„Együttérző szívvel vagyok itt” – Interjú Tamás József gyulafehérvári segédpüspökkel

61

Tamás József Madéfalván született 1944. november 12-én. Általános iskolai tanulmányait is ebben a községben folytatta, majd a gyulafehérvári római katolikus líceumban tanult. 1962-ben kezdte meg tanulmányait a gyulafehérvári papnevelő intézetben. 1968. április 21-én szentelték pappá. Medgyesen volt segédlelkész, majd Tűrön plébános. Ezt követően tanár és spirituális a gyulafehérvári papnevelő intézetben. 1997-től gyulafehérvári segédpüspök.
2017. szeptember 17-én Beregszászban ünnepi szentmisét mutatott be a templombúcsú alkalmából.

– Püspök atya, járt-e már korábban Kárpátalján?
– Igen. Tíz évvel ezelőtt Molnár János, akkor még ungvári plébános meghívására érkeztem a megyeszékhelyre, hogy nagyböjti triduumot tartsak a híveknek. Ez volt életem első kárpátaljai útja. Most, beregszászi plébánosként, úgy látszik, szintén fontosnak tartotta, hogy meghívjon a Szent Kereszt búcsúra is.

– Milyen érzéssel érkezik egy erdélyi segédpüspök Kárpátaljára?
– Együttérző szívvel vagyok itt. Rögtön észrevehetőek a hasonlóságok: ugyanolyan kisebbségi sorsban élünk Erdélyben, mint itt a kárpátaljai magyarság. Közös problémáink vannak. Nálunk sem egyszerű a magyar iskolák helyzete, a magyar nyelv oktatása. A román nyelvet úgy tanítják a magyaroknak, mint az anyanyelvű románoknak. Ugyancsak problémás nálunk az egyházi javak visszaszolgáltatása az állam részéről. Az egyházi tulajdon több mint a felét nem adták vissza. Sőt, a visszaadott javak ügyét is újra akarják tárgyalni. Visszaállamosítás ügyébe keverték például a marosvásárhelyi katolikus iskola épületét is. Közben szembesülnünk kell a fiatalok kivándorlásával is.

– A sok nehézség közepette milyen üzenettel érkezett Beregszászba?
– A téma adott: a Szent Kereszt felmagasztalásának az ünnepe. Szeretném majd a szentbeszédben hangsúlyozni, hogy nem csak egyénileg vannak keresztjeink a mindennapokban, hanem vannak közösségi megpróbáltatásaink is, mint például a kisebbségi sorsunk. De ahogyan az Úr Jézus is arra buzdít bennünket, hogy vegyük fel mindennap a keresztünket, én is azt mondanám, hogy próbáljunk ezekkel a keresztjeinkkel megküzdeni, ezeket jézusi lelkülettel hordozni. Szeretném bátorítani az itteni híveket, hogy ne fáradjunk bele a küzdelembe, és reméljünk abban, hogy Isten megsegít minket.

– Húsz éve szentelték püspökké. Hogyan telt el ez az időszak?
– Jakubinyi György érsek mellett vagyok segédpüspök. Közvetlen kapcsolatom van a hívekkel, mivel minden vasárnap misézek valahol vidéken. A problémákat is közelebbről látom. Bátorítom, biztatom a híveket, ha látom, hogy nehézségeik vannak.

– Csíksomlyó mellett szolgál. Milyen szerepet játszik életében a Szűzanya?
– Csíksomlyótól tizenkét kilométerre található a szülőfalum. 1944-ben, a II. világháború idején születtem. Házunkat le is bombázták, a falunak egy része leégett. A kommunista időben a csíksomlyói búcsút sem lehetett olyan formában megtartani, mint ma. Diákkoromban gyalog indultunk el az ünnepre. A Szűzanya iránti tiszteletet belénk nevelték. Fontos megjegyeznem, hogy a búcsújáró helyen ferences szerzetesek szolgálnak. A kommunista érában nem engedélyezték a rend működését, csak világi papként működhettek. Ma is sokszor eszembe jut, hogy ha abban az időben lehetséges lett volna, akkor valószínűleg én is jelentkeztem volna a rendbe, hogy minél közelebb lehessek mennyei Édesanyánkhoz.

Bundáné Fehér Rita