„Megfogyva bár, de törve nem”. Munkácsi Magyarok Találkozója

Nyolcadik alkalommal szervezte meg a munkácsi magyar közösség a Munkácsi Magyarok Találkozóját a város magyar középiskolájának udvarán. A rendezvény célja, hogy egyszer egy évben összegyűjtse a városban és a nagyvilágban szétszórtan élő és egyre fogyatkozó munkácsi magyarokat. Idén első alkalommal szervezték meg június 4-én, a magyar összetartozás napján.

A rendezvény kezdetén hagyományosan Schur Alexander tárogatóművész játszotta el a találkozó nyitószignálját, majd az ő tárogatózenéjére énekelték el a jelenlévők nemzeti himnuszunkat.

Popovics Pál, a találkozó főszervezője elmondta: „Azt az elvet fogalmaztuk meg, hogy erre a rendezvényre nem fogunk alapítványokhoz pályázni, hanem addig fog élni ez a találkozó, amíg maga a közösség fenn tudja tartani, amíg az ehhez a közösséghez akár származását tekintve, akár érzelmileg kötődő személyek ezt támogatják pénzzel, munkával, tárgyi segítséggel vagy egyéb módon, aminek köszönhetően eddig még mindig meg tudtuk valósítani elképzeléseinket. Sőt, még annál is többet, hiszen a bevételekből mindig maradt is, amiből valami jót, hasznosat tudtunk megvalósítani.”

Köszöntötte a munkácsi magyarokat Buhajla József ungvári magyar főkonzul, Gulácsy Géza, a KMKSZ alelnöke, a házigazda, Schink István, a Munkácsi II. Rákóczi Ferenc Középiskola igazgatója

A gazdag kulturális programban népdalcsokrot énekelt Popovics Emese, megzenésített verseket hallhattunk az izsnyétei Almanach együttes előadásában, palatkai táncot táncolt a Borostyán Néptáncegyüttes, majd a lányok karádi karikázót, a fiúk pedig legényest. Közönség elé lépett a Munkácsi Református Egyházközség Kórusa, Antolik Margit saját versét szavalta, a Danza Tánciskola kis növendékei esztrádtáncokkal, Popovics Eszter népdalokkal, Boruzs Béla pedig gitárjátékával és énekével szórakoztatta a közönséget, fellépett Szabó Artúr zenekara is. Dicsőítő énekeket adott elő a református egyházközség zenekara, majd Burger Jevgenyij és tanítványai, a Szamuráj Aikidó Klub növendékei tartottak bemutatót, a beregszentmiklósi Szent Miklós Lovagrend tagjai a középkori harcművészetbe engedtek betekintést.

A gyerekek számára a kézművesek sátra volt a legvonzóbb, azon belül is az arcfestők voltak a legnépszerűbbek, de volt trambulin és ugrálóvár, lehetett íjászkodni, légpuskával célba lőni, pónin és nagy versenylovakon lovagolni. Ez utóbbi a felnőttek körében is népszerű volt. A szülők és nagyszülők viszont láthatóan a rég nem látott barátokkal és ismerősökkel történő találkozásoknak és beszélgetéseknek örültek a leginkább, akikkel szívesen kóstolgatták az ízletes bográcsgulyást, sült kolbászt és más finom ételeket, amelyeket a melegben jólesett leöblíteni egy jó hideg sörrel vagy kvásszal.

A szervezők számítása szerint több mint 600 résztvevője volt az idei találkozónak, amely szerintük a legnépesebb és legjobb hangulatú volt az eddigiek közül. Végül minden elfogyott, a nyereséget pedig hagyományosan a magyar iskolának ajánlották fel.

Popovics Pál így értékelte a találkozót: „Minél jobban fogyunk, annál többen jövünk össze. Sajnos nagyon sok magyar elment az utóbbi két évben Munkácsról, ennek ellenére az idei, nyolcadik találkozón voltak a legtöbben. Akik eljöttek, azok valószínűleg jövőre is el akarnak majd jönni, mert nagyon jól érezték magukat. Sokan az osztálytalálkozójukat már a Munkácsi Magyarok Találkozójához igazítják, sok embernek a naptárában be van írva június első vasárnapjához Munkács. Ebben az évben pozitív fejlemény volt a nagyon sok önkéntes, akik előkészítették a találkozót, és sokan voltak olyanok is, akik a találkozó utómunkáit is elvégezték. A találkozót és a jellegét is folytatni szeretnénk; jövőre, kilencedik alkalommal is meg szeretnénk szervezni ezt a találkozót.

Badó Zsoltnak a karpataljalap.net-en megjelent cikke alapján