Hittantáborok egyházmegyénkben

91

Beregszászi, ardói és bulcsúi hittanosok tábora

Idén is sor került a jutalomtáborra, ahol azok a fiatalok vehettek részt, akik rendszeresen látogatják a hittanórákat és a szentmisét. A 12-16 évesek korosztályának hittantáborában 19 beregszászi, ardói és bulcsúi hittanos vett részt. Három nevelőtanár kísért minket, Munkácson pedig még ketten csatlakoztak hozzájuk.

A beregszászi buszállomásnál gyűlt össze a csapat, ahonnan busszal mentünk Munkácsra. 2008. július 21-én dél körül érkeztünk meg a munkácsi Pákh-házba. Sokan ismertük már egymást, a tábort mégis ismerkedési játékokkal kezdtük. A közös ebéd elfogyasztása után csoportbeszélgetésre került sor, majd ezt elmélkedés követte, ami mindenkinek nagyon tetszett. Az idei hittantábor témája az ima formái volt, amit minden csoportbeszélgetésen körkérdésekben megbeszéltünk. Ezután városnézés volt a program, amit az első közös szentmise követett. Este közkívánatra métáztunk, amit szalonnasütés szakított félbe. A napot hálaadó imával zártuk, majd közös énekek következtek.

A második napot reggeli tornával és imával kezdtük, majd szentmisére mentünk, amit a püspök atya mutatott be. A reggeli után csoportbeszélgetésre került sor, amiben a közösségi imaformákról beszélgettünk, és a szentmisét részleteztük. A beszélgetés végén kaptunk egy liturgikus kitöltőt. Ezután elsétáltunk a Latorca partján álló Szent Miklós-kolostorhoz. Ebéd után négy csapatra osztottak minket és egy-egy evangéliumi részből kellett prédikációt írnunk. Ezeket előadtuk egymásnak. Délután esőben a munkácsi várba vezetett utunk. A vacsora után érdekes játékokon vettünk részt.

Szerdán a reggeli után hittanversenyre, majd közösségi játékokra került sor. Ezt követően Béres István atya tartott előadást: “Hogyan szól hozzám Isten a Szentíráson keresztül” címmel. Az ebéd után a négy csapatnak egy-egy evangéliumi részletet kellett megelevenítenie különböző stílusokban. Délután meglátogattuk a püspök atyát. Később a Szent István Líceumba vezetett utunk, majd sietve mentünk az esti szentmisére. Az ízletes vacsora elfogyasztása után csoportbeszélgetések és játékok zárták a napot.

Csütörtökön az eső miatt elmaradt a Beregvárra tervezett kirándulás, de így sem maradtunk program nélkül. Reggeli után közösen megnéztük a Túl az ösvényen című rajzfilmet. Ebéd után a csoportbeszélgetésen felolvastunk három evangéliumi részletet, majd megbeszéltük azokat. Ezután Béres István atya gyóntatott, majd szentmisére mentünk. Vacsora után körmönfonás következett, majd megnéztük a Séta a múltba című filmet.

Pénteken reggeli után becsomagoltunk, és kitakarítottuk a kollégiumi szobákat. Az utolsó csoportbeszélgetésen megosztottuk társainkkal élményeinket. Délben busszal utaztunk haza.

Mindenki élményekkel gazdagon érkezett haza. Ezúton szeretnénk köszönetet mondani nevelőinknek: Komár Valériának, Baráth Juliannának és Szendrey Anitának, hogy ilyen lelkiismeretesen, sok odaadással szervezték meg ezt a tábort. Szeretnénk, hogy még sok éven keresztül legyenek ehhez hasonló hittantáborok.

Kopinczu Nikolett, Olcsvári Izabella
és a beregszászi hittanosok

Kaszonyi és bakosi gyerekek hittantábora 

Az idei nyár egyik felejthetetlen élménye marad a kaszonyi és bakosi hittanosok munkácsi táborozása július második hetében, Babály András atya vezetésével. A 37 gyereket és a három felnőtt kísérőt nagy szeretettel fogadta András atya a Pákh-házban.

Az első délután mindenki bemutatkozott, majd este közösen alkottuk meg a tábor életére vonatkozó szabályokat és elvárásainkat egymás felé. A három csapatba osztott társaság konyhai kisegítést vállalt, feladatuk volt a terítés, a tálalás és a mosogatás. A kedves Marika néni finom főztjével gondoskodott rólunk, így a kisegítést hálából tettük. Minden nap szentmisén vettünk részt. Érdekesen működött az “őrangyalszolgálat”, persze csak a hét végén hoztuk nyilvánosságra, ki kinek igyekezett jótevője, védelmezője lenni.

A második napon a munkácsi várat tekintettük meg. András atya fontos tudnivalókat, információkat közölt, amelyeket később a vetélkedőben hasznosíthattunk.

A harmadik napon strandolni mentünk Viznyicára. Itt két medencében önfeledten, nagy vidámsággal úszkáltunk. Akadtak olyan gyerekek, akik itt tanultak meg úszni.

A negyedik napon a pravoszláv kolostorba sétáltunk el. Itt a csendes imádkozást és a más vallásba való bepillantást, annak tiszteletét gyakorolhatták gyermekeink.

A jó Isten nagyon kegyes volt hozzánk, mert táborozásunk ideje alatt végig szép, napos időnk volt.

S hogy mi maradt ki a felsorolásból? A sok vidám és szórakoztató játék, a rajzverseny (a Szeretet himnusza témakörben), a teremtés öröme (papírhajtogatás), ügyességi vetélkedők, bibliai jelenet eljátszása, táncház. Segítségünkre jött Cilyó Sándor, aki gitárkíséretével sok szép énekre tanított minket.

Hála és köszönet András atyának és mindazoknak, akik segítségünkre voltak ezen a szép héten. Könnyes szemmel búcsúztunk egymástól a viszontlátás reményében. “Akkor az istenismerők ragyogni fognak, mint a fénylő égbolt, s akik igazságra tanítottak sokakat, tündökölnek örökkön-örökké, miként a csillagok.”

Kota Mária,
szülő

Kórustábor Bustyaházán 

2008 augusztusában kárpátaljai gyerekekkel Bustyaházára mentünk táborozni. Csodaszép volt maga a hely, és a szállás is, mely egy kis katolikus templom szomszédságában állt. Ide mentünk mindennap szólampróbázni, melyet Fanni és Andris vezetett, valamint az aktuális énekeket összeénekelni. A étel is nagyon finom volt, Kati néni jóvoltából.

Általában a szállás melletti füves területen játszottunk, de lehetett pingpongozni is. Néha elmentünk a szállástól nem messze fekvő focipályára, ahol csapataink meccset játszottak egymással.

Mint minden évben, idén is rengeteg csapatprogram tarkította tábori életünket, és nem hiányozhattak a lefekvés előtti esti történetek sem, melyek alapján a csoportok gyönyörű, már-már művészi rajzokat készítettek, természetesen kemény pontokért.

Minden este és reggel átmentünk a ház előtti templomba, hogy elmondjunk egy imát.

Nagyon gyorsan elszállt ez az öt nap. Az utolsó éjszakán tábortüzet raktunk, és a tüzet körbeállva énekeltünk és játszottunk. A végén beszámoltunk arról, hogy ki hogy érezte magát. A felejthetetlen élmények mellé mindenki kapott egy kis ajándékcsomagot is emlékbe.

A következő nap korán keltünk, és siettünk a busszal az aknaszlatinai templomba, ahol a szentmisén énekeltünk. Ezután felléptünk a helyi Szent István napi ünnepségen, ahol bemutathattunk a táborban tanult énekekből néhányat. A meleg és a sok program után eljött a várva várt agapé. Miután mindenki jól teletömte a hasát, indultunk vissza a szállásra, ahonnan – rengeteg szép élménnyel gazdagodva – ki-ki hazautazott családjához.

Tarnai Réka,
Budapest

Szürtei, téglási, koncházi gyerekek hittantábora 

Idén július első hetében tartottuk hagyományos hittantáborunkat szürtei, téglási és koncházai gyerekek részvételével Kerekhegyen. Negyven hittanos nyaralt, pihent együtt egy hétig, ragyogó, napos időben. Mikulyák László atya és a csoportvezetők gondoskodtak arról, hogy változatos időtöltésben lehessen részünk.

Volt őrangyal-szolgálat, reggelenként zenés ébresztő, fürdés Feketevízen, táncház, hittanverseny, játék, beszélgetés, sok-sok mozgás, s persze az elmaradhatatlan búcsúelőadást is megrendeztük táborozásunk jeles eseményeiből.

Szép volt és emlékezetes marad az erdőn át végzett keresztút, melyhez a stációkat, kicsi kereszteket, virágcsokrokat, sőt az elmélkedések szövegét is mi magunk készítettük. A keresztút befejezéseként szabadtéri misén vettünk részt, melyet László atya mutatott be. A kövekből általunk épített oltár körül, a domboldalon ülve úgy éreztük, ez volt a hét legszebb, legbensőségesebb szentmiséje! Este a tábortűznél bibliai jeleneteket adtak elő a csapatok, némajátékkal, illetve párbeszédes formában.

Nagy sikert aratott az akadályverseny, melynek egyes állomásain igen érdekes feladatoknak kellett eleget tennünk – bogarat gyűjteni, műveltségi kérdésekre válaszolni, állathangokat utánozni, megtalálni az erdőben elrejtetett csapatzászlót, indián harci színekben térni vissza a táborba, az úton gyűjtött anyagokból templomot építeni, s még mindet fel sem soroljuk!

Gyorsan eltelt ez a pár nap. Búcsúzáskor énekkel köszöntük meg Miska bácsinak a sok gondoskodást, a szakács néniknek a fejedelmi étkeket, majd a nyakunkba akasztott batyuval (mellé egy-egy kis “kabalafigurát” is kaptunk) szálltunk fel a buszra.

Sok mindenre megtanít a tábori élet. Társakra, barátokra találni, az összetartásra, a csapatmunkában való egyenlő részvételre, a közösség tagjaként élni. Hazaindulás előtt ezért is értékeltük közösen, “nagy körben”, az együtt töltött hetet. Együtt örültünk a legjobban sikerült programoknak, de észrevettük a hibákat is, mit kell majd másképp tennünk, hogy a hittanosok által “szerkesztett” kívánságlista figyelembe vételével jövőre még jobb táborunk legyen. Mert lesz folytatása. Talán máshol, máshogy, de együtt!

Dorgay Angelika hitoktató,
Szürte