Boldog Bátori László

41

Munkájának legbecsesebb gyümölcse a jóformán teljes első magyar bibliafordítás, amely később eltűnt. Boldogként mégsem csak ezért tisztelik emlékét.

Bátori László (egyes források szerint az erdélyi Bátori családból származott) gyermek- és ifjúkoráról keveset tudunk. A hagyomány szerint a Szent István korabeli Gutkeled nemzetségből eredő főrangú család, újabb kutatók szerint egy nyírbátori polgárcsalád sarja volt. Nyírcsászáriban született 1420-ban.

Fiatal éveit Közép-Szolnok és Kraszna vármegyében töltötte. Itáliában és Franciaországban végezte iskoláit. Hazatérése után katonáival aktívan részt vett Hunyadi János oldalán a török elleni harcokban, és élte a főurak korabeli szokványos életét. A török elleni harcokban mutatott hősiessége jutalmául – adományul – megkapta Szilágysomló birtokjogát, azt a helyet, ahol a „királyok borát” adó szőlőket termesztették. Mivel 1438-ban nem vonult hadba a török ellen, erdélyi birtokait a vajda elkobozta, de Erzsébet királyné visszaadatta. Amikor látta, hogy V. László udvara Hunyadi János árvái ellen fordul, a világból kiábrándulva belépett a pálos rendbe, majd a hittudományoknak szentelte magát.

Szerzetesi életének javarészét a rend anyaházában, Buda mellett, a hatalmas és népes Szent Lőrinc kolostorban élte le. Buzgóságával csakhamar példaképe lett társainak. Mátyás király is többször fölkereste a kolostort. Talán e látogatások elől is menekülve, talán, mert elmélyülten akart dolgozni, László engedélyt kért, hogy elhagyhassa a kolostort, és a Nagy-Hárs-hegy tetején lévő kis barlangba húzódott vissza, ahol – 1437-1457 között – 20 évet töltött. A kolostorral továbbra is kapcsolatot tartott, napjait azonban a remeték életrendje szerint osztotta be: imádság, elmélkedés, kétkezi munka.

Remeteségének 20 éve alatt fordította le a teljes Bibliát, és készült el latinból fordított műve, a Szentek élete. A barlangban végzett bibliafordítási munka azonban az életébe került. A vezekléstől, böjtöléstől elgyengülve tért vissza a budaszentlőrinci pálos kolostorba, ahol 1484 körül meghalt. Halála napján még misézett. Testét a kolostor templomában, a Szent István oltár előtt helyezték örök nyugalomra.

Magyarul írt Szentírás-magyarázata Mátyás király Corvinái között is helyet kapott. Annak azonban a török hódoltság korában sok más Corvinával együtt nyoma veszett. Monostorát elpusztították a törökök.

Gyöngyösi Gergely pálos főperjel 1525-ös Krónikája és Bod Péter 1766-ban megjelent könyve alapján joggal tételezhető fel, hogy az egyik első magyar nyelvű fordítás Bátori Lászlóé lehetett a XV. sz. második felében. A főperjel krónikájában ez olvasható: Bátori László buda – szent – lőrinci pálos szerzetes az egész Bibliát (latinul: totam Bibliam) magyarra fordította. Az említett kézirat a XVIII. században még fellelhető volt a felsőelefánti pálos kolostorban. Mindezek a Jordánszky Elek püspök-féle „Jordánszky- kódex”-ben leírtakkal összhangban vannak.

Boldog Bátori László egykori remetebarlangját 1911-ben Bátori-barlang néven nyitották meg. Munkásságát megörökítő fekete márványtábla került akkor a bejárat fölé. Később, 1931-ben Havran Imre iparművész tervezte márványoltárt alakítottak ki, amiből mára, fájdalom, már csak az összetört márványtábla darabjai maradtak meg. Arcképét, amit egy ismeretlen szentlőrinci pálos szerzetes festett a XV. sz. második felében, a Magyar Nemzeti Múzeumban őrzik.

A világon elsőként szülőfalujában, Nyírcsászáriban szenteltek templomot Szent Pio atya, a szentéletű olasz kapucinus szerzetes tiszteletére. A hármas oltárképen középen az Irgalmas Jézus, mellette Pio atya és Boldog Császári (Bátori) László látható.

Ünnepe a pálosoknál: február 27.

Összeállította: Riskó Marianna