Debreceni keréppártúra

68

 

1996. augusztus 17-én a tiszaújlaki határátkelőn keresztül kerékpártúrára indultunk Magyarországra. Ökumenikus csoportunkban tizenhatan voltunk. Az utunk első célja a máriapócsi búcsú volt. Szállást Nyírgyulajban kaptunk. Szombaton este 9 órára érkeztünk meg, tárt szívekkel és meleg vacsorával vártak. Vacsora után elvittek minket Nyírbátorba az „István, a király” című rockoperára, később elmentünk a máriapócsi éjféli misére. Mise után visszatértünk a szállásra, és a csoport egy hosszú nap után lefeküdt aludni. Másnap felébredéskor már reggelivel vártak minket a nyírgyulaji vendéglátók. Fél kilenckor elmentünk Máriapócsra, a nagymisére. A környékről egyre több és több zarándok jött. A könnyező Szűzanya kegyképét körbevitték Máriapócson. Több, mint 200 pap, bíborosok és püspökök kísérték a kegyképet. A mise végén, aki akarta, megérinthette a Szűzanya képmását. Emberek sokasága gyülekezett, hogy megérintsék a Szeplőtelen Szűzanya képét.
Késő délután visszamentünk a nyírgyulaji szállásra, megvacsoráztunk, és Mihály atya egy búcsúestet rendezett, amin a gyulaji ifi hittancsoporttal találkoztunk a tábortűznél.
Nyírgyulajból hétfőn reggel indultunk tovább Nyírbátorba. A strandon megpihent a csoport, aztán Nyíradonyba kerekeztünk, ahol nagyon szívélyesen fogadtak, s a kollégiumban kaptunk szállást és vacsorát. Kaptunk egy meghívást szoboravatásra, ami nagyon szép és sikeres volt. A jelenlévőket többféle mutatvánnyal a lengyelek szórakoztatták.
Másnap reggel Debrecenbe, a virágkarneválra indultunk. Isten segítségével időben odaértünk, és láttuk a színes felvonulást. A csodás virágokból készült szemet gyönyörködtető motívumok mindenki tetszését elnyerték. Nagy élmény volt számunkra az esti tűzijáték is.
A következő napot utrenyével kezdtük, aztán Nyíregyházára indultunk. Ebben a városban múzeumavatás volt, amin mi is részt vettünk. Japán hölgyek tartottak előadást. A csoport némelyik tagja legyezőt is kapott tőlük. Az előadást követően moziba mentünk, és egy vígjátékot néztünk meg. Utána visszamentünk a szállásra, ez a leánykollégium volt, vacsora után pedig mindenki nyugovóra tért. Másnap reggel a falumúzeumot látogattuk meg Ebben a múzeumban minden úgy van megépítve, mint évtizedekkel ezelőtt a falvakban. A múzeumlátogatás után megpihentünk a strandon, és visszamentünk a szállásra.
A következő nap reggelije után Máriapócsra vette a csoport az irányt, ahová estére érkeztünk. Csoportunk bement a templomba, és egy ott szolgálatot teljesítő atya segítségével nagyon sok mindent megtudtunk a kegykép és a könnyezések történetéről.
Elmondta, hogy a pócsi kegyképet 1676-ban Csigri László máriapócsi bíró készíttette fogadalomból és hálából a török rabságából való szabadulásának emlékére. A képet Papp Dániel helybéli görög katolikus lelkész öccse, Papp István festette 6 magyar forintért. Ezt a bíró nem tudta kifizetni, így az ikont egy tehetősebb polgár, Hurta Lőrinc vásárolta meg és ajándékozta a templomnak.
1696. november 4-én, miközben a kis fa-templomban Papp Dániel lelkész a szent liturgiát végezte, Eöry Mihály pócsi földműves arra lett figyelmes, hogy az ikonosztázon elhelyezett Istenszülő-ikon mindkét szeméből bőségesen folynak a könnyek. A könnyezés két hétig szünet nélkül tartott, majd később megszakításokkal egész december 8-ig. A korabeli feljegyzések szerint a könnyezés utolsó napján olyan hideg volt, hogy a kehelyben a bor és a víz megfagyott, de Mária könnyei ekkor is bőségesen hullottak.
A képet a könnyezés után állandó katonai őrizet alatt tartották a pócsi fatemplomban. A pócsiak mindenképpen meg akarták akadályozni a kép elvitelét, de a császári döntés végrehajtói ellen semmit nem tudtak tenni. A kegyképet 1697. március 1-én 150 lovas katona sortüze mellett levették az ikonosztázról. Július 4-én érkezett meg a kegykép Bécsbe.
A pócsi fatemplomban a Mária-ikon helye évekig üresen állt. Telekessy István egri püspök intézkedésére készült el a kegykép másolata, s ez került a pócsi templomba.
A továbbiakban sem az eredeti kép, sem a róla készült másolatok nem könnyeztek, kivéve azt, amelyiket Pócsra visszavittek.
1715.augusztus 1-én Papp Mihály fiatal parókus a reggeli istentiszteletet végezte, amikor Molnár János kántor észrevette a kép könnyezését. A csodás jelenség hírét futár vitte Kállóba Bizánczy György helynökhöz. Az augusztus 1-én, 2-án és 5-én több órán át tartó könnyezést sok százan látták.
A máriapócsi kegyhely újabb nevezetes eseménye, a kegykép harmadik könnyezése, 1905. december 3-án kezdődött. P. Gávris Kelemen szerzetes atya, a kegykép őre zarándokokat vezetett a templomba. Amikor a kép foglalatát kinyitotta, észrevette, hogy a Szűzanya jobb szeme könnyezik. A könnyezés december 19-ig folyamatosan tartott, majd december utolsó két napján is, összesen 18 napig. A könnyezés tényét egyházi és világi vegyesbizottság ellenőrizte, s megállapította annak valódiságát. A könnyeket felfogó selyemkendőt kicsiny foglalatban a templom falára függesztették, ma is ott található a kegykép alatt.
Miután az atya elmondta a sok csodálatos dolgot, szívében új érzéssel tért nyugovóra mindenki. Másnap reggel a csoport hazafelé vette az irányt. Kissé fáradtan, de szép élményekkel gazdagon, sikeresen hazaértünk.
Szeretettel és tisztelettel gondolunk vissza azokra, akik testvéri szeretettel gondoskodtak az ellátásunkról és a szállásunkról.

Jáger Gyöngyi
Tiszaújlak