Keresztút

1. állomás: Jézus Pilátus előtt
„Szabadon bocsátotta azt, akit lázadásért és gyilkosságért vetettek börtönbe, Jézust pedig kiszolgáltatta akaratuknak.” (Lk 23,35)
A bűnös megmenekül, az igaz embert pedig kereszthalálra ítélik. Miért ilyen igazságtalan a világ? Ne rágódjunk a miérteken, inkább kövessük Jézus példáját: Isten kezébe téve önmagát, alázattal fogadja az igazságtalan ítéletet.

Ima: Segíts, Uram, hogy az igazságtalan helyzeteket is szelíden, alázatosan tudjam fogadni! Segíts, hogy Rád tudjam bízni magam, ahogy Jézus tette!

2. állomás: Jézus vállára veszi a keresztet
„Ő pedig keresztjét hordozva kiment az úgynevezett Koponyahelyre, amelyet héberül Golgotának neveznek.” (Jn 19,17)
Tudjuk, hogy Jézus bizony hosszú utat tett meg, vállán a súlyos kereszttel. Mi pedig, ha csak rövid ideig tartó próbát is kell elszenvednünk, már lázadozunk: miért? Keressük inkább az Istenhez vezető utat a próbákban is, hiszen a Benne bízókat kétség nélkül megtartja a legnehezebb helyzetben is.
Ima: Taníts, Uram kitartásra, hosszútűrésre! Növeld hitemet, hogy a legsötétebb helyzetben is meg tudjam látni a fényt, s add meg a szükséges erőt a kereszthordozáshoz!

3. állomás: Jézus először esik el a kereszttel
„Megvetett volt, és utolsó az emberek között, fájdalmak férfia és betegség ismerője, aki elől elrejtettük arcunkat; megvetett volt és nem becsültük őt.” (Iz 53,3)
Most kicsit képzeljük magunkat az ott bámészkodó tömeg helyébe: álltak, némelyek szánakozva, némelyek dühösen, némelyek gúnyolódó, szitkozódó szavakat kiabálva. Mi mit teszünk, amikor szenvedővel találkozunk? Segítség vagyunk-e számára, vagy csak belevegyülünk a bámészkodó, közömbös tömegbe? Keressük-e a lehetőséget, amivel segíthetünk szenvedő embertársainkon? Felemeljük-e az elesettet?
Ima: Adj, Uram szolgáló, érző szívet! Add, hogy felismerhessem a körülöttem lévők szükségeit, s adj bölcsességet, hogy mindenkinek a lehető leghatékonyabban tudjak segíteni!

4. állomás: Jézus Édesanyjával találkozik
„Ne félj, Mária! Fiút szülsz, és Jézusnak fogod nevezni. Nagy lesz ő, a Magasságbéli Fiának fogják hívni, az Úr Isten neki adja atyjának, Dávidnak trónját, és uralkodni fog Jákob házában mindörökké, és királyságának nem lesz vége.” (Lk 1,30-32)
Vajon eszébe jutottak-e Máriának ezek a szavak ott, a poros úton? Tudott-e ott is hinni Jézus királyságában? És mi a hétköznapok rohanásában tudatában vagyunk-e annak, hogy a Király egyszer majd számonkéri az életünket? Úgy élünk-e, hogy készen álljunk erre?
Ima: Segíts, Uram, hogy ne csak a jelent – a „poros utat” – lássam, hanem előre is tekintsek! Őrizz meg attól, hogy felkészületlen legyek a Veled való találkozás órájában!

5. állomás: Cirenei Simon segít vinni Jézus keresztjét
„Megragadtak egy bizonyos Simont, Cirenéből valót, aki a mezőről jött, és rátették a keresztet, hogy vigye Jézus után.” (Lk 25, 26)
Simon aztán „örülhetett” a váratlan feladatnak! Épp a mezőről (ahol valószínűleg reggel óta dolgozott) tartott hazafelé, fáradtan, éhesen – és akkor még ez! Amikor előre betervezünk egy-egy jócselekedetet, akkor nem is olyan nehéz. Időnket már eleve erre szánjuk. De mi a helyzet, amikor fáradtan tartunk hazafelé, s így ér egy váratlan kérés? Örömmel mondunk-e igent, vagy ürügyet keresünk, hogy kimentsük magunkat?
Ima: Uram, add, hogy mindig felismerjem, milyen feladatot akarsz rám bízni! Segíts legyőznöm a fáradtságot, a kedvetlenséget, hogy át tudjam venni a keresztet azoktól, akik már nem bírják!

6. állomás: Veronika kendőt nyújt Jézusnak
„Mert aki szégyell engem és az én igéimet, azt az Emberfia is szégyellni fogja, amikor majd eljön a maga, az Atya és a szent angyalok dicsőségében.” (Lk 9, 26)
Sokan szánakoztak, látva Jézus szenvedéseit, mégis csupán egyvalakit említ a hagyomány, aki tett is valamit. Sokan szimpatizálnak Jézussal ma is, de csak kevesen olyan bátrak, hogy radikális keresztény életet mernek élni, szemben az árral menetelni.
Ima: Köszönöm, Uram, hogy ismerhetlek, hogy szerethetlek! Adj bátorságot, hitet, hogy bármikor, bárki előtt meg merjem vallani hitemet, meg merjelek vallani Téged!

7. állomás: Jézus másodszor esik el a kereszttel
„Pedig a mi betegségeinket ő viselte, és a mi fájdalmainkat ő hordozta” (Iz 53,4)
Tudjuk, hogy Jézus magára vette mindannyiunk bűnét. De tudunk-e arról is, hogy betegségeinket és fájdalmainkat is felvitte a Golgotára? Jézussal lehetőségünk van türelemmel hordozni a betegséget, de lehetőségünk van GYÓGYULNI is! Milyen sokan elfelejtik ezt! Milyen sokan beletörődnek abba, hogy betegek, hogy gyógyszerektől függenek évek, évtizedek óta. Lépjünk kicsit előre a hitben e területen is, és bátran kérjük a Gyógyítótól a gyógyulást!
Ima: Uram Jézus, bűneimet és betegségeimet egyaránt magadra vetted. Köszönöm, hogy nemcsak lelkemnek, hanem testemnek is gyógyítója vagy! Add, hogy amint hittel elveszem kezedből a bűnbocsánatot, úgy el tudjam venni a fizikai gyógyulást is, emlékezve, hogy súlyos kereszted része volt ez is! Hála Neked érte!

8. állomás: Jézus a síró asszonyokhoz szól
„…ne miattam sírjatok! Magatokat és gyermekeiteket sirassátok!” (Lk 23,28)
Általában úgy mondjuk a nyolcadik állomásnál: Jézus vigasztalja a síró asszonyokat. Azonban itt nem vigaszról, inkább komoly figyelmeztetésről van szó, amely mindnyájunknak szól: ha meg nem térünk, akkor bizony valóban okunk lesz a sírásra. Jobb tehát előbb sírni magunk miatt, bűneink miatt, és sürgősen rendezni dolgainkat az Úrral és embertársainkkal!
Ima: Adj nekem, Uram, megtérő szívet!

9. állomás: Jézus harmadszor is elesik a kereszt súlya alatt
„Mindnyájan, mint a juhok, tévelyegtünk, mindenki a maga útjára tért; és az Úr őrá rakta mindnyájunk bűnét.” (Iz 53,6)
Mennyire nehéz tud lenni a megvallatlan bűn! Milyen jó, amikor a gyóntatófülkéből immár teher nélkül lépünk ki! Ha néhány bűn is ilyen nehéz lehet, mekkora lehetett vajon az egész emberiség bűnének súlya? Hogyan tudta ezt Jézus elhordozni, az elesések után ismét felkelni? Nem foghatjuk fel, de azt tudjuk: az Ő erejét segítségül hívva mi is fel tudunk kelni a mégoly súlyos elesésekből is.
Ima: Köszönöm, Uram, hogy bűneimet hordoztad! Köszönöm, hogy elszenvedted helyettem a büntetést! Köszönöm, hogy ha elesem is, Te azonnal a kezedet nyújtod, hogy mielőbb felkelhessek és tovább mehessek!

10. állomás: Jézust megfosztják ruháitól
„Ez azért történt, hogy beteljesedjék az Írás, amely így szól: Elosztották maguk között ruháimat, és köntösömre sorsot vetettek.” (Jn 19,24)
A katonák végtelen közömbösséggel viseltettek a Megváltó iránt. A ruháin civakodtak, aztán kockázni kezdtek. Olyan sokszor belemerülünk mi is a mindennapok teendőibe: földi, elmúló dolgokra tesszük a hangsúlyt. Holott az Üdvözítő tőlünk is karnyújtásnyira van! Mégsem osztjuk meg Vele dolgainkat; egy-egy gyors ima vagy vasárnapi szentmise után ismét elfeledkezünk Róla.
Ima: Bocsáss meg, Uram, hogy olyan sokszor elfeledkezem Rólad, jelenlétedről! Segíts meglátnom Téged minden napon, minden helyzetben, és add, hogy a mennyei dolgokat mindig a földiek elé tudjam helyezni!

11. állomás: Jézust a keresztre szegezik
„Másokat megmentett, magát nem tudja megmenteni! A Krisztus, Izrael királya szálljon le most a keresztről, hogy lássunk és higgyünk!” (Mk 15,31)
Nem hívőkkel beszélgetve gyakran elhangzik hasonló megjegyzés: „Ha van Isten, tegyen csodát! Majd akkor hiszek benne.” Isten országa azonban „fordítva” működik: először van az Istenben való hit, azután jöhetnek a tapasztalatok. Istent a hit cselekvésre indítja, a hitetlenség viszont az ördögnek ad terepet. Higgyünk tehát, még mielőtt meglátnánk a beteljesülést!
Ima: Uram, növeld a hitemet! Segíts, hogy ne a láthatókra tekintsek, hanem a Te mindenhatóságodra és szeretetedre!

12. állomás: Jézus meghal a kereszten
„Jézus pedig hangosan felkiáltott és kilehelte lelkét. Ekkor a templom függönye kettészakadt, felülről egészen az aljáig.” (Mk 15,37-38)
A templom függönye választotta el a Szentek Szentjét az egyszerű halandóktól. A függöny mögé csakis a főpap léphetett be. Az Úr Jézus halálakor Isten saját kezűleg szakította szét ezt az elválasztó falat, jelezvén ezzel: megnyílt az út! Bárki, bármikor bemehet! Felfogjuk-e ezt a hatalmas kiváltságot? Bármikor bemehetünk a világmindenség Urához és „zaklathatjuk” Őt olyan apróságokkal, mint pl. „Segíts, Jézusom, hogy elérjem a vonatot” (!) Elképesztő, nem?
Ima: Köszönöm, Uram, hogy bár királyok Királya vagy, mégis olyan közvetlen kapcsolatom lehet Veled, mint legjobb barátommal. Segíts, hogy mindig értékelni tudjam ezt a páratlan lehetőséget, és minél gyakrabban éljek is vele!

13. állomás: Jézus testét leveszik a keresztről és Mária ölébe fektetik
„Amikor Jézus meglátta anyját és az ott álló tanítványt, akit szeretett, így szólt anyjához: Asszony, íme a te fiad!” (Jn 19,26)
Jézus utolsó szavai voltak ezek Máriához. Nem búcsúzás, hanem feladat: Mária újabb anyaszerepet kap, Jánosnak, s később az Egyháznak anyjává lesz. Óriási hitpróba is volt ez: halott Fiának kihűlő testét karjaiban tartva hinni, hogy lesz feltámadás! Hinni Isten ígéretében!
Ima: Uram, segíts, hogy egy-egy halálban, elmúlásban ne csupán a véget, hanem új kezdetet is lássak. Ne engedd, hogy a fájdalom és reménytelenség uralkodjék el bennem, hanem add, hogy meglássam az új életet, az új kezdetet, amelyet Te akarsz kibontani.

14. állomás: Jézus testét sírba helyezik
„József fogta a testet, begöngyölte tiszta gyolcsvászonba, és betette a sziklába vágott, saját, új sírboltjába.” (Mt 27,59)
Józsefről tudjuk, hogy maga is tanítványa volt Jézusnak. Gazdag volt, tehát drága sírboltot, finom gyolcsot adhatott a szeretett Mesternek. A legjobbat, amit adhatott. Mi mit adhatunk Neki? Mi a legjobb, ami tőlünk telik? Időnkből, talentumainkból, anyagi javainkból, szolgálatainkból?
Ima: Úr Jézus Krisztus, Te a lehető legtöbbet, legjobbat adtad nekem, amit csak lehetett. Önmagadat adtad, megmentettél az örök kárhozattól, megnyitottad az ajtót az Atyához. Segíts, Uram, hogy cserébe én is mindig a tőlem telhető legjobbat, legtöbbet adjam Neked, Érted és embertársaimért!

forrás: internet