Ez év május 24-én Lembergben Tarcisio Bertone bíboros, vatikáni államtitkár boldoggá avatja Marta Wiecka irgalmasnővért, aki a „szomszédban”, Ivano-Frankovszkban élte utolsó éveit. Az alábbiakban az & életét mutatjuk be, mely egyszerűségében és észrevétlenségében volt izgalmas, nagyszerű és mindenekelőtt Istenre mutató.
Marta Wiecka 1874. január 12-én született Nowy Wiec faluban, a mai Lengyelország területén, Marcel Wiecki földbirtokos gyermekeként. A tizenhárom gyermek közül ő volt a harmadik.
Családjában mélyen vallásos és hazafias légkör uralkodott. A föld, ahol élt, a szétszakított Lengyelország porosz uralom alatt lévő területe volt, melyet a megszállók erőteljesen germanizálni igyekeztek. Wieckiék, mint ahogy sok más család is, igyekeztek hitüket, nemzettudatukat és kultúrájukat megőrizni. Márta családjában naponta közösen imádkoztak, vallásos olvasmányokat olvastak és megosztották gondolataikat a vasárnapi prédikációkban hallottakról.
Kétéves korában Márta életveszélyesen megbetegedett. Gyógyulását az hozta meg, hogy családja kitartóan kérte a Szűzanya segítségét. A csodálatos esemény nagy hatással volt Mártának a Szűzanyával való bizalmas és gyermeki kapcsolatára is. Egész életében hozzá menekült minden szükségében, és – ahogy ő maga mondta – Mária soha nem tagadott meg tőle semmit.
13 éves korában lett elsőáldozó. Attól fogva életének középpontjában az eucharisztikus Jézus állt. Amikor csak tudott, elment a 12 km-re fekvő plébániatemplomba, hogy szentmisét hallgathasson. Otthon is gyakran szentelt időt az imádságra. Ebben az időszakban édesanyja gyakori betegeskedése miatt ő gondoskodott kisebb testvéreiről, akik „második anyukájuknak” nevezték.
16 éves korában döntötte el, hogy belép az irgalmasnővérekhez, de csalódottan kellett megtudnia: még túl fiatal, két évet várnia kell.
1892-ben, amikor betöltötte 18. évét, Krakkóban kezdte meg jelöltévét, majd a noviciátust. Első helye a lembergi közkórház volt. Nagyon hamar kialakult róla az a vélemény, hogy nagy szeretettel van a betegek iránt, és nagy odaadással szolgálja őket. Ugyanígy dolgozott többi állomáshelyén is, élete végéig.
1897. augusztus 15-én tette le első fogadalmait, megpecsételve ezzel Istennek való teljes odaadottságát és életének célját, hogy a legszegényebbeket szolgálja.
Utolsó állomáshelye az ivano-frankovszki Sznyatin volt. Ott is a kórházban dolgozott, azonban a helyi plébános – hasonlóan, mint előző helyén is – különféle problémákkal és lelki ügyekkel küldte hozzá híveit, melyeket Márta nővér sikeresen megoldott lelkük javára.
Márta nővér nagyon szerette hivatását, és mindig örömét és megelégedését lelte a betegek között végzett szolgálatban. Derűsen, türelemmel és nem mindennapi jósággal enyhítette nem csak a test szenvedését, hanem a rábízott betegek lelki egészségéről is gondoskodott. Talált időt arra, hogy a katekizmusra tanítsa őket, felkészítse őket a szentségek vételére, arra pedig különösen nagy súlyt helyezett, hogy közösen imádkozzon velük. Előfordult, hogy vagy 40 beteg érkezett a kórház kápolnájába, hogy vele együtt végezzék el a keresztutat.
Nem mindennapi adománya volt, hogy a lelkeket Istennel egyesítette. Osztályán senki nem halt meg gyónás nélkül, és nem egyszer megtörtént, hogy a gondozása alatt lévő zsidók kérték a keresztséget. Márta nővér számára minden ember egyformán fontos volt, tekintet nélkül arra, hogy az lengyel, ukrán vagy zsidó volt, görög vagy római katolikus, vagy pravoszláv. Mindenkit ugyanazzal a szeretettel szolgált, a szolgálathoz pedig az imádságból merített erőt.
Márta nővér életében természetfölötti esermények is előfordultak. Néhány alkalommal előre megmondott jövőbeli eseményeket, köztük saját halálát is. Látomása is volt, ahol az Úr Jézus szólt hozzá a keresztről, s biztatta, hogy türelmesen viselje a megpróbáltatásokat, és megígérte, hogy hamarosan magához veszi őt.
Életéhez hasonlóan, mely telve volt a szeretet cselekedeteivel, halála is az igazi isten- és emberszeretet következménye volt. A veszély tudatában önként vállalta egy tífuszos beteg után a szoba fertőtlenítését, mely egy másik munkás, egy fiatal családapa feladata lett volna. Hamarosan megbetegedett. A kórházban mindent megtettek megmentéséért. Nagyon sokan buzgón imádkoztak érte, a zsidó közösség a helyi zsinagógában fohászkodott felgyógyulásáért. Mély imáját, melyet a szent útravaló vétele után mondott, a szemtanúk elragadtatásnak vélték. 1904. május 30-án halt meg.
Akik ágyánál jelen voltak, már halála pillanatában meg voltak győződve arról, hogy nem mindennapi nővértől búcsúznak, s ez később be is bizonyosodott. Márta nővér sírjához mindenki eljárt, kortól, vallástól és nemzetiségtől függetlenül. Jöttek és jönnek a mai napig, meggyőződve arról, hogy „Anyácska” segít nekik minden ügyükben, mellyel hozzá fordulnak.
A www.martawiecka.pl. lengyel honlap alapján
összeállította: Pápai Zsuzsanna
© Új Hajtás - Egyházmegyei Hatóság, Munkács 2006-2024.
Minden jog fenntartva!