Évzáró ünnepség a radvánci Szent Gellért Kollégiumban

708

2017. május 27-én került sor a hagyományos évzáró ünnepségre. Hagyományost írtam, pedig az ez évi némileg eltért a korábbi években megszokottaktól. Történt ugyanis, hogy az idén a Szent György Fiúkollégium és a Szent Gellért Kollégium diákjai együtt ünnepeltek.

Ez a nap nem csak arról szólt, hogy Isten segítségével véget ért egy tanév, hanem ezen a napon mindazon diákjainkat megajándékoztuk, akik tanulmányi idejük alatt kollégiumunk lakói voltak. Ilyenkor névre szóló, a kollégium logójával ellátott ajándékot adunk végzőseinknek.

A kollégium Diákbizottsága már napokkal előtte hozzálátott a programok megtervezéséhez, illetve az elmaradhatatlan bográcsozás előkészítéséhez. Kellett is a gondos szervezés, hiszen sportvetélkedők és kvízek, ügyességi játékok egész sora tette próbára a kollégisták tudását. Igeliturgiával folytattuk rendezvényünket. Megyesi László diakónus, mintegy útravalóként, néhány gondolattal látta el az egybegyűlt diákokat, munkatársakat. Ez után az évzáró meghatározó programja, a színielőadás következett. Néhány kollégista év közben Palkó Éva nevelő vezetésével hetente próbált, hogy erre a napra színvonalas előadással szórakoztathassák az egybegyűlteket. Vidám jelenetek sora következett. „Színészeink” ismét nagy lelkesedéssel és szeretettel játszottak. Közben a kertben már három bográcsban főtt a vacsora. A bográcslevest mesteri módon készítették el. Három különböző ízesítés közül választhattak a jelenlévők.

A kitűnő vacsora után még folytatódott az ünnepség. Tábortűz mellett, késő éjszakáig tartó beszélgetés közben elevenítették fel a diákok a közös élményeket. Jó volt látni, hogy az itt töltött évek alatt mennyi barátság szövődött. S jó volt látni azt is, hogy a katolikus kollégiumnak összetartó ereje van. Kollégistának lenni valami nehezen megmagyarázható pluszt ad a diákévek alatt, és azután is „kamatoznak” az itt megélt közösségi élmények.

B. A

Előző cikkFelvétel ungvári felsőoktatási kollégiumainkba
Következő cikk„Megfogyva bár, de törve nem”. Munkácsi Magyarok Találkozója