A szeretethez nem kell tolmács

59
Szlatina németek

Egy intézményvezető napjai nemigen telnek unalmasan. Sokszor töprengek éjszakákon át, milyen sorsa lesz a Szent Anna óvodának, lesz-e elegendő pénz a fenntartáshoz, lesze elegendő magyar gyermek szeptember elsejére, vagy hogy milyen családból jönnek a kis ovisok (szomorúan hallom, hogy ismét egy magyar házaspár szeretne válni), azon is gondolkodom, kipihenve jönnek-e munkatársaim az évnyitóra, és úgy fogják-e feladatukat teljesíteni, mint korábban.

 

Nekem mindig 3-4 nap szabadság jut, mikor testvértelepülésünkre, Tapolcára vagyok hivatalos. Így volt idén is, de júliusban közölték velem, hogy vendégek jönnek hozzánk Németországból, és adományt hoznak a Szent Anna óvodának.

Néhai kántor nénink (Katica néni) fia, Rusznák László hegedűművész úr jótékonysági koncertet adott a családjával együtt, és intézményünknek szánta az összegyűjtött pénzt. Barátai elkísérték, és a Lion’s Club kiegészítette az összeget.

Augusztus 14-én négyen érkeztek Ferihegyre, és autóval a határig, ott gyalog jöttek át egy ismeretlen országba, ahol tudomásuk szerint háború van. István atyával (plébánosunkkal) vártuk őket. Az elején izgultam, milyen is lesz velük négy nap, amikor egyáltalán nem tudom a nyelvüket, de már a vacsoránál megértettem: félelemre nincs ok. Nagyon egyszerű emberek, minden tetszett nekik és mindent százszor is megköszöntek, sokat mosolyogtak, és a sok pozitívumtól én is feltöltődtem. Lassan megtanultuk gesztusokból megérteni egymást, és rájöttem, hogy a szeretethez nem kell tolmács.

Arra kérem a Jóistent, áldja meg minden földi jóval a művész urat, aki a gyűjtést ötletét megálmodta, Isten áldjon minden kedves adakozót, aki fáradságot és kilométereket nem sajnálva, nem félve Ukrajna politikai helyzetétől, elhozta a Szent Anna óvodának a létfontosságú támogatást.

P. Éva, a Szent Anna óvoda igazgatója