Kalazanci Szent József, a piaristák atyja

96

1557-ben, a spanyolországi Katalónia és Aragónia határában fekvő Peralta de la Sal falu kovácsmesterének családjában születetett, annak legkisebb, nyolcadik gyermekeként.

 

A kis József átlagon fölüli vallásossága már gyermekkorában megnyilvánult. Szülei a közeli Estadillába, a trintitárius atyák iskolájába íratták, ahová „minden nap úgy ment iskolába, hogy előtte imádkozott, amiért tanulótársai kigúnyolták.”

Korán érlelődő papi hivatására készülve a léridai egyetemen hallgatott filozófiát és jogot, majd teológiai tanulmányai elvégeztével 1583-ban pappá szentelték. Az azt követő nyolc évben több püspöknek volt udvari embere, bizalmasa, kényes egyházi ügyek megoldásában jeleskedett, mindezek azonban nem elégítették ki ambícióit. 34 éves korában leköszönt hivataláról és Barcelonába ment, ahol teológiai doktorátust szerzett. Püspöke ajánlólevelével 1592 februárjában Rómába utazott azzal a reménnyel, hogy az ottani hivatalokban egy biztos javadalommal járó kanonoki állást szerez.

Összeköttetései révén Colonna bíboros palotájában kapott szállást, ahol tíz évig volt a bíboros vendége. A megpályázott kanonokságok körüli vesződések azonban nem tölthették ki az életét. 1596-ban belépett a palota szomszédságában szerveződő Szent Apostolok nevű testvéri társulásba, amely a szegények és betegek látogatását, különösen a lecsúszott nemesek támogatását tűzte ki célul. Így ismerkedett meg a nyers és fájdalmas római valósággal. Isten, aki hátat fordított neki a kanonokság dolgában, megmutatta arcát a szegényekében. József atyát szinte megigézték a képzetlen és neveletlen fiúgyerekek. Arra a következtetésre jutott, hogy azért kilátástalan a szegények helyzete, mert a tanulatlan gyermekek szolgaságra vannak ítélve. Az a felismerése, hogy a szegény gyerekeknek is joga van az oktatásra-nevelésre, s egy ingyenes népiskola alapításának gondolata evangéliumi gyöngyszemhez hasonlóan betöltötte a lelkét.

Hosszas szervezés után és számos elutasítás ellenére végül néhány társának segítségével 1597-ben megnyílott Európa első ingyenes népiskolája, a scholae piae, magyarul kegyes iskola, mert alapítvány híján könyörületre, segítségre szorult, alamizsnából működött. A növekvő érdeklődés miatt átköltöztette az iskolát a Tiberis bal partjára, és egyre nagyobb épületeket bérelt Róma szívében. 1601 végén elhagyta a Colonna-palotát, beköltözött az iskolaépületbe és többé nem vált el fiaitól.

Önkéntes munkatársaival eleinte csak írást, olvasást és számolást tanított a hitoktatás mellett, majd az iskolát középfokú osztályokkal is kiegészítette (a latin nyelv és a matematika oktatására). Nemcsak vallásos nevelést adott a szegény fiúknak, hanem arra törekedett, hogy a gyakorlati életben használható ismeretekre tegyenek szert, s el ne kallódjanak, hanem a társadalom hasznavehető tagjaivá váljanak. Pietas et litterae lett iskolája jelszava: vallás és műveltség, hit és tudomány egysége. A tantestület magvát a Kegyes Iskola világi kongregációja alkotta 8 taggal.

Az intézmény néhány év alatt példátlan hírnévre tett szert. 1611-ben már ezer növendék tanult a falai közt, sok zsidó fiú is, akiket maga József atya hívott meg az iskolába. Mivel a káptalan nem volt hajlandó vállalni a tanítást, József atya eljutott a saját szerzetesközösség alapításának eszméjéhez. Álma 1617-ben valósult meg, amikor Pál pápa áldásával megszületett a Congregatio Paulina, az Istenanya szegényeinek Kegyes Iskolák című – a pápa iránti tiszteletből – Pálos Kongregációja. Hivatás is akadt bőven. Négy év alatt 153-an léptek be a noviciátusba, és a rendházak száma Róma környékén 11-re növekedett. Az Alapító 1621 februárjára elkészítette a szerzet alkotmányát, és kérte a Szentszéktől az ordo (szerzetesrend) minősítést.

A siker miatt számos ellensége támadt, és bár mindannyiszor tisztázta magát, élete utolsó éveiben nagyon kemény próbatétel várt rá: egy rendtársa rágalmai nyomán X. Ince pápa feloszlatta a rendet. József atya halálos ágyánál azonban kiderült, hogy a nép milyen tisztelettel néz föl rá: betegágyához végeláthatatlan sorokban áradtak az emberek, hogy még egy utolsó áldást kapjanak tőle. 1648. augusztus 25-én halt meg. Nagy részvéttel temették el a Szent Pantaleon templomban, a rend római anyaháza mellett. Nyelve és szíve épen megmaradt; szobáját és használati tárgyait máig változatlanul megőrizték.

Miként József atya előre megjövendölte, halála után nyolc évvel a piarista rend újjáalakult. Őt 1748-ban boldoggá, 1767-ben pedig szentté avatták. 1948-ban XII. Pius pápa az összes keresztény népiskolák pártfogójává nyilvánította.

Összeállította: Riskó Mariann