Ágyban fekvő misszionáriusok

883

A missziók védőszentje, Lisieux-i Szent Teréz jó példával járt elöl ebben. Misszionárius szeretett volna lenni, ám fiatalon beteg lett, s 24 évesen meghalt. Mégis, imáival, szenvedése felajánlásával sok misszionáriust támogatott világszerte, akik erről ugyan nem tudtak, de imáinak, értük vállalt önmegtagadásának hatását érezték életükben.

 

Talán mondanom sem kell, hogy mi is megtehetjük ugyanezt. Különösen azoknak lehet ez a missziójuk, akik esetleg magatehetetlenek, s másféle szeretet-cselekedetre talán nincs is lehetőségük. De az ágyból – mely sokuk számára egyben a kereszt is – az egész családra, országra, világra kiterjedő missziós tevékenységet lehet folytatni. Gondoljunk bele: a sok álmatlanul eltöltött, szenvedéssel teli óra közben imádkozhatunk gyermekeinkért, unokáinkért (még akkor is, ha nem nyitják ránk az ajtót), barátainkért, az úton lévőkért, az iraki keresztényekért, akik borzalmas üldözésnek vannak kitéve, a papokért, a pápáért, az afrikai napon verejtékező, vagy a hitetlenség hidegében didergő misszionáriusért… Melléállhatunk minden embernek, és imáinkkal, felajánlásainkkal felemelhetjük őket, segíthetjük őket útjukon, hogy el ne tévesszék a célt.

Pápai Zsuzsanna

Előző cikkAvilai Nagy Szent Teréz
Következő cikkSzabad-e sírni?