Imaoldal

585

,,Amint hordtuk a földi ember képét, úgy hordani fogjuk a mennyeinek (vagyis Krisztusnak) a képét is.”
(1Kor 15,49)

,,Ti magatokra öltöttétek az új embert, aki teremtőjének képmására állandóan megújul a teljes megismerésig.”
(Kol 3,10)

Mindnyájan a tökéletes képmás, Jézus Krisztus felé vagyunk megteremtve, hogy a Szentlélek működése és saját hitünk, megismerésünk és szeretetünk révén egyre inkább Isten képmásává legyünk.
Az örökké élő Isten maga a szeretet, a feltámadt Jézus Krisztus pedig örökké él, szívében azzal a szeretettel, amelynél nagyobbat elgondolni sem lehet, vagyis azzal a szeretettel, amellyel megbocsátásért imádkozva életét adta mindenkiért, és teljes bizalommal Atyjának kezébe ajánlotta önmagát. Ez a feltámadt Jézus tehát az a képmás, amely felé minden halad, és amely Omegaként vonzza maga felé a Szentlélek által az egész világot, és benne minden életet.
Nemeshegyi Péter SJ

Ó, Jézusom, halálodra és feltámadásodra kérlek, ajándékozz meg a benned való új élettel. Tanítványaiddal ezt üzented Keresztelő Szent Jánosnak: a vakok látnak, a sánták járnak, a leprások megtisztulnak, a halottak föltámadnak, a szegényeknek pedig hirdetik az Evangéliumot. Ezért kérlek Téged, tégy engem is jellé, hogy a világ higgyen, Rád találjon és dicsőíthesse Istent. Ámen.

itt nyúlj feléje aki elesett
itt nyújtsd a kezed
itt tárj szívet
annak kit letepert a gond
elgázolt az élet
itt töröld a könnyeket
kötözd a sebeket
embereld meg magad
ne az emberiséget szeresd
az egyest
ne várd hogy ő jöjjön
magad menj két karodat kitárva
ne hagyd el az elhagyottakat
bocsáss meg a megtévedettnek
ne törd el a nádszál-reményűt

az élőknek adj virágot virágot virágot
kazlakat virágból
amennyi csak elfér ölükben vállaikon
ne a sírjaikra hordjad!
Ámen!
Puszta Sándor

Húsvét: a személyes kiengesztelődések és a múlttal való megbékélésünk ünnepe is. A Feltámadás ünnepe nem létezik a saját múlttal való kiengesztelődés nélkül. János szakasza, bármennyire kényelmetlen is, de szembesít a megkerülhetetlen felismeréssel. Jézus teljes meglátásának előfeltétele, hogy a személyeknek, múltunk konfliktusaiból, teljesen megbocsássunk.
Maga a hely, amiből a Feltámadott kiemelkedik − sebzett múltunk −, éppoly fontos, mint a jelen, amelybe belép, és bennünket is magához meghív. A húsvéti ünnep fényében tisztára kell fürdetni ezeket a konfliktusokat. Húsvét tiszta ragyogásában értjük meg, látjuk be kölcsönös korlátainkat, a konfliktus másik (avagy többi) szereplőjével. Nincs helye vádnak, csak a mindkettőnkben ott lévő korlátok felismerésének. Mert érdemes meglátni, hogy a Feltámadott maga a vád vagy dorgálás legkisebb jelét sem adja. Nem inti meg vagy emlékezteti a tanítványokat, hogy elárulták őt, vagy hogy a kereszt alatt totálisan magára hagyták.
Képessé kell válnunk arra, hogy múltunk konfliktusainak főszereplőit szintén a húsvéti öröm részesévé tegyük. Nélkülük − a kiengesztelődés nélkül − nincs húsvéti örömünk. Maga Húsvét valósága nem létezhet e messiási kapun való áthaladás nélkül.
József O.Praem.

Jézusom, vezess engem a Te utadon.
Ne engedjem el soha a Te kezedet.
A Te kegyelmed éltessen engem.
A Te szereteted lakjék bennem.
A Te tisztaságod költözzék belém.
Ne a test legyen a szemem előtt, hanem a lélek.
Ne a jelen, hanem az örök élet.
Ne csak másoknak, hanem magamnak is szívből megbocsássak.
Mindig és mindenért Neked hálát adni tudjak,
és ha választanom kell kettőnk között, Jézusom,
mindig csak Te, Te és sohasem én legyek az első!

Ha életünkben csak egy órára komolyan vennénk Jézust! Csak egy percre azt a percet, amikor egyedül szembesülünk Istennel! Amikor a Bárány egyedül engem néz, s egyedül engem kérdez, s egyetlen szó erejéig sem mások bűneiről, hanem egyedül a saját bűneimről. A szentség tulajdonképpen nem is más, mint a végső (de valójában mindig is érvényes) helyzet fölismerése és boldog elfogadása. A szent egyedül van Istennel, élete ettől folyamatosan gyónás és szakadatlan imádság, vagyis az ő életformája az egyedül valóságos élet és életforma.
Pilinszky János

Te, aki a föld porából jöttél
és égi fénnyé lettél.
Ki megtágítod a tű fokát –
lépcső vagy Őhozzá.
Álmatlan éjszakán palástod lobogását
tündöklésnek vettem,
pedig Te voltál, Anyám!
Hogy lehetséges, hogy nem láttalak?
Hogy lehetséges, hogy hívásodat
utcazajnak véltem?
Hiszen Te adtad a kezed
és kísértél: felhőkön át,
túl síró és vérző földön,
túl szent helyeken át
és csak ott volt Ő!
Királyi léptekkel, csupa fény és dicsőség.
Hangzott: „Én vagyok a világ világossága!”
Szemeim nyomban megvakultak,
de vakságom világított
szerencsétlen voltomra s fájt,
hogy mind ezt csak akkor tudtam meg,
mikor már meghaltam.
Bartos József

Krisztus, te megnyitod szemünket szereteted csodájára. Mióta föltámadtál, Szentlelked által mindenkihez elmész, akárhol éljen. De te, Föltámadott Urunk, még ennél is jobban szeretsz minket, mert ha el is homályosul előttünk jelenléted, megszólítasz minket: Itt vagyok! Jöjj, kövess engem! Jöjj, és megtalálod életed értelmét! Jöjj, és fölfedezed, hol találhatsz szívednek nyugalmat.
Roger Schütz testvér

Előző cikkTizenöt éves a Munkácsi Egyházmegye. Interjú Majnek Antal püspökkel
Következő cikkUtolsóból első