Hogyan szeret az Isten?

Nagyon szeret. Sokkal jobban, mint ahogyan azt el tudjuk képzelni. De ha elképzeljük, akkor mi van előttünk? Mit csinál az Isten, amikor szeret minket?

A kinyilatkoztatás vitathatatlanul legfontosabb állítása az, hogy az Isten szereti az embert.

A szeretet olyan érzés, melyet már ezer és ezer szerző próbált leírni, megmagyarázni prózában, versben, mégis újra és újra meg kell fogalmazni, pontosan mit is jelent számunkra, személyes életünkben.

Ismerjük a szentírási idézetet: „Úgy szerette Isten a világot, hogy Egyszülött Fiát adta értünk” (Jn 3,16).

Kétségkívül az értem vállalt halála a szeretetének legnagyobb bizonyítéka. Azonban ezenkívül számtalan apró tette, viselkedése, bánásmódja jelzi az értünk érzett szeretetét. Ha a mindennapokban látható módon együtt élne velem, miből érezném leginkább, hogy szeretve vagyok?

Az alábbiakban felsorolok néhány szeretet-megnyilvánulást. Melyik jellemzi az életemben a Mennyei Atya irántam érzett szeretetét?

Amikor a Szerető Istenre gondolok, leggyakrabban azt képzelem el, hogy megsimogatja a fejemet, arcomat, megölel, karjába vesz, karjába zár, tenyerébe rejt, ölében pihenek, betakar, virraszt mellettem, őrzi az álmomat, megfogja a kezem, vezet, ha bizonytalan vagyok, reményt ad a kilátástalan helyzetben, bátorít, ha elcsüggedek, megvigasztal, ha sírok, szomorú vagyok, békét ad nyugtalan szívemnek, megbízható, sosem hagy cserben, sosem csap be, sosem hazudik, mindig betartja a szavát, számíthatok rá, mindig, mindig közel van, bármikor szólhatok Hozzá, sosem mondja, hogy nem ér rá, hogy meghallgasson engem, figyelmes, életem minden részletére emlékszik, jobban, mint én magam, együttérez, minden „porcikájával” átérzi a problémáimat, lehet neki panaszkodni, elmondani, ki bántott, odabújhatok mellé és kérdezhetek, Ő pedig mindenre felel, bölcs, szelíd, alázatos, hálás a legkisebb jótettemért, gazdagon megáld, csendes, nem kiabál túl engem, halkan szólít, szenvedést vállal értem, megajándékoz, együtt örül velem, letörli a könnyeimet, minden tettemet ismeri, számontartja minden hajszálamat, összes figyelmét rám „pazarolja”, nem tesz szemrehányást, nem kritizál, nem büntet azonnal, mindig kész a megbocsátásra, mindig elhiszi, hogy én lehetek jobb is, szent is, bízik bennem, türelmes, kivárja, míg én lépek, nem siettet, nem fárad el, mindig lelkes, mindig tele van ötletekkel, ha Őt kérdezzük, kreatív, bármire kész, hogy megvédjen a bajban, pásztor, aki nagy aggodalommal keresi a századik elveszett bárányt, igazságos, megadja mindenkinek azt, ami neki jár, beszédes, mindig szól hozzám, jó Vele csendben lenni, megnyugtat a jelenléte, gyönyörködöm szépségében, hatalmas, Tőle függ minden, általa lett minden, Ő teremtett, azt akarta, hogy én legyek, mégpedig pont ilyen, amilyen lettem, Látja hibáimat, és mindent megtesz, hogy a rosszból is a lehető legtöbb jót hozza ki, gyógyítja sebeimet, „lökdös”, hajt, buzdít a jóra.

A felsorolt képek közül mindegyik nagyszerű. Mégis, vá- lasszunk ki öt olyan vonást, amely leginkább szívmelengető számunkra, amelyek által leginkább megérezzük a szeretetet. Emlékezzünk vissza, hogy mikor volt ilyen istenélményünk.

Ápolgassuk magunkban ezt a gondolatot! Éljük át újra és újra, hogy az Isten valóban szeret. Ha ilyen fényben tekintünk az Istenre, akkor, bár nem színről színre, de valamennyire megismerhetjük és meg is tapasztalhatjuk az Ő végtelen Szeretetének csodálatos voltát, amely erőt ad ahhoz, hogy a kapott ajándékot felebarátainknak is továbbadhassuk, és ezáltal már itt a földön is növekedhessen Isten Országa.

Bundáné Fehér Rita