KIMENT A MAGVETŐ MAGOT VETNI…”

Ismét ifjúsági találkozó volt Gálocson, immár a harmadik. Az április 17-re kitűzött esemény témája a magvető története (Lk 8,4-8) volt.
Az előkészületek már hetekkel a nagy nap előtt megkezdődtek, melynek munkálataiban, mint szervező, magam is részt vettem. Sok munka várt ránk, hogy mindent időben elkészítsünk az összejövetelre. Csak remélni tudtuk, hogy majd mindenki jól érzi magát.
17-e reggele egy kis csalódást okozott: borús, esős, nagyon szeles napra virradtunk, ám ennek ellenére a vártnál többen érkeztek, és jókedvüket is magukkal hozták.
A kilenc órára tervezett kezdés jócskán elhúzódott, mire mindenki megkapta a kiscsoportokat megkülönböztető cédulát. A társaság ezután átment a református templomba, ahol Fényes Endre várt ránk, hogy megtartsa az első előadást. Az ének után a tiszteletes úr a Lk 8,4-5-ről beszélt, kérésünkre beleszőve azt, hogy mi az élet célja, hol a helyünk a világban. Ahogy a mag az élet hordozója, úgy az ember is magában rejti mindazt, ami lehet belőle, és arra biztatott bennünket, hogy aknázzuk ki a bennünk lévő lehetőségeket.
Mint utóbb kiderült, a lelkész úr nem számított ennyi résztvevőre, és nagyon örült, hogy ilyen sokan eljöttek.
Az előadás után a kiscsoportokra osztott ifjúság elvonult, hogy megbeszélje a hallottakat, és megpróbáljon a tiszteletes úr által feltett kérdésekre válaszolni.
A megbeszélés után a katolikus templomban találkoztunk, ahol megkezdődött a második előadás. A Lk 8,6-7 magyarázatát Egressy Miklós görög katolikus lelkész adta. Az atya, néhányszor megnevettetve bennünket, a magvetésről és a terméshozatalról beszélt, arról, hogy mennyire érezzük jól magunkat az életben, a közösségben. Figyelmeztetett arra, hogy nem véletlenül vagyunk ott, ahol éppen vagyunk, és az Isten itt akar velünk valamit kezdeni. Ezután kérdéseket tett fel, melyekre szintén megpróbáltuk megkeresni a választ. Az utolsó előadást Bohán Béla római katolikus atya tartotta a Lk 8,7-8 alapján. Arra biztatott minket, hogy kis lépésekben haladjunk előre, így tanuljunk Jézus útján járni. Ne féljünk befogadni az ismeretek mellett a szeretetet sem, figyeljünk azokra, akik tapasztaltabbak nálunk, és különböző kérdésekben tanácsot tudnak adni. Az utolsó kiscsoportos beszélgetés után játszottunk, a csoportok rövid előadásokat mutattak be, majd értékes ajándékokkal a tombola következett.
Az előadások közötti időben sokat énekeltünk, és nagyon jó érzés volt tapasztalni, hogy szinte mindenki bekapcsolódott a programokba.
Már késő délutánba hajlott az idő, mikor a fórumon a kiscsoportok kijelölt tagjai beszámoltak arról, hogyan telt a nap, sikerült-e minden kérdésre választ találni.
Este, 6 óra után megérkezett az autóbusz, hogy hazavigye a távolabbról érkezetteket. Csak remélni tudtuk, hogy sikerült a csapat nagy részének egy jó napot szerezni. Később, a pozitív visszajelzések után meg is győződtünk efelől.
Azért, hogy létrejöhetett ez a találkozó, nemcsak a szervezők tettek sokat, hanem támogatóink is (az atyák, a szülők stb.), akik nagy segítségünkre voltak abban, hogy autóbuszt szervezzünk, ebédet adjunk, és akikhez bármilyen problémával fordulhattunk. Az ifjúsági rózsafüzér csoportunk ebben a hónapban értük ad hálát az Úristennek.
Minden évben szeretnénk létrehozni egy ilyen találkozót, s ha az Isten velünk lesz, akkor jövőre ugyanitt várunk téged is!

Molnár Eszter