Szeptemberi újrakezdés Jézussal

(nemcsak gyerekeknek)
Volt egyszer egy édesanya, aki heteken át készült, hogy meglepetésként vendégséget rendezzen a fiának. Meghívta barátait, feldíszítette a házát, és a fia kedvenc ételét készítette el. Mikor a fiú megérkezett, minden vendég nagy örömmel és szeretettel fogadta. Az anya leste a fia arcát, a hála és az öröm jelét kereste rajta. Nagyon le volt törve, amikor csak ingerültséget és feszültséget látott rajta. Később rájött, hogy a fia azért volt bosszús, mert a vendégség miatt nem nézhette meg a tévében a kedvenc csapata meccsét.
Isten hasonlít ehhez az édesanyához – és mi hogyan fogadjuk nagylelkű ajándékait? Mennyi mindent kaptunk már életünkben is a szerető Istentől amit eddig észrevettünk, és még több az, amit majd csak az örökkévalóságban láttat meg velünk az Úr.
A 107. zsoltár mondja: „Adjatok hálát az Úrnak jóságáért és csodáiért, melyeket az emberek fiaival tett!”
Ismét elmúlt egy nyár. Tele vagyunk élményekkel. Olyan jó egy-egy pillanatra megállni és emlékezni a nyaralás, a szünidő legszebb pillanataira – és mindezért köszönetet mondani! Legszívesebben megállítanánk az idő folyását. Beburkolóznánk emlékeinkbe és kiírnánk szobánk ajtajára, hogy ne zavarjanak, hogy elmélyülhessünk ezekben az emlékekben. Szeretünk szép emlékeinknél időzni, biztonságban érezzük ott magunkat, mert azokban már nem csalódhatunk. Jézus továbbhív. Mit is mondott? „Effeta!” azaz „Nyílj meg!” (Mk 7,34) Ez mi mindent érinthet meg bennünk is!
Jézus nemcsak annak az embernek szánta ezeket a szavakat, hanem téged is szeretne megszólítani. „Effeta!” azaz „Nyílj meg!” Nem jó neked, ha bezárkózol, mert újabb élményekkel és barátokkal akar megajándékozni. Arra hív, hogy légy nyitott. Vajon mit fogsz nyerni, ha igazából megnyílsz? Mik azok az új gondolatok, kapcsolatok, melyek számodra boldogságot jelenthetnek? Nem is tudnád elképzelni! És mivel nem tudjuk elképzelni, nehezen nyitjuk szívünket, lelkünket még Jézus felé is.
Nos, gondolj vissza a nyári, szép emlékekre! Mit vesztettél volna, ha elzárkózol ezektől az eseményektől? Nem így vagyunk az emberekkel is? Mivel nem tudjuk elképzelni, hogy milyen jószívű lehet valaki, elzárkózunk tőle és elégedetten azt hisszük, hogy megvédtük magunkat valami rossztól. Kár!
Jézus tudja, milyen fafejűek lehetünk. Megszólít, és akinek van füle, az majd meghallja az üzenetét. Jézus akarja, hogy nyitott légy a sok jóra, amit a mennyei Atya már kigondolt számodra. De mi félünk az új dolgoktól. Talán szégyenkeznünk kell majd? Talán kényelmetlen helyzetbe kerülünk? Talán… Az új kezdetektől való félelmeidet tedd félre, mert minden új kezdetben ott van Ő is, nem hagy magadra téged. 0 nagyon szeret, és a legjobbat 0 kívánja neked. Csak bízni kell benne.
Egyszer egy tanítvány megkérdezte a tanítóját:
– Mit tehetek én magam azért, hogy észrevegyem Jézust az életemben?
– Körülbelül annyit, amennyit azért tehetsz, hogy reggel a nap felkeljen.
– De akkor mi haszna van a nyitottságnak, amire tanítottál?
– Hogy biztosan ébren legyél, amikor a nap felkel.
Jézus segít, hogy ébren maradjunk az 0 figyelmeztető szavai által. Az evangéliumi embernek nemcsak a fülét nyitotta meg, hogy befogadja, hanem a száját is, hogy hirdethesse a Jézussal való találkozás örömét. Te találkozhatsz Jézussal másokban, engedd, hogy mások is találkozhassanak Vele rajtad keresztül.
Kérjük közösen Jézust, a mi Urunkat, hogy fel tudjuk fedezni szeretetének ajándékait minden új kezdetben, ebben az új tanévben is. Kérjük, hogy ennek örömét másokkal is meg tudjuk osztani. Adjunk hálát a számunkra elkészített ajándékokért – új élményekért, új felfedezésekért, új barátokért.

fr. Imre

„Uram, ha akarod, gyógyíts meg engem!”

. ..Valahol elrontottam az életemet, bűnbe estem, és sokszor hibáztam, megvetettem az Úr 10 parancsolatát. Ez azért történt meg, mert egy elég hosszú időre elhagytam a jó Isten kezét, elmulasztottam az imádságot, a rendszeres templomba járást, a szentgyónást és áldozást. A sok csalódás és sírás után megértettem, hogy az életem értelmetlen, és így nincs előre út. A szüleim tanácsára – mint a „Tékozló fiú” történetében – visszatértem az Atyai házba. Ki akartam mosni, ki akartam üríteni a lelkemből minden szennyet a szentgyónásban. Ez egyszerre nem sikerült. Az idegrendszerem teljesen tönkrement, megbetegedtem, és elhatároztam, hogy én is felveszem a betegek kenetét. Készülődtem, sokat imádkoztam a beteg anyósom mellett, akit abban az időben el kellett látni, elolvastam (hangosan) az imákat, amelyek bele vannak írva a „Krisztussal a szenvedésben” című kis könyvecskébe.
Mikor közeledtem a Püspök atyához, aki kiszolgáltatta a betegek szentségét, megkértem az Urat, úgy, mint egy leprás beteg az Ószövetségből: „Uram, ha akarod, gyógyíts meg engem!”
És valóban megtörtént a csoda, amelyet sok éven keresztül vártam. Már aznap megkaptam a lelki erőt, a szív békéjét, a nyugalmat, az örömöt. A jó Isten sok alkalommal megmutatta az ő jelenlétét.
Hálás vagyok neki, hogy az ő elveszett juhát visszavezette a 99-hez… És mint Jó Pásztor, türelmes és nagyon jó hozzánk.
Egy bűnbánó asszony

P.S.: Istennek legyen hála, az anyósom is meggyógyult nemsokára.