Interjú Hapák Angelika irgalmas nővérrel

„Te vagy, Uram, én reményem, ne hagyj soha szégyent érnem!”

Hapák Diana M. Angelika 2007. augusztus 11-én, a szlovákiai Vrickóban tette le örökfogadalmát. Most már a Szatmári Irgalmas Nővérek rendjének teljes jogú tagja, a perecsenyi rendházban él. Ebben a hónapban őt kérdeztük életéről, hivatásáról

– Honnan jött a gondolat, hogy szerzetesrendbe lépj? A neveltetésed, vallásosságod mennyiben befolyásolta ezt a döntésedet?

– 14 évesen azt éreztem, hogy nekem valami más kell. Bár ennyi idősen igazán biztosat még nem érezhettem, mégis elindultam. Sem a neveltetésem, sem a vallásosságom nem vezetett erre, csak valami belső érzés, amit a mai napig nem tudok megfogalmazni. Ebben a gondolatban, ebben az életformában érzem boldognak magamat.

– Miért épp az irgalmas rendet választottad?

– Mikor megismerkedtem az Ungváron élő szatmári irgalmas nővérekkel, nem is gondolkoztam más renden. Mindegy volt, csak nővér lehessek. Most már persze nem mindegy. Azóta közelebbről megismerkedtem rendünk szellemiségével, karizmájával (tanítás és betegápolás, szegények felkarolása), és most már tudom, hogy tényleg ezt akarom. Jelenleg a perecsenyi közösségünkben élek, ahol idősek és betegek látogatása a munkám. Egyszer egy héten megáldoztatom őket, elbeszélgetünk, és ha szükségük van rá, a ház körüli munkákban is segítek nekik. Beteljesült a vágyam, de azt hiszem, mint minden fiatal, szeretnék még valami többet tenni. Az idő majd megmutatja, mi lesz ez.

Páli Szent Vincéről Nevezett Szatmári Irgalmas Nővérek

A Páli Szent Vincéről Nevezett Szatmári Irgalmas Nővérek Társulata az első magyar alapítású női szerzetesközösség. Az alapító, Hám János szatmári püspök, miután látta egyházmegyéje elhanyagolt állapotát mind kulturális, mind szociális-karitatív szempontból, elhatározta, hogy egy női szerzetesközösséget telepít le a városban. Bécsben ismerte meg az irgalmas nővéreket, akik Páli Szent Vince szabályait követve életüket a tanításnak, betegápolásnak és szegénygondozásnak szentelték. Hat lányt küldött a rendbe, akik 1842-ben érkeztek vissza Szatmárra.

A katonaleányok nevelése, tanítása mellett csakhamar ott találjuk őket a kórházban a betegágyak mellett és a szegényházban is. Már 1866 óta különféle iskolatípusokat működtettek óvodától a tanítóképzőig, árvaházakat és internátusokat tartottak fenn a leányifjúság nevelésére. Kezdettől dolgoztak a város kórházaiban is.

A rend alapítójának elgondolása szerint a Társulat célja a nőnevelés, az irgalmasság testi és lelki cselekedeteinek gyakorlása, de nem csupán a kórházakban és intézményekben, hanem mindenütt megkeresve a szegényeket, elhagyatottakat és betegeket. Az irgalmas nővérek az Úr Jézust szolgálják minden embertestvérükben.

„Csillogó tettekre elég munkást talál Isten, de még sok olyan munkásra van szüksége, aki feltűnés nélkül dolgozik.”

– Hány évig készültél az örökfogadalomra?

– Nálunk egy év a jelöltidő, két év a noviciátus és hat év a juniorátus, azaz az ideiglenes fogadalmas időszak. Hat éven keresztül évenként újítjuk meg az ideiglenes fogadalmat, a hetedik évben pedig az örökfogadalom következik. Az életkorom miatt három évig voltam jelölt, majd 17 évesen beöltöztem. 19 éves voltam, amikor letettem az első fogadalmat, ez év augusztus 11-én pedig sor került a várva várt örökfogadalomra is.

– A készülés évei alatt volt-e olyan pillanat, amikor megtorpantál, elbizonytalanodtál a választott életutaddal kapcsolatban?

– Persze, hogy voltak ilyen pillanatok. Jelöltéveim alatt, amikor gimnáziumba jártam, mindig voltak külső erők, kísértések, a szerelem érzése sem került el. De az az érzés, amit az elején említettem, ott volt a szívem mélyén, és ez éltetett és tartott meg. Az isteni Gondviselés!

Úgy gondolom, hogy a kísértésektől, nehézségektől nem kell megijedni, azok tisztítanak. Ezt saját életemben is érzem. Persze mikor rám szakadtak, az nehéz időszak volt, de most nyugodtan mondhatom: „Köszönöm, Istenem, hogy segítettél!”

Az interjút készítette:
Bunda Szabolcs

A Szatmári Irgalmas Nővérek elérhetősége:
Ungvár, Duchnovich út 21. Tel.: 8-22-612110
Perecseny, Lomonoszov u. 14/2. Tel.: 8-2-45-21073.