómába ment, hogy rétoriskolát nyisson, majd Milánóba utazott egy jól fizetett tanári állás miatt. Ez lett Istenhez vezető útjának döntő állomása. Itt találkozott élete legnagyobb hatású keresztény egyéniségével, az elragadó szónoki képességű és kiemelkedő műveltségű Szent Ambrus püspökkel. Szent Mónika, aki fia után ment, egyrészt rávette, hogy szakítsa meg kapcsolatát Deodatus anyjával, másrészt felvette a kapcsolatot Milánó püspökével, és szelíd unszolására Ágoston elkezdte látogatni prédikációit. Szent Ambrus kifinomult nyelvezetét hallgatva akaratlanul is lelkébe hatolnak a hit igazságai. Sugallatra vette újra kezébe a Szentírást, s különösen Szent Pál levelei most már szíven érintették.

387 húsvétján megkeresztelkedett. Megtérése után elhatározta, hogy lemond rétori állásáról és visszatér Afrikába. A vele tartó édesanyja az úton meghalt. Ágoston kerek egy évig Rómában maradt, majd visszatért Karthágóba, onnan pedig Tagastéba. A szülői házban szervezte meg aszketikus kis közösségét. Életük három éven át elmélyült imádságból, aszkézisből, filozófiai és vallásos tárgyú beszélgetésekből állt. Ekkor írta meg Reguláját. Jelet várt Istentől, hogy hogyan folytassa életét. Olyan jelre azonban, amit kapott, nem számított.

391-ben a szülővárosához közeli Hippóban járt. A város öreg püspöke, Valerius, épp arra kérte híveit, hogy válasszanak ki valakit, aki alkalmas lenne, hogy segédkezzen, főleg a prédikálásban. A hívek közmegegyezéssel Ágostont választották. Valerius 395-ben püspökké szentelte Ágostont, majd nemsokára meghalt, s a hippói egyház vezetését Ágoston vette át. Vállalva bűnös múltját ekkor írta meg Vallomásait.

Isten előtt, Istent szólítva vall bennük életéről, lelkéről. A püspökké szentelés komoly fordulatot jelentett Ágoston életében.

Papjaival, diakónusaival és klerikusaival szigorú közösségi életet élt, utat mutatva, hogyan lehet a papságot és a szerzetességet egyesíteni. Az isteni kegyelem csodája, hogy a kemény lelkipásztori munka és közösségi élet mellett páratlan tudományos munkásságot is folytatott, áttekintve a keresztény gondolkodás egész problémavilágát. A Kegyelem Doktorának, illetve Aquinói Szent Tamással együtt az egyház egyik legnagyobb elméjének tartják, s a teológusok védőszentjeként tisztelik.

430. augusztus 28-án halt meg. Földi maradványai Szardínia szigetére kerültek, ahonnan később, 722-ben Paviába vitették.

Összeállította: Riskó Mariann