Heinrichs Leó vértanú

76

Az USA-ban, a Colorado állambeli Denverben, a ferences templom áldoztatórácsánál, az Istenanya oltáránál egy réztábla található egy ferences atya mellképével. A feliraton ez áll: „Imáitokba ajánljuk Páter Heinrichs Leó lelkét.” A 20 század számos mártírjainak egyikéről van szó.

Joseph Heinrichs 1867. augusztus 15-én született a kölni egyházmegyei Oestrichben, Erkelenz közelében. Bismarck Kulturkampfjának üldözése elől a fuldai Szent Erzsébet ferences kolostorba menekült, majd a kisebb testvérek szemináriumában tanulva, velük együtt vándorolt ki az USA-ba. A New Jersey állambeli Patersonban, a Szt. Bonaventúra rendházba fogadták be. 1886. december 4-én, 19 éves korában Joseph belépett a ferences rendbe, ahol szerzetesi nevén Leóként folytatta tanulmányait, majd 1891. július 26-án, 24 évesen pappá szentelték. 1891-től 1907-ig Leó atya New York és New Jersey államok különböző plébániáin szolgált.

Neve a pestisjárvány idején vált jól ismertté Patersonban, mivel hosszú órákon át egy közeli „járványkórházban” szolgálta a betegek és a haldoklók lelki szükségleteit. 1907 szeptemberében a tartományi miniszter kinevezte őt a Szent Erzsébet plébániára, a Colorado állambeli Denverbe. Leó atya szeptember 23-án érkezett meg új szolgálati helyére, ám a német bevándorlók közt kifejtett buzgó papi tevékenysége mindössze 5 hónapig tartott. A mosolygó, barátságos ferences atyát köztisztelet övezte. Különösen tisztelte a Boldogságos Szűz Máriát, és lelkesen vezette a jórészt fiatalokból álló Mária kongregációt.

Közben, több mint húsz évvel azután, hogy szülőföldjét elhagyta, engedélyt kapott arra, hogy visszatérjen Németországba családlátogatásra, de útját egy évvel elhalasztotta, mert szerette volna végisi kísérni 70 gyermek elsőáldozását, amelynek időpontja1908. június 7-re volt kitűzve.

1908. febr. 23-án egy olasz anarchista – amint később vallotta – előre megfontolt gyilkos szándékkal, a többi hívővel együtt az áldoztató rácshoz lépett. Leó atya kezéből vette az Úr testét, de utána a szentostyát kezébe köpve, az atya arcába vágta, miközben a másik kezével revolvert rántott elő és a megdöbbent atyára lőtt. A halálosan megsebesült atya még felkiáltott: „Istenem, Istenem!”, és a cibóriummal még el tudott vánszorogni az Istenanya oltárához. Itt térdre esett, a cibórium kiesett a kezéből, a szentostyák szétszóródtak az oltár lépcsőin. Térdelő helyzetben, haldokolva is még arra vigyázott, hogy illetéktelen személy ne nyúlhasson az Oltáriszentséghez. Hamarosan odaért az egyik ferences atya, vigyázva fölszedte, a cibóriumba rakta a szentostyákat, haldokló társát pedig feloldozta és a szentkenet szentségben részesítette. Szemtanúk bizonyítják, hogy Leó atya az oltárnál, örvendező arccal adta vissza lelkét Teremtőjének.

Amikor a rendőrségi vizsgálatot lefolytatták, az atya testén és karján széles vezeklőövet találtak; ily módon tudódott ki, hogy a páter, akit eddig csak mosolygós ferencesnek ismertek, nagy vezeklő volt. Halála vértanúhalál volt. Előtte pár nappal, ifjú kongreganistái körében Leó atya azt mondta: „Ha én választhatnám meg a halálom helyét, azt választanám, hogy a Boldogságos Szűz lábánál haljak meg.” Kérése, felajánlása beteljesedett, lélekben felkészülve fogadta a halált.

A merényletet követően Heinrichs Leó atya testét vasúton szállították át a patersoni Szt. Bonaventúra kolostorba. Emberek ezrei – köztük nagyszámú nem katolikus is – vettek részt a virrasztáson és temetésén. Leó atyát Totowában, a New Jersey-i Szent Sír római katolikus temetőben temették el.

Boldoggá avatási eljárása 1938-ban kezdődött meg, és sírját ma is zarándokok látogatják. Tisztelői, akik az emléktáblát vértanúsága közelében elhelyezték, imádkoznak közbenjárásáért és azért, hogy a fiatal vértanú atyát mielőbb a boldogok sorában tisztelhessék.

Istenünk, te Leó paptestvérünket, az Oltáriszentség és a Boldogságos Szűz tisztelőjét a vértanúság pálmájával ékesítetted. Add, hogy példáját követve mindig készen legyünk arra, hogy hívó szavadra megváljunk e földi élettől, és nyugodtan állhassunk színed elé. Krisztus, a mi Urunk által. Ámen.

Összeállította: Riskó Marianna