A szentségimádásról (IV. rész)

92

Varga László atya szentségimádásról szóló írásának befejező részéhez érkeztünk. Olvassuk el újra és újra mind a négy részt, és főleg: kezdjük el a szentségimádást, amire ő is biztat minket a végén.

Milyen gyümölcsei vannak a szentségimádásnak?

Szemléletváltás: A hangsúly fokozatosan átkerül a tapasztalatról a hitre. A hit titkát, Jézus állandó jelenlétét minden érzésünknél, hangulatunknál nagyobbra fogjuk értékelni. Isten Országának békéje és öröme Jézus Krisztusban elérkezett itt és most, ma, és jelen van köztünk. A hit által szemlélni az életünket azt jelenti, hogy az érzéseinknél fontosabb lesz az Ő jelenléte, ezért mindig készek és képesek is leszünk hálát adni. Ennek a jelenlétnek a fényében azután egyre többször jut majd eszünkbe, hogy Ő miként látta, hogyan élte meg azokat a helyzeteket, amikbe kerültünk, hiszen Ő is jelen volt mindvégig.

Meghosszabbított jelenlét: Megígérte, hogy „velünk van minden nap a világ végéig”. Megígérte és megtartotta minden képzeletünket maghaladó módon, hiszen az Eucharisztiában Jézus eggyé lett velünk. Nemcsak elkísér bennünket, hanem jelenvalóvá tette az életét a létünkben. Isten Országa bennünk van. Szabadok vagyunk arra, hogy a jelenlétébe vetett hit oldaláról szemléljük és értelmezzük életünk minden eseményét, minden percét. Teljesen másképpen néz ki minden Isten szeretettel teli jelenlétének fényében. A csend, a szentségimádás segít abban, hogy észrevegyük ezt a jelenlétet, és egyre fontosabb lesz számunkra: hogyan lát bennünket és dolgainkat Isten? Új kapcsolat az élet Igéjével: Az Ő jelenlétében megelevenedik az Ige, eszünkbe juttatja szavait, világosságot támaszt a szívünkben, és szeretni fogjuk a Szót. Bátorságot kapunk tőle mindannak tettekre váltásához, amit megértettünk a szavaiból.

Nagyobb önismeret: Ahhoz, hogy teljesíteni tudjuk a főparancsot: „szeresd felebarátodat, mint önmagadat”, ismernünk kell azt, akit szeretnünk kell. Igazi önismeretre csak szeretet-kapcsolatokon keresztül juthatunk. A Jézussal való személyes kapcsolat sokat segít ebben. Ő nem vádaskodik, és nem ítél el. Bízik bennünk, és bízhatunk benne.

Aki szeretni akarja Istent és embertársait, annak meg kell ismernie és szeretnie önmagát emberi valóságában. Isten gyermekei, Jézus barátai, a Szentlélek szentélyei vagyunk. E kinyilatkoztatás szerinti önazonosságunk egészen más, mint ami a főnökeink, a házastársunk, az ellenségünk véleménye rólunk. Isten jelenlétében fölismerheted, ki vagy, és megünnepelheted szeretetben azt, aki vagy. Isten első ajándéka önmagunk számára mi magunk vagyunk. Már a világ teremtése előtt elhatározta szeretetében, hogy legyél. Ő szőtte össze a testedet anyád méhében. Minden idegszáladat, minden részedet szeretetből alkotta. Ha ebben a szeretetben ismered meg lényedet, akkor oda tudod adni önmagadat szeretetválaszként.

A szeretet oktalansága: A racionalitással szemben nálunk nem az irracionalitás, nem az infantilizmus, hanem a szeretet oktalansága áll. Ez ennek a szeretet-kapcsolatnak tudatos, szabad gyümölcse. Mit jelent ez?

Isten szeretetét minden egyes emberben szemlélhetjük. Körülöttünk minden Isten szeretetének kifejezésévé válik. Lehet, hogy mások ezért megmosolyognak, kinevetnek, bolondnak néznek bennünket, de úgy gondolom, csak irigységből, mert valójában ők is szeretnének ennyire szabaddá, „bolonddá” válni.

Teréz anya szerint a szentségimádásban felismerjük Jézus Krisztust, és megszeretjük őt, hogy azután elmenve felismerjük és megszeressük az úton fekvőben is jelenlévő Jézus Krisztust. „Éheztem és ennem adtatok” – mondja Jézus. „Mikor láttunk téged éhezni?” A válasza: „Amit e legkisebb testvéreim közül eggyel is tettetek, velem tettétek.” „Ez az én testem” – érvényes az Eucharisztiára is és az üldözött, éhező, peremre jutott, szegény, beteg, kicsiny és megvetett embertársainkra is. Az Eucharisztiában megtört Krisztus és a megtört ember ugyanaz.

A kontempláció (szemlélődés) gyümölcseként szeretettel szemlélhetjük Istent még a bűnösökben is. Ezért nem balgaság, amikor Szent Ferenc leborul a démontól megszállt testvér előtt, és imádja benne a Szentháromságot. A hetedik napon a démon föladja és elmenekül.

Testvérek Krisztusban: A szentségimádás gyümölcseként nemcsak magunkról ismerjük fel, hogy Isten szeretetajándékai vagyunk, hanem az embertársainkról is kiderül: létük Isten szeretetének az ajándéka. Többé már nem riválisaink, akikkel versenyeznünk kell, akiket kényszeresen saját képünkre és hasonlatosságunkra akarunk formálni.

Végre testvérek lehetünk, akiket szerethetünk olyannak, amilyenek, és befogadhatjuk őket a szívünkbe. Igazi párbeszéd indulhat el közöttünk a változtatás kényszere nélkül.

Közösség születik: Amikor elkezdünk „semmittenni” a Szentháromság jelenlétében, akkor egy élő, eleven szeretetközösségbe kapcsolódunk be: az Atya, a Fiú és a Szentlélek szeretetközösségébe. Már négyen vagyunk! És ez nagyon jó közösség, sokkal jobb, mint bármi más. Ahol pedig ez a közösség elkezd élni, ott újabb közösségek születnek anélkül, hogy különösebben meg kellene tervezni, anélkül, hogy különösebben aggódni kellene.

Kezdd el…

Ha mindezek fontosak számodra, akkor ne várj senkire, kezdd el te magad! Mindegy, hogy hogyan, de kezdd el! Ne hivatkozz arra, hogy nálunk ez nem szokás, nálunk ezt nem csinálja senki. Ne várj a közösség többi tagjára, a plébánosra, vagy bárki másra! Istennél nem kell hivatkozni senkire. Te az ő gyermeke vagy, állj a színe elé, kezdd el te személyesen! Ez nagyon fontos. Kezdd el, és a többit bízd rá a Jóistenre! Ő mindent ki fog bontani a te életedben, és a te élethelyzetedben is. Ne titkold, amit csinálsz, elő kell állni vele, akár alkalmas, akár alkalmatlan. A tartóra tett mécsesnek világítania, a hegyre épült városnak látszania kell!

…és ne add fel!