Imaoldal

Isten rettenetes kockázatot vállalt a szabadsággal. De segíti a szabadságunkat, ami a szeretetben teljesül be. A szeretet magában foglalja a Szentlélek minden adományát, de mindenekelőtt az istenfélelmet”, minden bölcsesség kezdetét.

II. János Pál pápa

…Uram, hallod-e a szómat?

Meghallottam kiáltásodat, Gyermekem,
És szánlak szívemből.
Már olyan régóta lesem lezárt zsaluidat,
nyisd ki, tárd ki azokat: a Fényem majd megvilágosít.
Már olyan régóta állok tehetetlen, lelakatolt ajtaid előtt.
Nyisd ki azokat, s ott találsz a küszöbön.

* * *

Miért akarsz önmagad foglya maradni?
Szabad vagy!
Nem én zártam rád az ajtót,
Így nem is nyithatom azt ki…

Michel Quoist

Mély és állandó vágyakozásban kell élnünk, hogy engedelmeskedjünk Istennek, de ez a vágy akkor lesz igazán a Szentlélek szerint, ha békesség, belső szabadság, bizalom és ráhagyatkozás kíséri, nem pedig zűrzavar, ami megbénítja a lelket és megakadályozza, hogy szabadon döntsünk.

Arra kel törekednünk, hogy belső szabadságban és békében haladjunk. Közben tudjuk, hogy a démon mindent megpróbál, hogy összezavarjon minket: ravasz és ki akarja használni azt a vágyunkat is, hogy Isten akaratát szeretnénk tenni. Nem szabad hagynunk, hogy rászedjen. Ha valaki távol él Istentől, az ellenség a rosszal kísérti… De ha egy ember közel van Istenhez, szereti és semmire sem vágyik annyira, mint hogy tetszésére legyen, a démon őt is kísértheti… Aggodalmaskodást kelt bennünk… Meg akar győzni, hogy nem teszünk eleget, vagy amit teszünk, nem Isten iránti szeretetből tesszük, hogy az Úr nincs megelégedve velünk…

A szabadság lelkülete kell, hogy vezessen minket minden cselekedetünkben és döntésünkben.

/P. Jacques Philippe Keresd a békét, és járj a nyomában! c. könyvéből/

Ez az, ami az Újszövetségben áll, hogy az ember és az egész teremtés nem saját akaratából engedelmeskedik a nyugtalanságnak. Természeténél fogva minden sóhajtozik, törekszik, kívánkozik Isten választott gyermekeinek szabadságára. A teremtésnek ez a titokzatos sóhajtása és a lélekbe beleszületett törekvés a benső imádság. Ezt nem kell tanulni. Mindenben és mindenkiben benne van…

/Ismeretlen szerző A Zarándok c. könyvéből/

Az emberek vágynak rá, hogy legyen valaki, akit csodálhatnak és követhetnek, de gyakran elutasítják az esztelenségét annak, aki szeret. Amikor Jézus a testét ajánlja fel ételként és a vérét italként, visszautasítják. Nem tudják elfogadni ezt az őrültséget. Egymás után hagyják el… Jézus nem erőlteti rá magát senkire: nem próbálja visszatartani az embereket. Kisebbíteni sem akarja azt, amit mondott… Nem akar vizet vegyíteni a borba, hogy felhígítsa az üzenetét. Úgy viselkedik, ahogy azok szoktak, akik szeretnek: türelmes és hív minket. Így beszél: „Gyere! Nem akarom rád erőltetni magam. De gyere, kövess engem! Engedd, hogy megérintselek lényed legmélyén, engedd, hogy begyógyítsam a durvaságod, önzésed, gyávaságod okozta sebeid, és az életre segítselek. Engedd, hogy felszabadítsalak.”

/Jean Vanier Ne félj! c. könyvéből./

Akaratotok mindig legyen kész minden eshetőségre, és szíveteket ne kösse meg semmi! Ha valamilyen vágyat tápláltok magatokban, úgy tegyétek, hogy az esetleges sikertelenség ne okozzon fájdalmat, hanem őrizzétek meg lelketeket ugyanolyan nyugodtnak, mintha semmit nem kívántatok volna. Az igazi szabadság abban áll, hogy semmihez nem ragaszkodunk. Isten ilyen szabadnak szeretné látni lelketeket, hogy nagyszerű csodáit véghezvihesse benne.

/Juan de Bonilla, spanyol ferences, 16. sz./