Európa ma – Ide küldjük a gyerekeinket?

60

Nálunk, Kárpátalján, sok szülő biztatja a fiatalokat arra, hogy ne maradjanak ebben a reménytelennek tűnő országban, hanem külföldön próbáljanak szerencsét. Sokan még csak nem is Magyarországon, hanem távolabbi – és tegyük hozzá: gazdagabb – helyeken vállalnak munkát. Rengeteg történetet hallottam már a honvágyról, arról, hogy a kivándoroltak valójában csak megtűrt munkások maradnak, a be nem fogadásról, a csak pénzért végzett, lélekölő munkáról. De ha mindettől el is tudnánk tekinteni, tudjuk-e vajon, mi felé tart az az Európa, ahová a fiatalok készülnek?

Nem a terroristák merényleteivel szeretnék itt fenyegetőzni – bár éppen a demográfiai változások és a különböző kultúrák között kialakuló feszültségek miatt biztos, hogy egyre sérülékenyebbé, kaotikusabbá válnak majd a nyugati nagyvárosok. Az ennél is nagyobb veszélyt viszont egy – legfelsőbb szintekről erőltetett – ideológia jelenti, ami a családot, a kapcsolatokat és végső soron magát az embert rombolja le.

Csak néhány tény:

Franciaországban most akarják életbe léptetni azt a törvényt, ami bárkit, aki a magzati életet védő internetes oldalt működtet, akár két év börtönnel és 30 ezer eurós pénzbírsággal büntethet. A pornográfiát, erőszakot terjesztő oldalak persze korlátozás nélkül működhetnek.

Németországban már tesztelik az új, terepre szánt katonai egyenruhát, mely kifejezetten terhes nőknek (!) készült. Ugyanitt már 8-9 éves gyerekeknek tartanak minden visszafogottság nélküli szexuális felvilágosító foglalkozásokat az erre a célra létrehozott központokban, ahová a szülők előzetes értesítése és engedélye nélkül viszik kötelezően a gyerekeket. A szülőknek nincs joga ettől megvédeni a kiskorúakat, és számtalan édesanya számolt már be arról, hogyan traumatizálták kislányát a látottak.

Skandináv országokban az óvónők utasítást kaptak arra, hogy avatkozzanak közbe, ha a kislányok lányos játékokat, a fiúk fiús játékokat játszanak, és tanítsák őket az ellenkező nemre jellemző játékokra. Már az óvodások „részesülnek” szexuális nevelésben és több helyen önkielégítésre is megtanítják őket.
Más helyeken heti rendszerességgel indul busz a középiskolából az abortuszklinikára, ahol a szülők tudta nélkül elvégzik a terhességmegszakítást az aktuálisan teherbe esett lányokon.

Norvégiában egy Romániából származó, ötgyermekes családot összes gyermekétől megfosztottak (elvették a még szoptatott, pár hónapos csecsemőt is), csak mert a nagyobb gyerekek tanárai úgy látták, „nagyon keresztény” módon, a Biblia alapján nevelik a gyerekeiket. A norvég „gyermekvédelem” egyébként ilyen és más, mondvacsinált okokkal többezer gyermeket rabolt már el legálisan a szüleiktől, és örökbe adják őket, akár egynemű pároknak is.

A homoszexuálisok és „transzneműek” jogai mindent felülírnak egész Európában. Egyre több helyen kötelezi az állam az intézményeket, hogy a férfi és női mellett egy harmadik, „egyéb” feliratú mosdót is létesítsenek. Ez még „hagyján”, de például egy anyuka beszámolt arról a sokkról, amit az okozott a kislányának, hogy a női mosdóban több fiatal férfivel találkozott, akik azzal mehettek be oda, hogy ők „nőnek érzik magukat”. Ugyanerre hivatkozva pl. az iskolai kirándulások alkalmával a szülők nem tehetnek semmit az ellen, hogy a fiú osztálytársak a saját nemükhöz való vonzódás címén a lányok hálótermébe kérik magukat (nemi irányultságukon akár hetente változtathatnak, ez részükről tehát nem jár kockázattal.)

Miközben a tolerancia nevében egyes csoportoknak mindent szabad, a lelkiismereti és szólásszabadság súlyosan sérül. Most egy olyan törvényjavaslatot próbálnak keresztülvinni a liberálisok, amely az uniós országokban megtiltaná az orvosoknak és más egészségügyi dolgozóknak, hogy lelkiismereti okokra hivatkozva visszautasítsák az abortusz végzését vagy az abban való közreműködést. Az anyakönyvvezetők nem utasíthatják el egynemű „párok” összeadását, sőt, egyes országokban a lelkészeket is kényszeríteni akarják, hogy templomi esküvőt rendezzenek homoszexuális pároknak.

Aki – bármilyen finoman is – kifejezi a liberális propagandával szembenálló meggyőződését, azt azonnal kirekeszti a média és a politika, sőt, a „gyűlöletbeszéd” elleni törvények nevében jogilag is büntethetővé válik, mint például az a cukrász, aki elutasította egy homoszexuális pár esküvői tortarendelését. Vagy az uniós biztosnak jelölt olasz férfi, akit azért utasított el a Bizottság minden szakmai érv ellenére, mert csendben kifejezte, hogy magánemberként meggyőződése, hogy a homoszexualitás nem helyes.

A keresztény oldal jogait ugyanakkor nem hogy nem védik, hanem folyamatosan szűkítik. Sok nyugat-európai országban tiltják a kereszt használatát. Olaszországban a tantermekben a falakról vetették le, egy angol ápolónőt elbocsátottak azért, mert kis keresztet hordott a nyakában és nem akart megválni tőle, de Franciaországban például Szent II. János Pál pápa szobrát is el akarták bontatni a hatóságok azzal, hogy az a nem keresztényeket zavarhatja. (Az egyik kereszteződésben emelt nagy méretű ördög-szobor ellen a hatóság nem emelt kifogást.)

A „liberalizmus diktatúrája” egyre erősödik az Európai Unióban, Magyarország egyelőre ellenáll…

PPM