Imaoldal

24

„Jézus rájuk tekintett és így szólt: „Embernek ez lehetetlen, de nem az Istennek, mert Istennek minden lehetséges.” Mk 10,27

Olykor elég egy tekintet, ahogy Jézus az őt megtagadó Péterre nézett azon a hajnalba fakadó éjjelen…

Gyökössy Endre

Péter tekintete keresztezi Jézus tekintetétét, és belehasít árulása minden borzalma, látja egész nyomorát, de egyúttal megérzi azt is, hogy nem ítélték el, hogy sokkal gyöngédebben szeretik, mint valaha, és hogy elérhető számára a felemelkedés és az üdvösség reménye. Ekkor Péter könnyekben tör ki, és ezek a könnyek máris megtisztítják a szívét. Péter esélye az volt, hogy elfogadta a találkozást Krisztus tekintetével… Júdás, te miért menekültél e tekintet elől, hagyva, hogy magába zárjon a reménytelenség? Számodra is mindvégig megmaradt az üdvösség és a megbocsátás reménye! Bűnöd nem volt nagyobb Péter bűnénél…

P. Jacques Philippe A belső szabadság c. könyvéből

 

Vágvölgyi Éva: Én vagyok, ne félj

„Én vagyok, ne féljetek”

Előbukkansz a homályból,
Félelmeinkben és szorongásainkban,
Megmutatod magad
/mert nem látunk, nem hiszünk/
És azt mondod:
„én vagyok, ne féljetek”
Én vagyok a kilátástalanság
És a reményvesztettség,
Ne félj tőle!
Én vagyok a testi szenvedés,
Ne félj tőle!
Én vagyok minden lelki gyötrelem,
Ne félj tőle!
Én vagyok minden szenvedő ember,
Ne félj tőle!
Én vagyok minden szerencsétlen bűnös is,
Ne félj tőle!

Azok vagyunk, akiknek Isten lát… Ő látja minden nyomorúságunkat és koldus voltunk összes oldalát. És szeret minket… Kívánhattunk-e ennél többet? Nem azért szeret, mintha megérdemelnénk. Azért szeret, mert a legszegényebb lelkek szenvedése láttán képtelen visszafojtani szeretetét.

Journet bíboros

Mindig visszanézek
mint Lót felesége,
és sóbálvánnyá váló lelkem
nem tud előrehaladni.
Mindig visszanézek
a múlt
félresikerült roncsaira,
és látom,
hogy égnek tévedéseim.
Mindig visszanézek
és ezért
nem veszem észre,
hogy előttem
ott állsz Te.

Benedek Laura

Ne rágódj a múlton. Ne tekints vissza. Az Úr mindent a kezében tart. Megtette, amit te elmulasztottál. Mindent rendbe hozott és újjáépített… Hibáidat elégette, akár egy rakás száraz falevelet és lehullott gallyat… De gondosan őrzi a legjobbat benned, mert szeret és mindig meg fog előzni a szeretetben!

Henri Lafourcade

Amikor tudatosul bennünk Jézus hívásának mélysége, rádöbbenünk szegénységünkre és bűnös voltunkra, arra, hogy mennyi mindent elmulasztottunk, mert önzésünk rabjai vagyunk. Jézus úgy jön a közelünkbe, hogy rádöbbent agresszivitásunkra, lehangoltságunkra, gyávaságunkra, keserűségünkre: ezáltal kezdjük érezni a közönyünket, és hogy milyen erősek a félelmeink. Csak úgy tudjuk érzékelni az újjászületés, azaz a feltámadás közelségét, ha megpróbáljuk átélni nyomorúságunk valóságát, és ezáltal egy bizonyos haláltudatot. A feltámadás nem más, mint a Lélek hívása bennem. Isten kihúz saját lényem sírjából.

Jean Vanier: Ne félj! c. könyvéből

Amikor látó szemet kérünk tőled,
Ezért könyörgünk:
Add nekünk a Te szemedet,
Hogy mint Te, úgy lássuk
A világot, az embereket és
történelmünket,
És a magunk élete történetét.

Add, hogy napról napra, óráról órára
Olyanok legyünk, amilyennek
elgondoltál.
Tégy bennünket lassan-lassan
Azzá, amire teremtettél.

Uram, szükségem van a Te szemedre,
Adj nekem eleven hitet.
Szükségem van a Te szívedre,
Adj mindent elbíró szeretetet.
Szükségem van a Te leheletedre,
Add meg nekem a Te reményedet,
Magamnak és Egyházadnak

Suenens bíboros

Krisztus együttérző „tekintete” ma is az embereken és a népeken nyugszik. Azzal a tudattal tekint rájuk, hogy az isteni „terv” meghívás az üdvösségre. Jézus ismeri azokat a korlátokat, amelyek e terv megvalósítását akadályozzák, és együttérez a tömeggel: elhatározza, hogy még élete árán is megvédi őket a farkasoktól. Ezzel a tekintettel öleli át Jézus az egyes embereket és a sokaságot, és mindenkit átad az Atyának, felajánlva önmagát engesztelő áldozatul… XVI. Benedek pápa

Várva vártam az Urat,
S ő lehajolt hozzám.
Meghallgatta könyörgésemet,
Kihúzott a nyomorúság verméből,
A sár fertőjéből;
Lábamat kősziklára helyezte,
Lépésemet biztossá tette.
Új éneket adott számba.
Istenünket dicsérő szózatot.

Zsolt 40,1-4